Győztes Bárány

„És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” (Jelenések könyve 5,11-12)

Állatok. Sokféleképpen lehet ezt a szót kimondani, de ha bibliai állatokról van szó, gyakran olyan nagyhatalmakat jelképeznek, melyek egymást győzik le, amikor a nekik szabott idő elérkezik. Különösen a Dániel és a Jelenések könyvében találkozunk olyan állatokkal, vagy azok furcsa mutánsaival, melyek veszélyesek, erőszakosak. Az oroszlán, medve, párduc, a rémületes fenevad és társai mögött a Sárkány hatalma áll, aki maga a Sátán.

A végső harcban a Sárkányt nem egy még nagyobb, még erősebb vadállat győzi le, hanem egy Bárány. Milyen erőteljes kontraszt és micsoda üzenet: a Bárány legyőzi a Sárkányt! A Jelenések könyve 13. fejezetében két fenevad szövetkezik, hogy átvegyék a világ uralmát mindenki felett. Ezt a fenyegető képet, egy megnyugtató jelenet váltja fel a 14. fejezetben: a Bárány ott áll a Sion hegyén azokkal, akik őt követik mindenhová.

A Jelenések 13-ban megjelenő második vadállat nagyon hasonlít a Bárányhoz, de a beszéde elárulja: úgy beszél, mint a Sárkány. A látszat megtévesztő. Bizonyos dolgok mintha krisztusiak lennének, mintha valódi hatalmat és győzelmet, védelmet ígérnének, valójában egy vesztes áll mögötte, akinek az erőszak mellett a megtévesztés a fegyvere.

Miközben a Sárkány követői a félelem, az érdekek és a hamis biztonságérzet világában élnek, addig a Bárány követői Istent magasztalják, és biztonságban vannak.

Lenyűgöző az új Jeruzsálem leírása is: „És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.” (Jelenések 22, 3-4)

A Bárány nem a fenevadak módszerével ér célt. Az Ószövetség jelképeiben a Bárány áldozat. Nem azért hal meg, mert gyenge, védtelen, hanem azért veszi magára az áldozat szerepét, hogy mi ne legyünk a bűn uralmának vesztesei. Áldozat volta nem a legyőzöttségét jelenti, hanem a megbékélés, az engesztelés eszköze.

Világuk történelme nem úgy ér véget, hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet, és békét hirdet (ahogyan sokan gondolják), mert az ilyen rendszert a félelem tartja fenn. Nem is úgy végezzük, hogy mindenki elpusztul (ahogyan ettől sokan rettegnek). A Biblia jó híre az, hogy az Isten országában úgy lesz béke, hogy nem kellenek békefenntartók, mert mindenki már előtte egyénileg megbékélt Istennel Jézus által.

A Bárány követése a megváltottaknak nem feladat, nem elérendő ideál, hanem ennek a megbékélt állapotnak a természetes velejárója.

Kis István
egyházterületi titkár