Öngyilkosság és egyéb mentális problémák

Janelle Ringer

Melissa J. Pereau pszichiáter szenvedélye, hogy segítsen az embereknek életük egy kritikus pontján, ezért naphosszat olyan betegekkel foglalkozik, akik öngyilkosságot fontolgatnak, vagy már megkísérelték annak elkövetését. A Loma Linda Egyetem Magatartásgyógyászati Központjának orvosigazgatójaként és pszichiátereként Pereau naponta szembesül az öngyilkosság valóságával, és azzal, hogy ez a téma – minden egyéb mentális egészséggel kapcsolatos kérdéshez hasonlóan – valamilyen módon minden közösséget érint.

A mentális egészségügyi problémák elterjedtsége ellenére ritkán beszélünk róluk, hiszen sokakat túlságosan is érzékenyen érint a kérdés. Bár az Egyesült Államokban a közelmúltban történt nagy visszhangot kiváltó öngyilkosságok olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek arra késztették az embereket, hogy közvetlenül szembesüljenek a kérdéssel, a probléma ennél szélesebb körű. A Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ szerint az öngyilkosságok aránya az Egyesült Államokban az 1990-es évek közepe óta 30 százalékkal nőtt. Az Amerikai Öngyilkosságmegelőzési Alapítvány szerint naponta átlagosan 123 öngyilkosság történik az Államok területén.

Pereau-t a betegekkel és támogató csoportjaikkal végzett munkája arra ösztönözte, hogy a mentális egészségre való figyelemfelhívás hangadója legyen. A Loma Linda Egyetemen, a kaliforniai Loma Lindában (Egyesült Államok) működő hetednapi adventista intézményben végzett munkája során a betegek, valamint barátaik és családtagjaik számos kérdést tettek fel neki a mentális egészséggel és az öngyilkossággal kapcsolatban. Pereau leült egy interjúra, hogy megvitassa a mentális egészséggel kapcsolatos kérdéseket, beleértve a támogatás, a segítség és a megküzdési eszközök keresését. Íme az interjú néhány kiemelt részlete.

Hogyan közelítse meg a mentális egészségi problémákkal küzdő személy barátja vagy családtagja a beszélgetést úgy, hogy az ne legyen ártalmas?

Győződjön meg róla, hogy nem ítélkezve közelít az illetőhöz. Úgy menjen bele a beszélgetésbe, hogy hajlandó megmutatni saját sebezhetőségét és gyengeségeit. Ha szeretettel és odafigyeléssel közelítjük meg az érintett személyt, az segíthet legjobban az öngyilkossági gondolatok, illetve a depresszió vagy a szorongás kezelésében.

Ha valaki azért kerüli az orvoshoz fordulást, mert úgy gondolja, hogy valószínűleg diagnózist fog kapni, hogyan enyhítheti a megbélyegzéstől való félelmét?

Ha valaki azért nem akar mentális egészségügyi szakemberhez fordulni, mert fél attól, hogy „mentális betegséggel” bélyegzik meg, az érthető, de ez nem segít az alapproblémán. Ez ugyanolyan, mintha azért nem menne orvoshoz, mert fél attól, hogy cukorbetegnek nevezi őt. Ettől függetlenül is megvan a betegsége. Ettől függetlenül is segítségre van szüksége, és fontos, hogy meg is kapja a szükséges segítséget.

Mi van akkor, ha valakinek a körülményei nagyban hozzájárulnak az érzelmi fájdalmához? Honnan tudhatja, hogy mi az, amit valamilyen körülmény okoz, és mi az, ami a háttérben meghúzódó mentális betegségnek köszönhető?

Az életkörülmények határozottan hozzájárulhatnak az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokhoz, és egy személy csapdába eshet, elszigetelődhet e körülmények miatt is. A támogatás, és az, hogy vannak emberek, akikhez fordulhat, mindennél fontosabb az ilyen helyzetekben. Az, hogy nem vagyunk egyedül, mindkét helyzetben segíthet, akár mentális betegségtől, akár körülményektől szenvedünk.

Vannak olyan szavak vagy kifejezések, amelyekről azt tanácsolná az embereknek, hogy tartózkodjanak, amikor a mentális egészségről beszélnek?

Fontos, hogy távol tartsuk magunkat az olyan dolgoktól, amelyek a mentális betegségeket, a mentális egészséget, az öngyilkosság részleteit vagy a betegség részleteit szenzációvá teszik. Ezek a dolgok erős indulatokat válthatnak ki. Ehelyett kérdezzük meg, hogy mivel küzd valaki, vagy mi okoz neki fájdalmat. Ezek a kérdések sokkal nagyobb megnyugvást nyújtanak, mintha konkrétumokba mennénk bele.

Mi az a mentális egészségi állapotfelmérés?

Az értékelést különböző szolgáltatók végezhetik, és az aktuális, folyamatban lévő stresszorokat, valamint a stresszorok kezelésének módjait vizsgálják. Néha a korábbi élettapasztalatokra is rákérdeznek, de leggyakrabban a mindennapi élményeket kutatják, és azt, hogy mennyire térnek el ezek az ideális alapvonaltól. Ebben segíthet természetgyógyász, pszichológus, szociális munkás, tanácsadó vagy akár a háziorvos is.

Kell-e a betegeknek aggódniuk amiatt, hogy az antidepresszánsok vagy a pszichiátriai gyógyszerek megváltoztatják a személyiségüket?

A mentális betegségeket kezelő gyógyszerek nem arra szolgálnak, hogy bárkit is más emberré változtassanak. Feladatuk az, hogy a gyógyszert használó egyén visszataláljon ahhoz a személyhez, aki a betegség előtt volt. Az emberek gyakran félnek elég időt adni a gyógyszereknek ahhoz, hogy kifejtsék hatásukat. Egyes antidepresszánsok minimum hat hét után hatnak, ezért a beteg mindenképpen beszéljen orvosával, hogy megtudja, mire számíthat.

Jobb, ha egy mentális betegségben szenvedő személyt gyógyszeres vagy terápiás kezeléssel kezelnek?

A legjobb kezelési stratégia az, ha a gyógyszeres kezeléseket tanácsadással és terápiákkal kombináljuk. A kezelésnek ez a „holisztikus” megközelítése egyszerre hat a probléma gyökeréig és teremti meg az agyban lévő vegyi anyagok egyensúlyát is.

Hogyan lehetséges egyáltalán megbirkózni azzal, ha valaki öngyilkosság miatt elveszíti egy szerettét?

Maradjon kapcsolatban más emberekkel, akár úgy, hogy csatlakozik egy támogató csoporthoz [vagy] egy olyan kis csoporthoz, amelyben megbízik. Gyakran lesz hajlamos arra, hogy elhúzódjon másoktól, de figyelemelterelés nélkül nagyobb valószínűséggel térnek vissza a fájdalmas emlékek a veszteséggel kapcsolatban. Törekedjen tápláló és rendszeres étkezési szokásokat kialakítani, és mozogjon, pihenjen eleget, hiszen mindkettő segíthet a fájdalom enyhítésében.

Cikk forrása: https://www.adventistworld.org/lets-talk-about-suicide-and-other-mental-issues