Az ÜZENET
“… az új angyaloknak nemcsak szárnyuk nincsen, de nincs üzenetük sem, semmi, csak ott vannak közöttünk, egyszerű utcai ruhában, felismerhetetlenül…” mondta Krasznahorkai László 2025. december 7-én az Nobel-díj átadásához kapcsolódó beszédében. Az író félórás beszédének jelentős részét a régi és az új angyaloknak szenteli. Szívesen gondol a régi angyalokra, akiknek szárnyuk is és üzenetük is volt, de értetlenül áll a mai angyalok előtt, akik az emberektől várják az útmutatást.
Bármit is jelentsenek pontosan friss irodalmi Nobel-díjasunk gondolatai, nehéz lenne elképzelni a betlehemi történetet a Megváltó jövetelét hirdető angyalok üzenete nélkül. Képzeljük csak el Zakariás pap, Mária, József, a keleti bölcsek és pásztorok a történetét a mennyei küldöttek nélkül. Nincs Keresztelő János születésének bejelentése; nincs angyali üdvözlet; nincs arany, tömjén és mirha; nincs pásztori bizonyságtétel a jászol mellett; nincs József többszöri megszólítása (fogantatás, menekülés, hazatérés Egyiptomból), és nincs mennyei névadás sem.
Amíg – József – ezen tűnődött, íme, az Úr angyala álomban megjelent neki, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a feleségedet, mert ami benne fogantatott, az a Szentlélektől van. Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, akinek a neve Immánuel, amely azt jelenti: Velünk az Isten.
Máté 1,20-23
A mennyei üzenetet egy név: JÉZUS
Jézus, akiben az Atya olyan közel jött az emberiséghez, amilyen közel csak lehetséges. Jézus, akiben a menny a földre költözött és már itt lakik közöttünk, örökre eggyé vált az emberiséggel megszabadítva minket a bűn uralma alól. A betlehemi bölcső Isten vágyakozását hirdeti, hogy az elveszített, megromlott kapcsolatunk helyreálljon vele egy ártatlan csecsemő által. Általa nyer értelmet a múlt és válik reményteljessé a jövő. Nélküle nem csak a jászol, de a betlehemi történet is üres és üzenet nélküli lenne.
2010. augusztus 5-én a chilei San José-i réz-és aranybányában bányaomlás történt, 700 méter mélységbe zárva 33 bányászt. Carlos Parra Diaz adventista lelkész, időt és fáradságot nem kímélve, gyakorlatilag a nap 24 órájában a családok rendelkezésére állt, lelki segítséget nyújtva számukra abban a vészterhes időszakban. Együtt olvasták a Bibliát, imádkoztak és elmélkedtek, majd készítettek egy 8×12 cm-es kicsinyített Bibliát is minden szerencsétlenül járt munkásnak, amit augusztus 26-án, egy „Galamb” névre keresztelt csőben juttattak el nekik. 65 nappal a baleset után, 2010. október 9-én az egyik fúrószerkezet elérte a bányászok menedékhelyét, majd 69 mélyben töltött nap után „a 33-ak” megmenekültek. Az egyik bányász ezt írta: „Ebből a könyvből kaptam annyi hitet, hogy el fogom hagyni a bányát!”
Szükségünk van Isten üzenetére! Az üzenetre, aki megszabadít a fogságból.
A mennyei üzenetre aki meggyógyítja összetört kapcsolatainkat, aki megtölt szeretettel és képessé tesz a jóra. És igen, a világnak is szüksége van Isten üzenetére. Szüksége van üzenet-vivőkre, akik a maguk természetes módján, hitelesen továbbadják, amijük van és nem tartják meg maguknak. Olyan szolgáló, keresztényekre, aki maguk is törékeny, megerősítésre vágyó, megváltásra szoruló emberek bár, de átélték a találkozást az ÜZENETTEL.
Nem az a kérdés tehát, hogy van-e üzenetünk, hanem az, hogy mi vagyunk-e az ÜZENETNEK. Így nagy betűkkel.
Kívánom, hogy erre a kérdésre mindannyian igennel tudjunk válaszolni.
Kalocsai Tamás
egyházterületi elnök
