Még mindig egy prófétai hang Európában?

A múltat tisztelő, a jelent felvállaló és a jövőt alakító felfedezőút

Az Ellen G. White-szimpózium, „Ellen G. White és prófétai ajándékának megértése ma” címmel április 19-21. között került megrendezésre a Newbold College of Higher Education (NCHE) kampuszán. A tervek szerint ez egybeesett az első európai Ellen G. White Kutatóközpont 50. évfordulójával. „Ez a központ nagyon különleges, mert ez volt az első, melyet Észak-Amerikán kívül alapítottak, és ez lett a mintája a többi 19 kutatóközpontnak, amelyekkel ma már világszerte rendelkezünk” – magyarázta Audrey Andersson, az Generál Konferencia általános alelnöke és az Ellen G. White Hagyaték elnöke.

Ezek a központok, amelyeket kezdetben még az internet megjelenése előtt hoztak létre, hozzáférést biztosítottak kulcsfontosságú dokumentumokhoz, tárgyi emlékekhez és könyvekhez. „Mostanra jelentőségük megváltozott, mivel a központok elősegítik az adventista kutatást és történelmünk feltárását” – jegyezte meg Andersson. Rory Mendez, a Newbold kampuszon található White Kutatóközpont vezetője egyetértett Anderson érzéseivel, és a központot a tudományos elkötelezettséget, a generációk bevonását és az adventista egyház útjának jobb megértését elősegítő platformként jellemezte.

A Transzeurópai Divízió (TED) által szponzorált szimpózium 800-1000 résztvevőből álló, sokszínű közönséget vonzott, akik között lelkészek, adminisztrátorok, tanárok és tagok voltak a TED egész területéről. A legfiatalabbak között volt a glasgow-i skót missziói cserkészek egy csoportja, akik részben az „Isten hírnöke” kitüntetés követelményének eleget téve vettek részt.

„Ismerd meg, hidd el, tapasztald meg.”
A világ minden tájáról érkező 14 előadó közül Dr. Merlin Burt (az Ellen G. White Hagyaték elnöke/igazgatója) nyitotta meg a szimpóziumot „A fiatal Ellen és Isten szeretete” című előadásával. Előadásának alaptétele az volt, hogy Ellen White egy háromlépcsős megtérés eredményeként ismerte meg azt a békét, amelyet Isten szeretete Krisztusban kínál. „Miközben világosan felfogta a hit általi megigazulás fontosságát, Ellen még nem értette meg a valóságot, hogy a megbocsátás és a Jézus általi elfogadás nem feltétlenül tartja vissza az embert a bűntől.” Csak miután átment a lelki küzdelem időszakán, értette meg Isten gyengéd és könyörületes atyaként megnyilvánuló szerető természetét.

Előadása végén Burt egy 1914-ben, Ellen White-tal élete vége felé készült interjúra hivatkozott: „Könnyek futnak végig az arcomon, amikor arra gondolok, milyen az Úr az Ő gyermekeihez, és amikor az Ő jóságát, irgalmát [és] gyengéd könyörületét szemlélem”.  Felhívása így szólt: „ismerd meg, hidd el, tapasztald meg”. (1)

Merlin D. Burt Isten szeretetével szólította meg hallgatóit, úgy, ahogyan Ellen White értette azt. „Ismerjétek meg, higgyétek el, tapasztaljátok meg”.

Hogyan ne olvassuk Ellen White-ot ma?
Dr. Jan Barna (az NCHE-n a rendszeres és biblikus teológiai irányok vezető oktatója és kutatási vezetője) az Ellen White megértésének egyik konkrét kihívásával foglalkozva tisztázta, hogy mivel Ellen White a mi, mai tapasztalatunktól eltérő kultúrából, korból, nyelvből és világnézetből írt, szükség van a leírtak „értelmezésére”, hogy ne értsük félre a szerző szándékát, amit meg akar osztani velünk.

Bár „a történelmi és kulturális szakadék nagyjából 100 és 170 év között van” – magyarázta Barna -, „tekintve, hogy az emberiség mennyit változott csak az én életem elmúlt 50 évében, ez egy nagy szakadék. És ezt csupán a történelmi-kulturális horizonton”. Az előadó azt kérte, hogy „óvatosan járjunk el”, amikor megpróbáljuk értelmezni azt, amit Ellen White megosztott velünk.

Míg egyesek félreérthetik az értelmezés szükségességét, mint holmi bizalmatlan indítékot, Barna pontosan az ellenkezőjére mutatott rá. „Ez egy hermeneutikai felismerés, hogy a szöveg mögött álló személyt a legnagyobb tisztelettel kell elismerni, őszinte készséggel, hogy feltárjuk, esetünkben Ellen White élettapasztalatait, életkörnyezetét, hitrendszerét, világnézetét és nyelvezetét, beleértve azoknak az alapvetéseknek a komolyan vételét, amelyekkel állítása szerint írásait írta”.

Felhívása: „A prófétai hangot a szerzőtől és a szövegétől várjuk, és tegyük ezt Ellen White feltételei szerint, és ne az olvasó feltételei szerint”.

Jan Barna véleménye szerint ahhoz, hogy értelmesen megértsük Ellen White mondanivalóját, értelmezésre van szükség.

Egy nő, egy megtestesült próféta
Dr. Kevin Burton, az Andrews Egyetem Adventista Kutatóközpontjának igazgatója „Ellen G. White: Irodalmi forrása és neme” címmel adott elő. A szimpózium egyik legelgondolkodtatóbb kutatása volt ez, mely során Burton megvizsgálta Ellen White női prófétaként betöltött szerepét, és azt, hogy a nemi előítéletek hogyan befolyásolták mind a kritikusok, mind az apologéták nézőpontját a testvérnő munkájával kapcsolatban. Burton megjegyezte: „Mindkét tábor tagjainak közös vonása, hogy Ellen White női mivoltát problematikusnak tartják”. A továbbiakban arról beszélt, hogy védelmezői gyakran félreértelmezték fizikai gyengeségét prófétai képességeinek bizonyítékaként, míg a kritikusok hajlamosak voltak látomásait különböző betegségeknek, például hisztériának és hisztrionikus személyiségzavarnak (HPD) tulajdonítani, megbízhatatlan visszamenőleges diagnózisok segítségével. „Ellen White életének minden aspektusa, beleértve a látomásait is, női mivoltában történt” – mondta Burton, és arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy gondolkodjanak el azon, mit jelentene, ha a nők iránti tisztelettel és megbecsüléssel közelítenénk a munkájához.

Burton azzal zárta előadását, hogy lerombolta azt a mítoszt, miszerint Ellen White „Isten  számára egy utolsó lehetőség” volt, és csak azért választották ki, mert két férfi is visszautasította az elhívást. „Az egész egy teljes mítosz” – érvelt Burton. „William Ellis Foy nem utasította vissza, hogy megossza a látomásait. Közzétette és megosztotta őket, és egész életében lelkészként szolgált”. Hazen Foss-szal kapcsolatban Burton rámutatott, hogy csak korlátozott adatok elérhetőek vele kapcsolatban. Az az elbeszélés, amely azt sugallja, hogy visszautasította a hívást, Ellen White egyik leveléből származik, amelyben ezeket a kérdéseket tárgyalja. Azonban „soha nem erősíti meg, hogy Hazen Foss ugyanazt a látomást kapta volna, mint ő. Ő csupán elbeszéli Foss szavait”.

Rámutatva az „utolsó lehetőség” elméletét alátámasztó történelmi bizonyítékok hiányára, Burton így elmélkedett: „Nevetséges azt gondolni, hogy ő csak egy utolsó lehetőség volt Isten számára, és ezt a nemével és női mivoltával összekapcsolni siralmas… Ha valamire, akkor inkább arra hajlok, hogy Isten éppen azért választotta őt, mert nő volt… hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló üzenetét közölje velünk”.

Burton megvizsgálta Ellen White női prófétaként betöltött szerepét, és azt, hogy a nemi előítéletek hogyan befolyásolták mind a kritikusok, mind az apologéták szemléletét munkásságával kapcsolatban.

Egy könnyen megoldható kihívás
Amikor Ellen White írásainak értelmezésével kapcsolatos kihívásokról kérdezték, Anderson így válaszolt: „Az egyik kihívás az, hogy az emberek egyszerűen nem olvassák Ellen White-ot”. Javasolt egy kísérletet: „Vegyünk valami egyszerűt, mint például a Jézushoz vezető utat, és olvassunk el minden nap egy részt… Ez közelebb visz a Bibliához”. Mendez továbbá hangsúlyozta, hogy White műveit olvasva világosabb képet kaphatunk Isten szeretetéről. „A Nagy küzdelem sorozat azzal a mondattal kezdődik és végződik, hogy ‘Isten a szeretet’. Ez foglalja össze írásainak átfogó üzenetét”.

Audrey Andersson (középen az első sorban), az Ellen G. White Estate elnöke, mellette vendégelőadók és a Transzeurópai Divízió vezetői.

Megformálta a múltat, vezet minket a jelenben, inspirálja a jövőt.
A szimpóziumról Daniel Duda (a TED elnöke) így nyilatkozott: „Hálásak vagyunk azért, ahogyan Isten Ellen White-ot az adventmozgalom megáldására használta. Ezen a szimpóziumon áldás volt felfedezni Ellen White maradandó örökségét, mélyreható hatását a lelkiségünkre, az oktatásra és az egészségügyre. Ő nem csak egyházunk múltját formálta, hanem továbbra is vezet bennünket a jelenünkben és inspirál minket a jövőnkben. Ha nincs előrehaladás az életünkben, akkor valami komoly baj van. Ha nincs előrelépés az utunkon, akkor nem a Lélek vezet bennünket. Mert ahol Isten Lelke van, ott szabadon lehet fejlődni; az emberek szabadon megtanulhatják, amit kell, és szabadon újragondolhatják azokat, maguk mögött hagyva, amit kell. Így válunk azokká a reményhírnökökké, akikre európai társadalmunknak szüksége van”.

1, EGW-interjú C. C. Crislerrel (1914. július 21.), EGWE

2, Ellen G. White krisztusi tapasztalata és tanításai, 202. o.

A teljes szimpózium felvételei az alábbi linkeken érhetőek el:

Friday Evening 6 pm
 Sabbath Morning 8:45 am
 Sabbath Morning 11 am
 Sabbath Afternoon 2:45 pm
 Sabbath Afternoon 5 pm
 Sunday Morning 9:30 am

Forrás: https://ted.adventist.org/news/still-a-prophetic-voice-in-europe