Képernyőmentes szombatok

Mi lenne, ha a szombat a zajoktól való nyugalom napja is lenne, hogy igazán Isten jelenlétében érezhessük magunkat?

Emma Dyer, Adventist Record

Én az utolsó olyan generációhoz tartozom, amelynek még analóg gyermekkora volt—ezt a generációt nevezik “Xennialnak” (az az X-generáció és az ezredfordulósok közötti mikró generáció, akik 1977 és 1983 között születtek, és akiknek analóg gyermekkora, de már digitális fiatal felnőttkora volt). Néha “a szerencsés generációnak” is neveznek minket, mert gyermekkorunkban a mi szüleink figyelmét még nem vonták el az okostelefonok; egy egész napot vagy néha egy hetet is várnunk kellett, hogy megnézhessük kedvenc tévéműsorunk következő epizódját, gyakran mentünk vásárolni a bevásárlóközpontba, személyesen beszélgettünk a barátainkkal, és tinédzserkorunkról nem készült digitális felvétel.

Manapság sokunk első dolga ébredés után az, hogy rápillantunk a telefonunkra. A napot a hírekkel kezdjük, gyorsan végiggörgetünk egy-két közösségi médiaplatformot, majd ezt megismételjük reggeli közben, a vécén, és ha lehet, akkor munkába menet is. Aztán a munkahelyen többen is egész nap egy képernyő előtt dolgozunk, majd hazatérve egy másik képernyő előtt lazítunk. Esténként a Netflix segítségével kapcsolódunk ki, miközben telefonunkon a Facebook-ot vagy az Instagram-ot görgetjük, és üzeneteket írunk barátainknak, családtagjainknak. Aztán irány az ágy, de nem azért, hogy aludjunk, hanem azért, hogy celebek nevére keressünk rá Google-n, online vásároljunk valamit, és talán még egyszer utoljára ránézzünk a Facebookra. Okostelefonjaink lehetővé teszik, hogy folyamatosan és korlátlanul hozzáférjünk bármilyen információhoz, szórakozáshoz és figyelemeltereléshez.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a világ drámaian megváltozott az elmúlt évtizedekben. John Mark Comer úgy jellemzi digitális valóságunkat, hogy a “zaj világában élünk.” Ma már prófétai jelenséggé vált C. S. Lewis zseniális szatírája, a ‘Csűrcsavar levelei,’ amiben a rangidős démon, Csűrcsavar, “a zaj királyságának” nevezi az ördög birodalmát, és azt állítja: “Végül az egész világegyetemet zajjá fogjuk tenni.” Mindannyian naponta meg kell küzdenünk képernyőinkkel az időnkért, a figyelmünkért. És akár felsővezetői pozícióban, akár főállású anyukaként telnek el mindennapjaink, mindannyian úgy érezzük, hogy állandóan túlterheltek vagyunk. Az én csendes gyermekkorom volt az utolsó lélegzetvétel. Kétségbeesetten szükségünk van egészséges digitális határok kialakítására, hogy ne fulladjunk meg.

Isten népe évszázadok óta megtartja a heti nyugalomnapot, a szombatot. Az emberek, akik hosszú napokon át kemény fizikai munkát végeztek a túlélésért, örömteli várakozással tekintettek előre erre a napra. Ma azonban sokunknak másfajta pihenésre van szüksége. Egyre inkább rájövök, hogy szükségem van egy képernyőmentes szombatra. Egy napra a hétből, amikor kikapcsolhatom a zajt, és csendben lehetek. Ahelyett, hogy lefelé (a telefonomra) néznék, inkább felfelé tekintek, Isten csodálatos teremtésére. Ahelyett, hogy “lájkolnék” egy Facebook-posztot, inkább a vendégszeretetet gyakorlom, és személyesen beszélgetek, nevetek valódi barátokkal. Ahelyett, hogy megnéznék egy újabb Netflix-műsort, inkább belenézek férjem és gyermekeim szemébe, és élvezem a velük töltött értékes időt. Ahelyett, hogy online vásárolnék, inkább hátra dőlök, és hálával gondolok mindarra, amivel Isten megáldott. Ahelyett, hogy félelmeimet és szorongásomat a hírekből áradó politikával, bűnözéssel és botrányokkal táplálnám, inkább imádkozom vezetőinkért és közösségeinkért, és elgondolkodom azon, hogyan munkálkodik Isten a világban.

“Hogyan imádkozol, olvasod a Szentírást, hallgatod végig a gyülekezetben a tanítást, vagy pihensz jól szombaton, amikor minden adandó alkalommal a dopaminadagolóhoz—a telefonodhoz—nyúlsz?”

“A digitális korszak nagy veszélye az, hogy megfoszt minket a jelenlét képességétől.” Mi lenne, ha a szombat a zajtól való megnyugvás napja lenne, hogy a csendben jelen tudjunk lenni Istennel, a saját lelkünkkel, gyermekeinkkel, házastársunkkal, és csendben szemlélhessük, amit Isten tesz a világunkban?

Zsoltárok 10:4 szerint: “Gőgjében nem keresi őt a gonosz ember, gondolataiban nincs helye Istennek” (az angol NIV fordítás alapján).

A képernyőmentes szombat teret ad Istennek. Ha kikapcsoljuk a zajt, meghallhatjuk Isten “halk és szelíd hangját” (1Királyok 19:12 RÚF). Ha minden kis rést és szabad percet “zajjal” töltök meg, nem leszek képes arra, hogy a lelkemmel foglalkozzak. Ritkán unatkozom, amikor a telefonom elérhető közelségben van. Ugyanakkor elveszítem a lehetőségét annak, hogy használjam a képzeletem, álmodozzak, elmélkedjek, kiértékeljem, feldolgozzam a napom csúcs- és mélypontjait, és Isten igazságát tegyem meg életem középpontjának.

Gyakran előfordul, hogy nem foglalkozom a bánatommal, a magányommal vagy a dühömmel, hanem inkább menekülök, és valamilyen szórakozással elterelem a figyelmem. A képernyőmentes szombat lehetővé teszi, hogy ne csak Istennek, hanem a saját lelkemnek is jelen legyek.

Szülőként a szombat nem mindig az a pihenőnap, amire vágyom. Nemrég hallgattam Ruth Hayley Barton interjúját saját lányával, Charityvel. A téma az volt, hogyan lehet a gyerekek mellett megtartani a szombatot, és arról a paradigmaváltásról beszélgettek, amikor felfedezték, hogy a szombat egy olyan nap, amikor jelen lehetnek a gyerekeiknek.

“A legnagyobb ajándék, amit a körülötted élő gyermekeknek adhatsz, az osztatlan figyelmed,” írja Sarah Boyd, a Resilient Little Hearts munkatársa. A képernyőmentes szombat időnkkel és jelenlétünkkel ajándékozza meg gyermekeinket, valamint lehetőséget ad arra, hogy mi is élvezzük gyermekeink társaságát. Hány értékes pillanatot hagytam ki a gyerekeimmel a telefonom miatt? A képernyőmentes szombat tökéletes feltételeket teremt a legfontosabb kapcsolatok számára, segítve a családokat abban, hogy jelentőségteljes módokon kapcsolódhassanak egymáshoz egy médiától terhes világban.

Végül, a képernyőmentes szombat lehetővé teszi számomra, hogy jelen legyek abban, amit Isten tesz a világban—azáltal, hogy osztatlan figyelemmel hallgatok meg másokat, és észreveszem a Szentlélek munkáját, amely mindannyiunkat Mennyei Atyánkhoz vonz.

A képernyőmentes szombat ötlete olyan egyszerű, hogy aligha igényel útmutatást, de hadd osszak meg néhány javaslatot! Először is, fel kell készülni rá. Ha azt tervezed, hogy találkozol másokkal, készíts tervet, és tudasd velük, hogy mindent kikapcsolsz erre a napra! Figyelmeztesd a családodat és barátaidat, hogy a telefonodon nem leszel elérhető! Ha bármilyen utazáshoz térképre lenne szükséged, nyomtass egyet! Ha pedig zenét hallgatnál vagy fotóznál, oldd meg kreatívan vagy hagyományosan! Ismerek olyanokat, akik szombaton előássák a régi CD-ket, kazettákat vagy lemezeket, vagy akár zongorán, gitáron játszanak zenét. Tervezz be egy olyan szombatot, amikor nem fotózol, csak élvezed a látványt anélkül, hogy megosztanád a pillanatot Facebookon. Vannak, akik kijelölnek egy szombati dobozt, és szimbolikusan ebbe teszik minden eszközüket a szombati órákra. Én legalább azt javaslom, hogy minden eszközt kapcsoljunk ki és tegyük el őket szem elől. Ez egyszerűen hangzik, de sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik. A telefonjaink ma már olyanok, mint egy plusz végtag. Érthető, ha egy kicsit szorongunk, sőt, meztelennek érezzük magunkat nélküle, de nekem ez is rámutatott arra, mennyire függő is vagyok valójában.

A képernyőmentes szombatok megadják annak a lehetőségét, hogy a családunkat és a jólétünket előtérbe helyezzük. Ebben a stresszes korban menedéket és teret nyújtanak, ahol jelen lehetünk, és ünnepelhetjük az élet örömét a képernyők reklámjain kívül.

Andrew Sullivan a digitális korszakunkról írt kemény és mélyen inspiráló írásában így fogalmaz: “Ha a gyülekezetek megértenék, hogy a hitet ma nem a hedonizmus, hanem a figyelmünk folyamatos megoszlása fenyegeti leginkább, akkor talán ismét vonzóvá válhatnának a megfáradt digitális generáció számára.”

Szombattartó nemzedékeinknek egyedülálló lehetősége van. Prófétikus módon tehetünk bizonyságot arról az életről, amelyet Isten kínál; hogy a béke emberei lehessünk egy zajos világban.

A cikk forrása: https://adventistreview.org/commentary/screen-free-sabbaths