Krisztus békessége

Egy napon C. H. Spurgeon az angol vidéken sétált egy barátjával. Ahogy sétáltak, az evangélista észrevett egy csűrt, melynek tetején szélkakas volt. A lapát tetején ezek a szavak voltak: ISTEN A SZERETET. Spurgeon megjegyezte társának, hogy szerinte ez az üzenet ebben a környezetben félreérthető. „A szélkakas változékony – mondta –, de Isten szeretete állandó. „Nem értek egyet veled, Charles,” válaszolta a barátja. „Félreértetted a jelentését. Ez a jel azt a bizonyosságot jelzi, hogy függetlenül attól, hogy milyen irányba fúj a szél, Isten a szeretet.”

„Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben.” (Kolossé 3,15a)

Nagy divat manapság, hogy valaki kiírja a Facebookra, hogy van az ismerőseim között… pl. mosogatógépszerelő? Van-e némettanár? Van-e kvantumfizikus? Milyen kérdésre, felhívásra jelentkeznétek ti? Sokféle megszólításra mondhatnám, hogy igen, én vagyok! Miután bárki végig gondolja, hogy vicces és komoly verzióban milyen felhívásokra jelentkezne, megnevezek én is egy felhívást, melyre eldöntendő kérdés lévén válaszolhatunk igennel vagy kitérő válasszal, azaz nemmel: Van-e az az olvasók között valaki, akinek békesség uralkodik a szívében?

Nagy gondban leszek, ha mindannyian nemmel válaszoltok a kérdésre, mert akkor igazán nem tudom kit talál az apostol?

Pál apostol a fent idézett szövegben apostoli felhívást intéz a mai korok szolgálattevőinek.

Mai megközelítésben persze hajlamos lehetek úgy olvasni a felhívást, hogy mit kell tenni a személynek, akit szolgálatra hívnak? Feltételek és kötelességek. Lehet, hogy így is olvassák a legtöbben és felteszik azt a jogos kérdést, hogy ha feltételek és kötelességek vannak csak, akkor miért vállalkoznék én bármire is?

Itt azonban ne álljon meg az olvasáskor sem a szemünk, sem a gondolatunk. Ez egyben egy ígéret. Méghozzá nem pusztán jövőbeli ígéret. Az apostol elhívásunk egyik fontos céljának nevezi Krisztus békéjének uralmát a lelkünkben. Célnak nevezi és egyben ígéretnek is érezhetem magamra nézve. Nem szeretném, ha most az olvasó végig pásztázna életén és azt mondaná: van egy emlékem, mely azt támasztja alá, hogy egy pillanatban nem volt béke a lelkemben. Merthogy nem a kivételeket keressük. Nyilvánvaló, hogy mindenkinél vannak ilyen pillantok.

Észrevettétek, hogy semmi olyan tulajdonságot, amit Isten tökéletesen birtokol, mi nem vagyunk képesek 100 százalékig birtokolni? Ilyen a szeretet, kegyelem, megbocsátás és pl. a békesség, had ne soroljam tovább.

Pállal együtt keressük azokat a személyeket, akiknek megadatott egy emberi mértékű békesség. Olyan békesség, mely az élet viharaiban megtépázva, de visszatér az Isten békességébe és képes abból másoknak is adni.

Világunkban sok minden és mindenki dolgozik a békétlenségen, vagy igyekszik, hogy félelem, de legalább szorongás uralkodjon bennünk, lehetetlenné téve a békesség uralmát. Nem vagyunk azonban kiszolgáltatva, mert egyrészt az „egy testben” kifejezés az egyházra tett utalás, vagyis a tanítványi közösség tagjainak egymást erősítő, támogató, a békességet megőrző szerepe legyőzhetetlenné teszi az egyházat és benne a tanítványokat.

Horváth Péter
Isaszegi körzet lelkésze