Mitől lesz valaki hős valójában?

Hősnek lenni tiszteletre méltó pozíció. A szülők azt akarják, hogy gyermekeik hősként tekintsenek rájuk, a gyerekek lenyűgözve nézik a hősöket, a felnőttek pedig hősök akarnak lenni, és olykor meg is mentik a gyerekeket. A Bibliában szereplő személyek hősként való tekintése túlzásnak tűnhet; valami olyasminek, amit a szombatiskolai tanítók alkalmaznak módszerként, hogy segítsenek megérteni vagy érdekesebbé tenni a gyerekeknek az adott bibliai személyt. Akárhogyan is van, ez helytelenség. A bibliai történelem képviselői a hősiesség élő példái voltak, kiterjesztették annak meghatározását, hogy mit jelent hősnek lenni, és megmutatják, hogyan lehetünk mi is azok. Ezen a héten az ANN InDepth műsorában Jennifer Stymiest műsorvezető és Sam Neves mellett, dr. Barry Black, az Egyesült Államok szenátusának 62. káplánja is csatlakozott, hogy beszélgessenek egy hős valódi természetéről.

Modern hősfogalmunkat nagyrészt a szuperhős filmek diktálják, mint életképet. Ez egy bevételszerzési fogás, amely mindenre elszánt rajongókat és több milliárd dollárt gyűjtött már össze. Bármennyire csodálatosak is, ezek a karakterek kitaláltak, csak az ember alkotta filmes univerzumban léteznek. A szentírás olvasásakor könnyen elfelejthető, hogy a Biblia több, mint a példázatok és az erkölcsiség könyve. A Biblia egy tankönyv, amely valódi emberek által megélt valós eseményeket dokumentál. Amint a bibliai hősök valóságossá válnak, dimenziójuk is gazdagabbá válik. Dr. Black erről az igazságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy „elkezd azonosulni ezekkel a karakterekkel”. Részletesebben rávilágít a Biblia sok hősére és erősségükre, például Anna hitére, Dániel vezetői képességére és József hűségére. Mindezeknél a karaktereknél hasonló élt találunk a róluk szóló elbeszélésben: a konfliktust. A Biblia hősei bizonyos esetekben kétségbeeséssel, veszteséggel, igazságtalansággal és árulással néznek szembe. Ezeket a személyeket azonban az teszi hőssé, ahogyan válaszolnak a kihívásokra. Mindannyian abszolút megadással válaszoltak, és abban a hitben éltek, hogy Isten hű. „Arra tanít ez minket, hogy ha teljes mértékben elkötelezzük magunkat a világegyetem szuverén Istene mellett, akkor Ő is teljes mértékben elkötelezi magát mellettünk.” – mondja dr. Black.

Ahelyett, hogy a nehézségeket Isten távollétének jeleként tekintenénk, tekintsük azt bibliai összefüggésben. A balsors az a környezet, amelyben az Istennel való kapcsolatunk virágozhat. Ez az a tér, amelyben a Biblia hétköznapi egyéniségei hőssé váltak. Ha nehéz helyzetbe kerülünk, lehetőség nyílik arra, hogy Istent teljes fenségében lássuk. Milyen gyakran tartjuk Isten dolgait kézenfekvőnek? Milyen gyakran tesszük bibliai hőseinket egydimenziós, steril karakterekké, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal? Mindkettő féktelenül hazug feltételezés. Az olyan történetek, mint Dánielé vagy Józsefé, figyelemre méltóak, mert esendő, sebezhető és félénk személyek, akik egyszerűen megengedték, hogy a Szentlélek erőteljesen munkálkodjon az érdekükben.

Dániel történetéről elmélkedve dr. Black azt mondja:

„Ez a történet megtanít arra, hogy a léc magasabban van, amikor Isten elvárja, amit értem és rajtam keresztül akar megtenni, és emlékeztet az Efézus 3,20-ra, arra, „… aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” tízszeresen is, ami bámulatba ejtő.

Csak a Szentlélek meghívása után kezdődhet a hősiességhez vezető utunk. A hősiességet gyakran nagy léptékűvé teszik, egy elit elhívássá, amely csak néhány kiválasztottnak szól, azonban ez helytelen. Mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy hitben lépjünk előre, és engedjük, hogy Isten vezessen minket. Mindemellett Urunk nem gátolja, nem akadályozza meg az előrelátást és a tanácsadást sem, az igazat megvallva, visszatartja magát attól, hogy megmutasson nekünk mindent, aminek jelentősége van az életünkre nézve. Istenünk nem alkalmaz bármi féle szelektív kivételezést, sem közismert általánosításokat, amikor elhívásunkról van szó. Konkrét, közvetlen és egyénre szabott a törődése és az elhívása velünk kapcsolatban.

Az amerikai szenátus káplánjaként eltöltött 18 éve alatt dr. Barry Black megtanulta, hogy hogyan engedje, hogy a Szentlélek arra mozdítsa, ahová akarja. Ez olyan mozgásteret ad, mely fontos az alapvető hősiesség szempontjából. Ahhoz, hogy beteljesítsük a bibliai hősiességet, el kell utasítanunk a hősiesség világi definícióit, meg kell fosztanunk csillogásától, hogy felfedjük intimitását. Az elmúlt 40 év során dr. Black, Lukács evangéliuma 11. rész 13. verse tudatában imádkozott: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” Itt, egyúttal egy kihívás elé is kerülünk, miközben Atyánkhoz imádkozunk azzal a tudattal, hogy Isten mindennel ellát minket amire szükségünk van, ahhoz, hogy hőssé váljunk.

A cikk forrása: https://adventist.news/news/what-really-makes-someone-a-hero