Árnyék intelligencia

„A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud.
Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán.
Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak:
Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves.
De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek.”
(Példabeszédek 9,13-18)

Szenzáció! Világszám! A legmodernebb technológia vívmányai révén civilizációnk végleg feloldotta a kapcsolatot a kimondott szó, és a mögötte lévő emberi értelem között!

Néhány évtizede még a fejünket csóválva kuncogtunk azon, hogy állítólag valahol néhány néni gyűjtést akart szervezni, hogy a kosztümös szappanopera hősnőjét, Izaurát, felszabadítsák a rabszolgaságból. „Milyen elmaradott országban élünk, hogy egyes fél-analfabéta szerencsétlenek még nem tudják feldolgozni azt, hogy a tévé nem egyszerűen a valóságot mutatja!”

És íme, a 21. század derekára eljutottunk oda, hogy egyetemet végzett emberek, Interneten felnőtt fiatalok tömegei sem tudják teljesen feldolgozni azt, hogy ami még néhány éve még fantázia volt, az már valóság: Olvasol egy összefüggőnek tűnő bekezdést, cikket, akár egész könyvet, és mégis, lehet, hogy nincs mögötte emberi kéz, ami leírta, nincs mögötte elme, ami megfogalmazta.

AI. Éjáj.
MI. E mi?

Van, aki egyenesen bedől a megtévesztésnek, és komolyan elhiszi, hogy egy ember van a képernyő túloldalán. Van, aki nagyvonalakban érti, hogy milyen új technológiáról van szó, és mégis így beszél róla: „Megkérdezem, hogy erről a témáról mit tud”, vagy hogy „Egész jó választ adott, de itt és itt egy részt félreértett”.

Nehéz feldolgozni a mélységét annak, hogy amit egészen eddig készpénznek vettünk, egyszerűen nem igaz: Ahhoz, hogy egy kérdő mondatra kerek választ kapjunk, nincs szükség emberi gondolatokra, értelemre. Úgy tűnik, az is elég, ha egy számítógépes programba betáplálunk több millió oldalnyi már létező szöveget, és beállítjuk, hogy számítsa ki azt, hogy átlagosan hogyan hangzana egy válasz. És a gép mond valamit, ami egészen tűrhető válasznak hangzik.

Bár sok kalamajkához vezetett már, hogy sokan akkor is készpénznek vették a szavait, amikor nem egy statisztikailag igaznak hangzó válaszra voltak kíváncsiak, hanem az igazságra, a fő baj ezzel a módszerrel nem az, hogy néha téved. Elvégre tévedni emberi dolog.

Ha egy gyermek téved a házi feladatában, a tanára figyelemmel kijavítja.
De a világban, ami felé haladunk, a leckét AI írja a gyermek helyett, AI javítja ki a tanár helyett, és ha ez nem tetszik, a szülő helyett is AI írja meg a panaszlevelet.
A bombákat AI dobja le a repülőkről, a háborús bűnök hadbíróságán AI írja a vádbeszédet és a felmentő ítéletet is.

A Szentírás számtalanszor buzdít a gondos, megfontolt beszédre: „Legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem” (Jakab 5,12).  Számtalanszor buzdít a bölcsesség keresésére, a balgasággal szemben.
De, amivel a közel jövőben szembenézünk az több mint az emberi balgaság, több mint a megfeddésre való átgondolatlan, esendő beszéd: Maga az értelem totális hiánya.

Minden tétova gondolatod, amit valaha kimondtál, papírra vetettél, vagy legépeltél, abból a leheletből ered, amit Isten lehelt az első emberbe.
Valami olyan, ami ettől teljesen idegen; egy olyan emberarcú gép, ami még ha 90%-ban találónak tűnő mondatokat is képes leírni, de sem tévedni, sem az igazságot megérteni nem képes, napról napra, évről évre egyre nagyobb szeletet foglal el a minket körülvevő információhalmazból.

Még az is lehet, hogy éppen ezt a szöveget is Ő írta, amit most olvasol.
Ha nem vagy biztos benne, beszélgess erről a témáról egy teremtett emberi lénnyel.
Szemtől szembe, élőben.

Isten lelke ott még biztosan ott lesz.

Simon László
lelkész