Mennyibe kerül a mennyország?

„Ládámban, ha pénzed csörren, lelked nyomban mennybe röppen” – hangzott Wittenbergben és környékén Johann Tetzel dominikánus szerzetes búcsúcédula vásárlására való felhívása, melyről így 503 év távlatából, Luther Mártonnal egyetértve annyit mondhatunk: Pénzért kiárusítani Isten kegyelmét, bűnbocsánatát?! – felháborító!

Abban reménykedni, hogy pár aranytallérért megvásárolható a mennyország?! – ostobaság!

De még ha igaz is lenne, ha be lenne árazva, szerinted mennyibe kerülne az örök élet?

Szerinted elég lenne hozzá az a heti pár ezer forint, amit szombatonként az adománygyűjtő kosárba dobsz? Vagy az a heti pár óra, mikor kifejezetten mások lelki üdvéért munkálkodsz, mikor a gyülekezetedet vagy a környezetedet szolgálod? Vajon melyik lenne több a végső elszámolásnál; a földi kincsed, aminek megszerzéséért kész vagy túlórázni, éhezni, lemondani; vagy az a mennyei érték, melyért néha még az a kis böjt és imaóra is kész kínszenvedés?

Egy alkalommal (Márk 10,17-22) egy vagyonos fiatalember futott Jézus után és lábai elé borulva kérte, hogy mondja meg; mennyibe kerül a mennyország. Mert, bár gyermekkorától fogva megtartotta mind a parancsolatokat; mégis úgy érezte, valamennyi piros pont még mindig hiányzik abból a kuponfüzetből, amit majd az ítéletkor beválthat az örök életre.

Jézus válaszát jól ismerjük: „Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.” (21. vers)

Szóval mennyibe kerül a mennyország? Ehhez képest nem is olyan sok az néhány aranytallér a bűnbocsánatért… Mindent visszaadni az Istennek? 0-24 órás szolgálat? Mindezt 100%-os teljesítménnyel, teljes szívvel, teljes elmével, teljes erővel?

Huh, de jó, hogy nem vagyok gazdag ifjú, mert tőlem nem kéri ezt az Úr! Vagy mégis?

Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
DET projektfelelős, TB tag, lelkész