Az érzékelhető ige

„És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Ján 1,14)

Mindig, újra és újra csodálatba ejt a Biblia tömörsége, amikor egy-egy igehely sokatmondó és mégis rövid voltával találkozok. Ebben – az eredeti mondandóján túl – mindig az ihletés egyértelmű bizonyítékát is látom.

Különösen jellemző ez János evangéliumának a bevezetésére, és azon belül is erre a versre, amely hangsúlyozza, hogy Isten nem csak szóban tanácsol és instruál bennünket, hanem „az Ige testté lett” – vagyis Isten Fiának személyében, földi életében élő megtestesülését kaptuk mindannak, ami Isten szerint jó és helyes, ami egyedül méltó követésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Bizonyára mi is tudunk jó tanácsokat adni másoknak – akár a saját kútfejünkből, akár – a megtérésünk után – immár az isteni bölcsességgel találkozva és abban növekedve is. Hányan mernénk elmondani ugyanakkor azt, amit Pál apostol, tudniillik, hogy „legyetek az én követőim, miképpen én is a Krisztusé.”? (1Kor 11,1)

Pedig mennyivel másabb, mennyivel több, ha nem csak valami elméleti igazsággal fizetnek ki valakit, hanem többet kap ennél: ahogyan ugyancsak János apostol fogalmaz a levelében: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.” Hallani, látni, illetni – milyen más a valóságban megtestesült, plasztikus igazság, ami élő és működő! Mennyire másként hat ez, és hatna most is! Nem úgy, mint a könyvszagú és elméleti. Akik a testté lett Ige közelében voltak, azok a hatása alá kerültek és átalakultak: János maga pl. a mennydörgés fiából a szeretet apostolává vált, mert mintegy „működés közben” látta évekig, hogy az Isten egyszerre „teljes kegyelemmel és igazsággal”. Ez ragadta meg, ezt jegyezte le, ez volt számára a dolgok summája. Aki pedig nem ekként ismeri meg Őt, és nem ezt érti meg az Igéből, az valamit félreért.

Milyen fontos, hogy mi se csupán egy magunknak elképzelt képet alkossunk Istenről, és azután azt kövessük és hirdessük! Milyen nagy ajándéka ez Istennek, hogy nem csak egy könyvet, ti. a Bibliát küldte nekünk, és egy „számlabizonylatot”, hogy Ő már kiegyenlítette a bűnadósságunkat a Golgotán, és innentől a többi a mi dolgunk, hanem élő, testté lett Igét – a Fia személyében!

Bizonyára a mi saját, mások üdvösségéért folytatott fáradozásunk is sokkal eredményesebb lehetne, ha nem csupán tanítást – ha mégoly helyeset és igazat is – hanem az élő Igét tudnánk nekik bemutatni Krisztus személyében – és egy bizony kicsit – a mi személyünkben és életünkben is, amennyire legalábbis már most is a hatása alá kerültünk és változtunk.

Stramszki István
DET kincstárnok