Istenhez tartozunk

Másnap ismét ott állt János és kettő az ő tanítványai közül, és ránézett Jézusra, amint ott járt, és azt mondta: Íme, az Isten Báránya! És a két tanítvány hallotta, hogy mit mondott, és követte Jézust. Jézus pedig hátrafordult, és amikor látta, hogy azok követik, azt kérdezte tőlük: Mit kerestek? Azok pedig ezt mondták neki: Rabbi (amely azt jelenti: Mester), hol laksz? Azt mondta nekik: Jöjjetek, és lássátok meg! Elmentek tehát, és meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon. Körülbelül tíz óra volt. A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték, András volt az egyik, Simon Péter testvére. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: Megtaláltuk a Messiást (amely azt jelenti: Krisztus), és elvezette Jézushoz. Jézus pedig rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni (amely azt jelenti: Kőszikla). (Ján 1,35-42)

Az egyház emberekből épül fel. Esendő, törékeny emberekből, akik életük egy pontján találkoztak Krisztussal és ez a találkozás megváltoztatta életük tartalmát. Ugyan nem váltak egyből angyalokká, de azonnal kapcsolatba kerültek az élet Forrásával. Így lett Simon Péterből Kéfás, azaz kőszikla.

Jézus rátekintett Péterre és azonnal megnevezte őt. Ismerte őt, tudja “mi van az emberben” (Jn 2,25). Jézus ismeri jellemét és ebből az ismeretből származik az elnevezés lehetősége, az új életút kijelölése. Hogy az ingatag, csapongó, rajongásra hajlamos Simon az egyetlen kősziklán, Krisztuson épüljön fel.

A Jézus által használt arámi kifejezés, Kéfás vagy Kéfa sziklát jelent, de olyan szikladarabot, ami a szegletkőnek egy darabja, tehát ahhoz tartozik. S mint olyan, nélküle értéktelen, hasznavehetetlen. Értékét az adja, ahová tartozik. János feljegyzése szerint tehát Péter úgy tud teljes értékű életet élni és szolgálni, amennyiben Krisztusban létezik. És ebbe a létezésbe beleférnek gyengeségei, a tanítványtársaival vívott harca a hatalomért, a szolga fülének levágása és végül árulás is. Jézus mindig helyreállítja őt megbocsátásával és hívja vissza a helyére. Aztán ott látjuk Pétert bocsánatot kérni a felházban, majd, ezt követően, háromezer ember megtérésében tevékenyen részt venni.

Egy másik egyház dogmája szerint úgy tűnik, mintha Péter apostol elérte volna a tökéletességet, sőt, mi adventisták is olykor küzdünk a perfekcionizmussal. Pedig úgy olvassuk a Szentírásból, hogy Péter olyan vezetője volt az őskeresztény egyháznak, aki tudta, hiányosságai miatt élete végéig rászorul Isten kegyelmére. Tisztában volt vele, ha nem a Kősziklán áll, akkor nem tud Kéfás lenni, sziklaszilárd hittel élni.

Ma, amikor a körülöttünk lévő világ állandónak gondolt értékei alapjaiban rendülnek meg, szükségünk van a hitre. Na nem Péter hitére, mert az az övé volt, hanem egyéni meggyőződésre Krisztusban. Saját tapasztalatokra, egyénileg megélt kudarcokra és arra az élményre, hogy Krisztus megáll mellettünk és felemel, ahogyan azt árulójával is tette azon az éjszakán. Ha Péter apostol valamiben példa lehet számunkra, akkor az az, hogy hibái és bűnei ellenére hittel bele tudott kapaszkodni a Kősziklába.

Az egyház Istené, még ha törékeny emberek szolgálatán keresztül működteti is. Ő gondoskodik népéről, és megtartja azt. Vezeti diadalmas időszakokon és válságokon keresztül egészen a célig. Ezért benne bízunk, a mi Kősziklánkban, aki helyéreállítja egyházát kegyelme által.

Kalocsai Tamás
DET elnök