Munka, imádság és a böjt

Ha van valami, ami szorosan összefügg az eredményes lelki munkával, az imádság és a böjt az.

Böjtidőt él most a kereszténység jó része, kicsit a bibliai személyek böjtjétől eltérően.

Mi a valódi böjt? Mire való böjtölni? Mi, adventisták, tudjuk? Alig hallani arról, hogy egyének vagy gyülekezetek böjtölnek. Ha a gyülekezeteket nagyritkán megkérdezzük, hogy a világközösségben megszokott, negyedév első szombatjára meghirdetett böjtöt szokták-e tartani, mindig akad egy szóvivő, aki jólelkűen kioktat, hogy nem szombaton kell böjtölni, mert a szombat örömünnep. Ez is igaz. De van-e máskor egy összejöveteli nap, amikor mind jelen vagyunk, amikor egy szívvel imádkozunk, egy szívvel szeretnénk Istennel összhangba kerülni, kéréseinket Atyánk elé tárni?  Van-e olyan elementáris vágyunk, ami a testi tápláléknál is fontosabb, drágább számunkra? Vagy még jobb kérdés: ma nekünk mond-e még a böjt valamit?

Jézus gyakran böjtölt. Szolgálatát hosszú böjtidőszakkal kezdte. Az nem csoda, hogy a mai hívő értetlenül áll ez előtt, hiszen a tanítványai sem értették Jézus imaéletét. Pedig a mai hívő is imádkozik. Sokat-keveset, ki mennyit, de, ahogy Cseri Kálmán megjegyzi: „felmerül a kérdés: mennyi az elég?” És ráébredünk-e, mielőtt késő lenne, hogy az imádság és a böjt bizony édestestvérek!

Micsoda értetlenség nyilatkozott meg Jézussal szemben a családjában: „magánkívül van” (Mk 3:21) állapították meg, amikor az ételnél többre tartotta, hogy emberi lelkeket vezethetett az örök értékekre! Az imádkozó, böjtölő Krisztusról szólva még jellemzőbb, hogy „A tanítványok nem igazán értették Jézus imádsággal kapcsolatos szükségletét.” (Gallusz L.: Jézus hét imája).  Mennyivel kevésbé értik/értjük meg kétezer év hanyatlása után, hogy miért kell a testi igényeknek olykor határozottan háttérbe kerülniük! A böjtölő ember imája ugyanis a menny hatalmas erejét képes aktivizálni. Az Ellenségnek látnia kell, hogy Krisztus serege az Ő példáját követi. Miért is? — Mert képes felfogni azt, hogyha Megváltója tudta, hogy emberként kivel szemben kell csatát nyernie, akkor neki is kell legalább körvonalakban tudnia, hogy az ellenfél okos, ravasz, manipulatív, erős és mindenek felett: gonosz. És nincs semmiféle emberi bölcsesség, taktikai húzás és erő, amellyel szembe tud szállni vele. Ezért veszi komolyan a páli felszólítást: „Szüntelen imádkozzatok!”

Az őskeresztény gyülekezet sikere nem a ragyogó szónoki beszédeknek, nem a korai keresztények meggyőző érveinek volt köszönhető, hanem annak, hogy mindent imádsággal és böjttel tártak Isten elé. Még a szolgálattevők (presbiterek, igehirdetők) kiválasztását is: Miután pedig gyülekezetenként véneket választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.” (ApCsel 14:23)

Igen, itt van a lényeg: attól kértek irányítást, bölcs belátást, a munkához értelmet, új munkatársak misszióba küldését, Akiben hittek.

Bárcsak felismernénk, micsoda erőforráshoz férnénk hozzá, micsoda távlatok nyílnának meg előttünk, ha imában és böjtben fordulnánk Atyánkhoz, akiben hiszünk!

Egerváriné Kökényes Zsuzsa
ny. lelkipásztor