Elfeledkezett rólam?

Néhány napja találkoztam valakivel, aki elpanaszolta, hogy az édesapja nem ismeri fel. Elfeledkezett a fiáról. A betegség neve időskori demencia, egy tünetegyüttes, aminek fő összetevői az emlékezetkihagyás, agykérgi működések zavara, ítélőképesség hanyatlása és személyiségváltozás. A szakemberek azt feltételezik, hogy a beteg is tudatában van a változásnak és szenved tőle: nem tudja kifejezni a gondolatait és az érzelmeit, elveszíti az önállóságát, a szerettei máshogy viselkednek vele. Időnként agresszió vagy paranoia lehet a frusztráció következménye.

Nehéz eldönteni mi rosszabb: elfeledkezni valakiről, akit szerettünk vagy megélni, hogy elfelejtett valaki, aki szeretett minket. Akkor is nehéz, ha van rá orvosi magyarázatunk. De mi van akkor, ha nincs? Nem mindig az agyi idegsejtek gyors csökkenése, trauma, tumor, infekció, hormonhiány áll a jelenség mögött. A zsoltáros találkozott a jelenséggel. „Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten, elrejtette arcát, nem is lát meg soha.” (10,11)

A zsoltár szerint van egy fontos előzménye ennek a „felismerésnek”. „Azt mondja szívében: Semmi sem rendít meg, soha nem jutok bajba.” (10,6). És ha mégis megérkezik a baj, a fenntarthatónak ígért fejlődés és jóléti korszak vége, betegség, vagy más trauma, kéznél van a diagnózis: Isten elfelejtett engem. Jobb esetben imában elmondott segélykiáltáshoz vezet: „emlékezél meg rólam Uram”, de könnyen el lehet jutni a tény-megállapításig: „Nincs Isten – ez minden gondolata.” (10,4)

Bármi is okozza a csüggedést, tegyük a kétely gondolatai mellé Isten ígéretét: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Ésa 49,15)

Sokkal nagyobb veszélyt jelent a saját, tudatosan bevállalt lelki demenciánk, amikor elfelejtkezünk a saját ígéreteinkről (amit Istennek vagy egymásnak tettünk), az értékrendről (amit korábban még követtünk), a kapcsolatainkról (mert már nincs szükségünk rájuk), a gyülekezetről (mert nem olyan, amilyennek megrendeltük) és Isten ígéreteiről, konkrétan arról, hogy nem felejt el soha. A megoldási képlet tőlünk indulhat el azzal, hogy: „megemlékezzél” vagy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.

Dr. Ősz-Farkas Ernő
lelkész, ESZO vezető