Mikor?
„Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot…?” (Apcsel 1,6)
A tanítványok tették fel ezt a nagyon fontos kérdést Jézus Krisztusnak, röviddel a mennybe menetele előtt. Az előzménye az volt, hogy olyan megbízást adott nekik, amiből úgy értették, még folytatódik a történelem, pedig ők azt hitték, hogy már nem: Minden olyan boldognak és megoldottnak tűnt. Igaz, kétségbe estek, amikor elfogták a Mesterüket és kivégezték, de most, hogy feltámadt, és heteket töltött velük, úgy hitték mindennek vége és végre elfoglalja az Őt megillető helyet. De nem így történt – legalábbis a mi világunk szempontjából nem.
Hogy mennyire nem, azt mi látjuk igazán, hiszen immár 2000 év telt el azóta.
És most mi is nagyon hasonló helyzetben vagyunk:
- Ismerjük az idők jeleit – lásd Máté evangéliumának 24. fejezete és a Biblia más helyei – látjuk ezek teljesedését,
- látjuk, hogy nem sok jó vár erre a világra, pusztán emberi számítás és realitásérzék szerint sem.
Ráférne a világunkra, hogy Jézus eljöjjön – nagyon ráférne. És a jelek is ennek a közelségét erősítik.
Tehát bennünk is megfogalmazódhat a „mikor?” kérdése: „Uram, nem ez időben állítod helyre az országot?” A válaszunk pedig bizonyára hasonló lenne ahhoz, amit ők is kaptak, akkoriban:
„Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.” (7.v.)
De akkor mi a mi dolgunk? Két dolog bizonyosan:
(1) alaposan olvasni a Bibliát és figyelni: Mt. 24. szerint „ez még nem itt a vég” – ti. amikor már az emberi érzékelés is azt diktálná, hogy mindennek vége, valami még várat magára – pontosan úgy, mint akkor és ott, nekik.
(2) de akármikor is jön – a világ számára „tolvajként” – engem ne érjen készületlenül! Rajtam ne múljon, hogy jöhessen, én végezzem el a munkámat – másokért is(!) – és rajtam ne múljon az üdvösségem, hanem legyen teljes az átadásom.
Ha így teszünk, akkor nem maradunk ki abból az országból, amit lehet, hogy évek, sőt évtizedek óta várunk, amire feltettük az életünket (talán már a szüleink is az advent várásában élték az életüket), és aminek ugyan az érkezése „nem a mi dolgunk”, de nagyon is a mi dolgunk a készülés, a készenlét és a hirdetése.
Stramszki István
DET kincstárnok