Nem én, hanem Isten

A globális kihívások közepette alkalmazkodásra és a hitből táplálkozó ellenálló-képességre buzdítanak az egyház vezetői

2024. szeptember 1. | Belgrád, Szerbia [Alex Mareniuc a tedNEWS-szel]

Véget ért a Szerbia fővárosában, Belgrádban tartott Európai Lelkészértekezlet (EPC 2024), ahol több mint 1200 lelkipásztor, osztályvezető, bibliamunkás és házastárs gyűlt össze Európa-szerte, hogy újra lángra lobbantsa szolgálat iránti szenvedélyét. A Transzeurópai Divízió (TED) által szervezett egyhetes rendezvény rávilágított a mai lelkészek előtt álló kihívásokra, többek között a politikai polarizációra, a csökkenő gyülekezeti látogatottságra és a COVID-19 világjárvány utóhatásaira. Az EPC inspiráló prédikációi, gyakorlati workshopjai és dicsőítő pillanatai olyan lehetőséget biztosítottak a lelkipásztorok számára, amelyre nagy szükség volt, hogy megújult erővel folytathassák Isten és közösségeik szolgálatát.

Kapcsolódás a kultúrához
A záróünnepségen Gary Krause, az Adventista Misszió igazgatója videóinterjún keresztül arra szólította fel a lelkészeket, hogy gondolkodjanak el azon, mennyire fontos a gyülekezetekben a különböző kulturális csoportokkal való hiteles kapcsolatteremtés. „Amiről mi egy gyülekezetben szívesen beszélünk, azt le kell fordítani” – hangsúlyozta – »nem csak más beszélt nyelvekre, hanem mások kulturális nyelvére is, hogy kapcsolódni tudjunk az ő megértésükhöz«. Kritizálva az „előre elkészített kommunikációs módszerekre” való hagyatkozást, azt javasolta, hogy a misszióban inkább fektessünk időt abba, hogy „járjuk az utcákat, beszélgetünk az emberekkel, meghallgatjuk őket és kérdezünkk, hogy megértsük azokat, akiket el akarunk érni”.

Korunk kihívásai a szolgálatban
Daniel Duda, a TED elnöke a modern szolgálat számtalan kihívásával – többek között a COVID-19 világjárvány utóhatásaival, a politikai polarizációval, a csökkenő egyházlátogatottsággal és a hit dekonstrukciójához vezető társadalmi változásokkal – szembesülve, a feje tetejére állította a kihívásokat. „Arról szeretnék beszélni, hogy miért nagyszerű időszak ez a szolgálatban” – mondta – ”mert valóban úgy gondolom, hogy ez a ragyogás ideje az egyház számára. Az egyház akkor hozhatja a legjobb formáját, amikor a világ a legrosszabbat hozza”. Arra buzdította a lelkipásztorokat, hogy ezeket a nehézségeket tekintsék lehetőségnek arra, hogy Isten munkálkodjon a szolgálatukon keresztül.

A személyes elégtelenség-érzés leküzdése
Duda kitért a lelkészek körében gyakori elégtelenség-érzésre is, ismételten megemlítve a „de én” rendszeresen visszatérő hatását, amely sokakat akadályoz abban, hogy betöltsék isteni hivatásukat. „De én” – magyarázta Duda – »ez egy olyan mondat, amelyet gyakran használunk, hogy felmentsen minket Isten elhívása alól«. Ehelyett arra bátorította a résztvevőket, hogy a „de Isten”-re összpontosítsanak – emlékeztetőül arra, hogy Isten ereje az emberi gyengeségen keresztül működik. „Isten nagyobb, mint a te ellenkezésed” – jelentette ki. „Ne mentegesd magad Isten életedre vonatkozó hívása alól”. Ezt olyan bibliai példákon keresztül szemléltette, mint Mózes, Eszter és Jeremiás, akik mindannyian önbizalomhiányban szenvedtek, amikor Isten elhívta őket. „Isten soha nem állt le vitatkozni ezekkel az emberekkel” – jegyezte meg Duda. „hanem a ‘de Isten’-nel válaszolva, gyengeségeiket az Ő ereje által erősséggé változtatta”.”

Történetek beágyazása Isten narratívájába
Hangsúlyozva annak fontosságát, hogy az egyéni szolgálatokat Isten nagy elbeszélésének kontextusában lássuk, Duda kifejtette: „Az egyetlen módja annak, hogy egy megtört történetet megváltsunk, ha beágyazzuk egy nagyobb történetbe”. Emlékeztette a lelkipásztorokat arra, hogy Isten átfogó terve a jelenlegi küzdelmek ellenére is szilárd és átalakító. Az 1Korinthus 1,26-30-ból merítve kiemelte, hogy Isten a „bolondokat”, az „erőtleneket” és a „lenézetteket” választja ki céljai eléréséhez, biztosítva, hogy „egyetlen ember se dicsekedjék” előtte. Duda megerősítette, hogy a Szentírás „de Isten” pillanatai azt példázzák, hogy az isteni beavatkozás miként határozza meg újra az emberi körülményeket.

Egy átalakuló egyház víziója
A jövőre nézve Duda egy olyan egyház vízióját festette le, amely átgondolt, innovatív, és mélyen foglalkozik korunk kérdéseivel. Párhuzamot vont Jézus azon döntésével, hogy tanítványait Cézárea Filippibe vitte, egy kulturális komfortzónájukon kívül eső helyre, hogy megtanítsa nekik azokat a leckéket, amelyeket a megszokott galileai környezetben nem tudtak megtanulni. „Ahogy Jézus is új eszméknek és kultúráknak tette ki tanítványait, nekünk is hajlandónak kell lennünk arra, hogy kilépjünk és kapcsolatba lépjünk a minket körülvevő világgal” – sürgetett Duda. Olyan mozgalmat vázolt fel, amelyet a „Lélek által vezetett, Jézus központú” szolgálat jellemez, és amely felvállalja a sokféleséget, értelmet ad közösségeinknek, és foglalkozik a társadalmi igazságtalanságokkal. „Képzeljünk el olyan embereket, akik arra törekednek, hogy fenntarthatóan éljünk ebben a világban és alázatosan járjunk, majd gondolkodjunk el azon, kivé válunk” – bátorított.

Hogyan tehetjük magunkévá Isten küldetését?
Üzenetének zárásaként Duda arra hívta fel a lelkipásztorokat, hogy válasszanak a személyes hiányosságokra való összpontosítás vagy Isten küldetésének bizalommal való felvállalása között. „Mit választotok? Azt mondjátok, hogy „de én”, vagy azt mondjátok, hogy „de Isten”?” – kérdezte meghatóan. Arra bátorította a résztvevőket, hogy életüket olyan közösségek építésének szenteljék, amelyek Isten szeretetét és átalakító erejét tükrözik: „Isten már megtette ezt korábban is. És nem veszítette el a hatalmát. A Szentlélek még mindig elérhető számunkra”.

Folytonosság és megújulás
Az EPC 2024 elősegítette a folytonosság és a közös utazás érzését. A dicsőítő csapat olyan dalokat választott, amelyek mélyen érintették a résztvevőket. Figyelemre méltó, hogy a nyitó- és záróünnepségen is felhangzó ének a 2018-as EPC-n is megszólalt, megerősítve azt a gondolatot, hogy ez a találkozó nem csak egyszeri esemény, hanem egy folyamatos utazás része, amely közösséget, jövőképet és bátorítást nyújt.

Az esemény csúcspontjaként Patrick Johnson, a TED titkára Dudához csatlakozva szívből jövő köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az esemény sikeréhez – beleértve a Sava Központ munkatársait, a Délkelet-Európai Unió önkénteseit, a technikusokat és a zenészeket. A záró istentisztelet, felemelő dicsőítő énekeivel együtt, megerősítette a remény és az isteni vezetés gondolatait.

A záró áldás elhangzásakor a lelkészek ihletetten és felkészülten távoztak Belgrádból, hogy megújult hittel vállalják szolgálatukat, készen arra, hogy a kihívásokkal ne a „de én”-nel, hanem szilárdan a „de Isten”-ben bízva nézzenek szembe.

[Kiemelt kép: Tor Tjeransen, Adventist Media Exchange CC BY 4.0]
[TED csoportkép: Tor Tjeransen, Adventist Media Exchange CC BY 4.0] AI által javítva].

A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/its-not-i-but-god