Harcosok vagy tanúk?
Öveket becsatolni 2024-re, mivel geopolitikailag ez az év viharos lesz! Nem túlzás, nem ámítás – hiszen közel négymilliárd ember fog ebben az évben szavazni, és az ezzel járó félelmek és elvárások miatt sok globális vezető fellélegezhet majd, ha a világ sértetlenül jut el 2024. december 31-ig. Bár a demokrácia diadalának hangzik, egyes szavazók már a választás előtt “tudják“ a végeredményt. Mások számára a “szabad és becsületes“ szavak ismeretlenek a szótárukban.
“A végső csata“?
A legjelentősebb a novemberi amerikai elnökválasztás lesz, amely történelmileg a demokrácia csúcspontja. A 47. elnökválasztás azonban a valaha volt legnagyobb alkotmányos kihívást jelentő választásnak ígérkezik. Mindkét vezető jelölt a másik jelöltet nem egyszerűen “Amerika számára rossz alternatívaként“, hanem “katasztrofális alternatívaként“ állítja be. Frank Bruni a New York Times január 3-i számában a következőket írta: “Ez nem a szokásos negatív pártoskodás, amelyben az ellenfél elleni gyűlölet szításával próbálunk nyerni. Ez apokaliptikus pártoskodás, amelyben az ellenfél valami olyasminek az előidézője, mint a világvége“. Vajon csak egy lusta újságíró figyelemfelkeltő megjegyzéséről van itt szó? Bárcsak így lenne! Éppen ellenkezőleg, a véleménye abból merít, aminek tanúja volt – az egyik jelölt bibliai kifejezésekkel jellemzi a kampányt, mint “végső csatát“, a másik pedig azzal vádolja ellenfelét, hogy “eltökélte, hogy elpusztítja az amerikai demokráciát“. (1) Mindkét jelölt hangulata azt sugallja, hogy az amerikai demokrácia nagy bajban van.
Ez arra késztet, hogy ismét elgondolkodjam azon, hogy mit látott János a Jelenések 13-ban, és hogyan értelmezik az adventisták azt, amit látott. Be kell vallanom, hogy szolgálatom első éveiben maga a gondolat, hogy az USA bármi más lehetne, mint “a szabadok földje“, erőltetettnek tűnt.(2) Ezekben az időkben azonban hajlok arra, hogy Pál apostol bölcsességére hallgassak: “a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg“. (1Thesszalonika 5:20-21 RÚF)
De nem csak az amerikai demokrácia van feszültség alatt. Míg az amerikai problémákat könnyű kiemelni, a nyugat-európai demokrácia hasonló nyomásnak van kitéve. Az Európai Unió által bátorított nemzetközi világnézettel rendelkező liberális-demokratikus hatalmak komoly és jelentős visszaszorulást tapasztalnak. Ennek okai összetettek, de az egyik ok különösen a keresztény nacionalizmus egy formájával függ össze (az a meggyőződés, hogy országunk a keresztény értékek elvein alapul, és eltökéltek vagyunk abban, hogy ezek megmaradjanak, és ha szükséges, érvényesüljenek minden állampolgárunk számára, bárki legyen is az, és bárhonnan is származzon). (3)
“Többpólusú zavar“
A The Economist 2024-re vonatkozó előretekintésében a geopolitikai helyzetet “többpólusú zavarként“ írja le, “Az új dinamika az instabilitás dinamikája“. (4) Ahogy az “Ó, mily hű barátunk Jézus“ című régi ének angol szövegének egy sora kérdezi: “Van valahol baj?“. “Igen, úgy tűnik van – és nem csak valahol, hanem mindenütt“ – kell, hogy legyen a mai válasz. Az Európában és a Közel-Keleten zajló háborúktól való félelem regionálisan is terjed, és a “hidegháborúk“ hőmérséklete folyamatosan emelkedik mind a Kínai-tengeren, mind a Nyugat-Balkánon. Kendra Valentine pontosan jellemzi korunk hangulatát: “Manapság sok félelem van a levegőben“. (5)
Mily gyorsan lecserélődik az örömteli decemberi adventi időszak, amint megérkezik a január a maga kihívásaival és az előttünk álló év félelmeivel. És milyen könnyű elfelejteni azt a sort, amelyet az adventi időszakban énekeltünk az “Ó, Betlehem kis városa“ című énekből – “Minden év reményei és félelmei, ma este benned találkoznak“. Hát nem pont az adventi történet az orvosság arra, hogy a félelmet reményre cseréljük? Vagy mi a helyzet annak megtapasztalásával, hogy Isten fia a környékre költözött – Isten misztériuma velünk? “Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal“. (János 1:14)
Nem harcosok vagyunk, hanem tanúk
János élénken emlékeztette az 1. századi keresztény közösséget arra is, hogy amikor és ahol a gonosz megjelenik, lépjenek fel a gonosszal szemben – de nem harcosokként, hanem tanúként (Jelenések 1-3). “Az Ő dicsősége“ sokkal fényesebben ragyog, mint a növekvő ‘többpólusú zavar’, amikor a keresztények bemutatják és elmondják a kegyelmet és az igazságot, mint “alternatív történetet“, amely “leleplezi a hatalom uralkodó ideológiáját, amely megtévesztő, rabló és kizsákmányoló“. (6) A keresztényeknek inkább a szavakban és tettekben való tanúságtétel által kell elmondaniuk “Krisztus keresztfán végzett művének, uralkodói mennybemenetelének és hamarosan bekövetkező visszatérésének“ dicsőséges történetét. Ez szöges ellentétben áll a “harcos“ gondolkodásmóddal, amely a gonosz problémáját erővel akarja megoldani. (7)
A harcos és a tanú közötti ellentét személyes szinten emlékeztet arra a csapdára, amelybe Jakab és János beleesett. Miután Samáriában nem kaptak szállást a zsidók és a samaritánusok között elterjedt gyűlölet miatt, a fiúk felbőszültek, és dühük tombolt. “Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?!“ (Lukács 9:54 RÚF). Gyorsak voltak bevetni Illés azonnali ítéletét (2 Királyok 1:9), de restek arra, hogy emlékezzenek Jézus szeretetére a samáriai közösség iránt. Lukács feljegyzi a válaszát: “Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket“ (Lukács 9:55 RÚF). Krisztus szeretete a “mások“ iránt bemutatja, hogy a “harcos“ vagy “kultúrharcos“ viselkedésnek nincs helye az Ő Királyságában.
Tanulság az egyház számára?
Miközben a politikusok mindenféle árnyalatban, balról jobbra haladva a szolgálatuk mellett érvelnek ebben az évben, a Lukács 9:49-56 egyik alkalmazása az egyház számára is tanulsággal szolgál.
“Az a meggyőződés, hogy egyedül a mi hitünk és a mi módszereink a helyesek, több tragédiát és nyomorúságot okozott az egyházban, mint szinte bármi más. Oliver Cromwell ezt írta a hajthatatlan skótoknak: “Krisztusért kérlek benneteket, gondoljátok meg, hogy lehetséges, hogy tévedtek“. Toleranciánknak nem a közömbösségen, hanem a szereteten kell alapulnia. Nem azért kell toleránsnak lennünk, mert a legkevésbé sem törődünk vele, hanem mert a szeretet szemével nézünk a másik emberre. (8)
A jelenlegi “többpólusú zavar“ közepette Isten segítsen minket személyesen és az egyházat együttesen, hogy növekvő és hűséges tanúi legyünk az Ő jellemének.
- https://www.nytimes.com/2024/01/02/opinion/trump-biden-election.html
- For a new and excellent contribution to understanding the religious and political forces at work in the US today, highly recommended is a new book by Tim Alberta – “The Kingdom, The Power, and the Glory“ (American Evangelicals in an Age of Extremism).
- For a detailed explanation of Christian nationalism go to: https://en.wikipedia.org/wiki/Christian_nationalism
- The Economist – “The World Ahead 2024, November 18-24 edition, p. 8
- https://podcasters.spotify.com/pod/show/ted-communication/episodes/Take-heart–I-am–Do-not-be-afraid–tedNEWS-e21d783
- Biblical Critical Theory: How the Bible’s Unfolding Story Makes Sense of Modern Life and Culture, p. 537. (Please note, to ensure there is no misunderstanding, this excellent and comprehensive reference work is not a product engaging in higher criticism of scripture, but “to make visible the deep structures of a culture to expose and change them.“ (from the Forward by Tim Keller). The quotation uses a little-used English word, ‘rapacious’, meaning to exploit for greed.
- ibid, p. 538
- The New Daily Study Bible, The Gospel of Luke, William Barclay p.154 & 155
A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/warriors-or-witnesses/
