Húsvéti ünnepély a budaörsi idősek otthonában

Sajnos már nem lehetett közöttünk Oláh Károlyné, aki lelkesen és odaadóan szorgalmazta, hogy legalább az ünnepi időben legyenek ünnepélyes istentiszteletek az otthon lakói részére. Ígéretünkhöz híven azonban a józsefvárosi gyülekezet kis csapatával tegnap megtartottuk az ünnepélyt. Többen visszatartottak, hogy elmondják, hiába van kápolna az otthonban, hiányzik nekik az egyházi szolgálat, mert valami oknál fogva a történelmi egyházak nem gondoskodnak róluk. A mentális gondozók szorgalmasan keresik a megoldást, és talán lesz is valaki, aki elvállalja, de megígértük, hogy amíg szükség van rá, csak hívjanak, és jó szívvel megyünk.

Nem írom itt le az elmélkedés szövegét, sem az elhangzó szavalatokat és énekeket, hiszen az olvasók bizonyára tudják, hogy milyen üzenete van a húsvéti eseményeknek, melyek csütörtökön este, az úrvacsora szereztetésével kezdődtek, pénteken Jézus perével, megfeszítésével és eltemettetésével folytatódtak, és végül a szombati gyász után, a hét első napjának hajnalán a feltámadással, Jézus feltámadásával fejeződtek be. Ez a három nap, amit a tanítványok is csak akkor értettek meg, amikor a feltámadott felkereste őket és megnyitotta értelmüket, hogy értsék az események értelmét és célját, Jézus győzelméről szólt.

Jézus feltámadása nem „reanimáció” volt, ahogy az orvoslásban mondják, mert Jézus nem úgy támadt fel, mint Lázár, aki visszajött e földi életbe, hogy ismét meghaljon. Jézus az örök életre támadt fel, megdicsőült testben, és ez azt jelenti, hogy akik Jézus Krisztusban halnak meg, azok a feltámadás napján követik majd őt. Bűneink bocsánata, és az örök élet reménysége, ezt jelenti húsvét, a szó bibliai értelmében.

Álljon itt néhány kép a lakókról, és azokról, akik elvitték nekik ezt a reménységet. És legyen ez egy utolsó hagyaték attól, aki élete utolsó leheletéig szolgálta az Urat, és buzgón munkálkodott egyházában: Oláh Károlynétól!

Prof. Dr. Szilvási József