Kutatók elemzik a Peruban talált fosszilis maradványokat összehasonlítva azokat a bibliai történetével
Egész Dél-Amerikából érkező tudósok, adventista egyházi vezetők és diákok együtt vettek részt a negyedik Hit és Tudomány Találkozón
A hit és a tudomány között időnként tapasztalható feszültség és összeütközés ellenére a bibliai hitet valló emberek soha nem mondtak le a tudományos közösséggel való találkozásról és párbeszédről. Erre példa a nemrégiben, szeptember elején Peruban megrendezett negyedik Hit és Tudomány Találkozó (Meeting of Faith and Science), amelyen Dél-Amerika minden szegletéből érkező kutatók, adventista egyházi vezetők és fiatal diákok együtt vettek részt.
A paleontológiai tapasztalatszerzés érdekében a program keretében Peru fővárosától, Limától mintegy 300 kilométerre utaztak el a résztvevők, ahol az eddig felfedezett legnagyobb számú tengeri fosszíliát jegyezték fel: Cerro Blancohoz és Cerro La Brujahoz, amely az Ocucaje területén található, Ica megyében, Peruban.
Amikor a résztvevők beléptek Ocucaje területére, amelyet az Ica-folyót körülvevő gyümölcsökben gazdag dombok öveznek, ahol bőven terem szőlő, mangó, füge, datolya, görögdinnye és gránátalma, felmerült a jelenlévőkben a kérdés: Hogyan vált ez a hely a világ legnagyobb paleontológiai temetőjévé? Hogyan kövesedett meg ennyi nagytestű tengeri emlős egy ilyen különleges helyen?
Az özönvíz paleontológiai bizonyítékai
Dr. Roberto Biaggi, aki paleontológiára szakosodott és geológus mesterdiplomával is rendelkezik, azt állítja, hogy „ezeknek az egyedeknek a betemetődése hirtelen és gyorsan történt”. Hozzáteszi, hogy például a Piscóban talált bálnákról három bizonyítékra lehet következtetni: „Mindegyik esetben kiváló állapotúak a maradványok. Ránézésre kivehető a bálnák csontjának tagoltsága, és hogy a szűrésért felelős bálnacsontok tökéletesen megmaradtak”.
Ez utóbbi információval kapcsolatban nem szabad elfelejteni, hogy ez a szűrésért felelős bálnacsont általában két napon belül romlásnak indul. Ezek a részletek egy olyan katasztrofális, hirtelen bekövetkezett esemény valóságáról beszélnek, mint amilyen a Bibliában leírt özönvíz volt.
A Bibliai beszámolót megerősítő geológiai tanulmányok
A geológia volt az a másik kutatási irányvonal, amely a Hit és a Tudomány találkozóján is kiemelt téma volt, különösen a perui part menti batolitok mentén, amelyet az elmúlt 30 évben alaposan tanulmányoztak. A tanulmány alapvetően a magmás kőzetekre összpontosít, amelyek a Föld belsejéből származnak.
Ez a tanulmány a perui Andokban található magma viselkedésének megfigyeléséből és elemzéséből áll. Ehhez, ahogy az várható ilyen esetben, jól képzett kutatói és szakértői szemre van szükség, akik az Icától Juliacáig húzódó kőzeteket tanulmányozzák. Érdemes megjegyezni, hogy a világ minden tájáról több, mint 16 tudós dolgozik Peruban ezen a témán. Köztük van Peruból María Alejandra Román, Raquel Bendita és Orlando Poma, akik mindannyian tagjai e kutatócsoportnak.
Peru olyan ország, amely sok más ásványi anyag mellett ezüst-, réz-, ólom-, cink-, arany-, vas- és antimonkészletekkel rendelkezik. A nagy kérdés az, hogy hogyan alakult ki a fémes anyagok ilyen nagy változatossága? Esetlen nagyon sajátos geológiai folyamatok révén, tektonikus és magmás események és évszázadok során kialakult ásványosodás révén?
A Rio Pisco és a Hualla Grande folyó melletti sziklákba vésve egy olyan igazság rejtőzik, amely felfedezésért kiált. Ezzel a területtel kapcsolatban is viták zajlottak, mivel a hagyományos geológia szerint ezek a kőzetek több ezer év alatt alakultak ki.
A Peruban dolgozó említett tudósokból álló munkacsoport a vulkáni kőzetek lehűlési sebességének modellezésével bizonyította, hogy ez a kőzetképződési folyamat sokkal rövidebb idő alatt zajlott le. Ehhez azokra a vulkáni kőzetekből kinyert bizonyítékokra támaszkodtak, amelyek a Rio Pisco és a Hualla Grande folyó mentén terülnek el Ica megyében.
A hit és a tudomány összeegyeztetése
A Hit és a Tudomány Találkozójának zárásaként Ben Clausent, a különleges kutatóicsoport vezetőjéhez fordultak egy kérdéssel: „Lehetséges-e párbeszédet folytatni és egybeeséseket találni egy keresztény és egy nem keresztény tudós között?”
A nukleáris fizikából doktorált Clausen válasza a következő volt: „Sok közös pontot találtam egy olyan nem keresztény tudóssal, akinek több, mint 200 publikációja van.”
A hit és a tudomány nem összeegyeztethetetlen tehát. Elég egy pillantást vetni a történelemre, hogy visszaemlékezzünk, a leghíresebb tudósok közül milyen sokan keresztények voltak. Közéjük tartozik Galileo Galilei, Isaac Newton, Michael Faraday, Johannes Kepler, Robert Boyle, Nicolaus Steno, Carolus Linnaeus, William Thomson, James Clerk Maxwell és még sokan mások.
(Fordította: Henter Zsombor)
