Elnöki üzenet – 2021. 02. 05.

„Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír.”(Példabeszédek 25,25)

Régi szép időkben a messze földről jövő hírek lassan értek ide. Valakinek el kellett indulni, áldozatokat hozni, vállalni az úttal járó kockázatot. Emiatt, csak értékes, sokat mondó jó hírek miatt startoltak a hírvivők, mert ezekért jutalom járt. Győztes csatákról beszámolni kifejezetten értékes volt úgy a hallgatónak, mint a futárnak. A célközönség ünnepelni kezdett az üzenet átvétele után, a küldött pedig jutalmat kapott (gr. evangeliom), holott nem ő nyerte meg a csatát, csak beszámolt róla. Elvétve előfordultak olyan harcosok is, akik valamilyen mentális rövidzárlat miatt, a rossz hírből akartak erényt kovácsolni. Dávidnak például hírül adták, hogy meghalt Saul és Jonatán, később pedig Isbóset. Az „Isten szíve szerinti” király, a nép egyetértésével, ezekért nem jutalmat osztott ki!

Az evangélium katonai-pénzügyi kifejezését a kereszténység kisajátította. Nem talált pontosabb szót érzékeltetni, hogy Krisztus megnyerte a csatát és van kegyelem, üdvösség az elbukott ember számára. Az egyház ennek a hírnek a tovább vivője, bizonysága, tanúja.

Minden adventista ismeri ezt a történetet. Mégis, időnként fel kell tennünk néhány kérdést magunknak:

• Vészjósló időkben van-e még továbbadandó jó híre az egyháznak vagy már csak növelni tudja a rettegést és a bizalmatlanságot?
  Képes-e napi újabb és újabb adag adrenalin nélkül békességet modellezni?
• Ami kétezer éve jó hír volt, az ma minek számít?
• Ha valami divatjamúlt, értéktelen lesz?
• Van-e még bárki közöttünk, aki vállalja az embertársáig vezető út kockázatát, hogy beszámoljon győztes csatáról?
• Van-e még bárki közöttünk, akinek örömet okoz jó hírt továbbadni és ennek lelki-mentális következményeit jutalomként átélni?
• Minek kell történnie, hogy átlássuk a körülöttünk lévő világ szándékát és elvessük annak szellemiségét?
• Egy olyan világban, ahol csak a rossz hírért adnak támogatást a fogyasztók, lesz-e erkölcsi erőnk kiválni és következetesnek maradni a jó hírek mellett, ahogyan az első században megfogalmazták: „Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe,” csak azt terjesszétek! (Fil 4,8).

Azon gondolkodom, mi történne, ha a Facebook, Messenger, Insta, Youtube algoritmusába valaki beprogramozná Fil 4,8-at? Hány „izgalmas hírértékű” üzenetet nem tudnánk tovább küldeni, hány kirakatba tett komment szállna el nyomtalanul, hány levél kerülne a digitális kukába mielőtt a listákon landolna?

Ezek után mihez kezdenénk a sok szabadidővel? Megkeresnénk a félelemtől, bezártságtól, magánytól, bizalmatlanságtól eltikkadt embereket és a győztes csata, a megbékélés, a megtérés hideg vizével felüdítenénk őket, úgy, mint akik már találkoztak az élő vízzel. Beléphetnénk az imaláncba is, hogy Isten minél hamarabb fékezze meg a járványt (https://imalanc.detkapu.hu), vagy készülhetnénk a konferenciára, ami csak jó hírről fog szólni (http://www.dunabibliakonferencia.hu)

Nemsokára nyitunk! Addig is készítsük be a hideg (élő) vizet! Ebben van a megújulás, amire sokkal nagyobb szükségünk van, mint bármikor.

Ősz-Farkas Ernő
egyházterületi elnök