Kapcsolati közösségek

Válasz egy fogyasztóközpontú világra

2024. augusztus 29. | Belgrád, Szerbia [Marcos Paseggi a tedNEWS-szel és az Adventist Review-val]

Annak ellenére, hogy látszólag ellentétben állnak egymással, a hetednapi adventizmus bibliai alapelvei hosszú utat tehetnek meg a fogyasztói kultúrában meggyökeresedett világi emberek elérésében és a velük való kapcsolatteremtésben – mondta Brendan Pratt adventista lelkipásztor. Pratt, akit a 2024-es év elején neveztek ki a Generál Konferencia Globális Missziós Központ Szekuláris és Posztkeresztény Missziójának új igazgatójává, augusztus 28-án a szerbiai Belgrádban workshopot tartott a 2024-es Európai Lelkészértekezleten (EPC).

Előadásában Pratt ismertette jelenlegi fogyasztói kultúránk főbb jellemzőit, majd javaslatokat tett arra, hogy miként lehet a bibliai alapokon nyugvó közösségre összpontosítva fellépni ezzel a kultúrával szemben.

Az egyház mint termék
Saját korai lelkészi tapasztalatai alapján Pratt elmondta, hogy ő és csapata mennyire jó volt abban, hogy az adventizmust termékként mutassa be. Ez által gyülekezetének létszáma növekedni kezdett, de a legtöbb tag később nem maradt meg a közösségben. Hogy miért? „Mert eltűntek, hogy új terméket keressenek” – emlékezett vissza Pratt. „Ha most visszamehetnék, sokkal több erőfeszítést tennék annak érdekében, hogy az embereket a kezdeti elköteleződésen túl is megtartsuk… Soha nem tudtuk kiemelni az embereket a fogyasztói szemléletből. Csak hagytuk, hogy fogyasztók legyenek, és ezzel valami egyszerűen nincs rendben.”

Prattet arra késztették élményei, hogy feltegye a kérdést: vajon az egyháztagokat jobban befolyásolja-e a fogyasztói kultúra, mint a tanítványság? Mindez ahhoz vezetett, hogy megvizsgálja, hogyan lehet fellépni a fogyasztói társadalom ellen bibliai elvek segítségével.

A fogyasztói társadalom hatalma
Tim Kasser amerikai pszichológus gondolatai alapján Pratt kifejtette, hogy „a fogyasztói kultúrában a cél a boldogság… És a fogyasztói társadalomban az egyháztagokat folyamatosan azzal az üzenettel bombázzák, hogy a dolgok boldoggá teszik őket”. Megjegyezte továbbá, hogy egy átlagos nap folyamán az egyének folyamatosan azzal szembesülnek, milyen területeken érzik magukat boldogtalannak, és ezt olyan termékek vagy élmények javaslatai kísérik, amelyek boldogságot ígérnek.

„Az idő egyenlő a pénzzel, a pénz egyenlő a dolgokkal, a dolgok pedig egyenlőek a boldogsággal. Ez a fogyasztói kultúra, amelyben élünk” – foglalta össze Pratt, Kassert parafrazálva.

A lelkészek gyakran találkoznak ezzel a problémával, amikor különböző gyülekezeti pozíciókra jelölt személyek vállalnak egy bizonyos feladatot, de elutasítják, hogy hivatalosan is felkerüljön a nevük a listára, mert „nem akarnak kötődni”. „A fogyasztói kultúrában az emberek értékelik a végtelen választási lehetőségeket” – magyarázta Pratt.

Ez a gondolkodásmód a házasságra is vonatkozik, amely időt igényel – és az idő egyenlő a pénzzel. „A fogyasztás csak az önzés egyik változata, és az önzés már az Édenkert óta probléma. A fogyasztói társadalom pedig intézményesített önzés” – mondta Pratt. „Egy olyan dologhoz való ragaszkodást tükröz, ami még nem az enyém.”

Pratt kifejtette, hogy a fogyasztói társadalom beszivárog a meglévő rendszerekbe és módosítja azokat. Ez az oka annak, hogy sokan szelektíven magukévá teszik a kereszténység (vagy az adventizmus) bizonyos aspektusait, azokat, amelyek termékként vonzóak számukra, a többit pedig félreteszik.

Mintha csak filmet néznénk?
Pratt tömören azt hangsúlyozta, hogy a fogyasztói társadalom alapvetően az individualizmusról, a konkrét piacok megcélzásáról és a személyes szükségletek kielégítéséről szól. A néhai lengyel szociológusra és filozófusra, Zygmunt Baumanra hivatkozva kifejtette, hogy a fogyasztói társadalom átalakította kultúránkat, így az a végtelen választási lehetőségeket, az azonnali kielégülést és a képlékeny identitást részesíti előnyben, ahol ellenállunk annak, hogy életkorunk vagy nemünk alapján határozzuk meg magunkat. Ez egy olyan kultúra, amely a mélyreható beszélgetések helyett a hangzatos szavakat részesíti előnyben.

Ebben a kontextusban az istentisztelet is egyfajta élménnyé válhat. „[A tagok] elkezdhetik azt kérdezni: „Hogyan járul hozzá ez az istentisztelet a boldogságomhoz?””. Mark Sayers szerzőt idézve megosztott egy példát olyan tagokról, akiket reggel könnyekig meghatott az istentiszteleti élmény, csak hogy később, még aznap este olyan cselekedetekbe kezdjenek, amelyek ellentmondanak ezeknek az érzelmeknek. „Miért van ez így? Mert sokan a gyülekezeti élményt ugyanabba a kategóriába sorolják, mint egy filmet… Meghatódunk tőle, de amint vége, visszatérünk a való életbe”.

Szembenézés a fogyasztói társadalommal
Ennek fényében az egyház számára bizonyos mértékig az a kihívás, hogy „fogyaszthatónak mutassa magát” – mondta Pratt. „Máskülönben senki nem foglalkozik vele. Ugyanakkor az egyháznak meg kell keresnie azokat a módszereket, amelyekkel az embereket a fogyasztáson túl is megtarthatja… Hogyan lehetne módosítani az egyház formáját úgy, hogy az [ne veszítse el] a tartalmat, de az embereket a fogyasztáson túlra mozdítsa?” – tette fel a kérdést.

Másrészt, Pratt megjegyezte, hogy a fogyasztás ellentéte nem a fogyasztásellenesség, hanem a közösség. „A konzumerizmus megpróbálja módosítani a közösséget, olyan márkákat hozva létre, amelyek a közösség illúzióját keltik, de a valódi közösség a konzumerizmussal szemben áll”.

A fogyasztás ellen
„Mi lenne, ha létezne egy olyan csoport, amely rendelkezik egy ellenkulturális közösség összetevőivel? Egy olyan közösség, amely segít az egyéneknek túllépni a fogyasztáson.” kérdezte Pratt. Azt javasolta, hogy egy ilyen közösségnek a bibliai elvekben kell gyökereznie.

„Vegyük például a szombatot – folytatta Pratt. „Szombaton az idő nem egyenlő a pénzzel, és ez szembemegy a fogyasztói mohósággal. A szombat szembemegy az azonnali kielégülés és a végtelen termelés kultúrájával”.  Walter Brueggemannt idézve Pratt hangsúlyozta, hogy a szombat elősegíti a kapcsolati közösséget. „A szombat a fogyasztói társadalom ellentéte”. Rámutatott, hogy nem csak annyit mondunk az embereknek: „Tartsátok meg a szombatot, mert a tanulmányok szerint a heti egy nap pihenés produktívabbá tesz benneteket”. Ehelyett úgy érvelt: „A szombat arról szól, hogy teljes mértékben embernek kell lenni. Szombaton elvonulunk a világtól, hogy valami mélyebb dologgal foglalkozzunk”.

Pratt a teremtést is megemlítette. „Sok szerző, aki nem is keresztény, azt mondja, hogy minél többet foglalkozol a teremtéssel, annál kevésbé vagy fogyasztóközpontú”. Az ok? Nem csak árucikknek tekinted a teremtést – magyarázta.

És mi a helyzet az élet körforgásával? Pratt rámutatott, hogy ez mindenkit a halállal való szembenézésre kényszerít. „A halál kihívást jelent a fogyasztói társadalom számára” – mondta. A halál emlékeztet arra, „aminek az életünket szenteltük.  A halál segít tisztábban látni az életet… és megfosztja azt a fogyasztói társadalom felszínes csábításától”. Azt javasolta, hogy ennek ellenszere a generációk közötti kapcsolatok ápolása. „Amikor a gyerekek idős embereket látnak és kapcsolatba kerülnek velük, kevésbé lesznek hajlamosak a fogyasztói gondolkodásra” – osztotta meg. Hol találhatnánk tehát olyan közösséget, ahol fiatalok és idősek együtt lehetnek?” kérdezte Pratt, mielőtt válaszolt volna saját kérdésére: „A gyülekezetben. A gyülekezet az a hely, ahol ezeket az elemeket össze tudjuk rakni”.

Egy jobb módszer
Összefoglalásként, Pratt azt állította, hogy „a fogyasztás ellentéte egy lelki közösség, mert a fogyasztás is lelki irányultságú, így csak egy másik lelki irányzattal lehet azt kezelni”. Kifejtette: „A fogyasztás egy jobb élet vízióját adja. A kihívás egy jobb vízió megteremtése. Tehát, hogyan néz ki egy jobb élet képének megteremtése az emberek számára?

Pratt ezt a gondolatot összekapcsolta a hármas angyali üzenet adventista értelmezésével. „Van egy közösség, akik azt mondják, hogy az első angyal a Teremtő imádására hívja az embereket. Van egy csoport, amely azt mondja: ‘Van egy jobb rendszer. Van egy jobb értékrend, amely nem a babiloni önzésen alapul’. Van egy olyan nép, amely elhívja az embereket ebből a rendszerből, és azt mondja: „Van egy jobb módszer. Van egy jobb módja is annak, hogy emberek legyünk!’

Pratt végezetül Pál apostolt idézte a Római levélben, ahol arra buzdítja a keresztényeket, hogy „ne igazodjanak ehhez a világhoz”. „Róma 12-ben” – magyarázta Pratt – ”Pál úgy írja le az életet, mint ami az imádatról [1-3. versek], a szolgálatról [3-8. versek], a kapcsolatról [9-10. versek], a növekedésről [11-12. versek] és a megosztásról [14-21. versek] szól.

Ez a jövőkép a gyülekezet közösségében válhat valósággá. És ez – hangsúlyozta Pratt – a fogyasztás ellentéte. „A válasz a kapcsolati közösség”.

Brendan Pratt, a Generál Konferencia Globális Missziós Központ Szekuláris és Posztkeresztény Missziójának igazgatója arról beszélt, hogyan lehet jobban elérni a szekuláris és fogyasztói kultúrában élő embereket. [Fotó: Adventista Misszió, Shutterstock és David Neal]

A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/relational-communities