A Pacific Press 150 éve hirdeti Isten szeretetét

Az adventista kiadó hangsúlyozza a hit, az ellenállóképesség és a kitartó misszió örökségét.

Christelle Agboka, Észak-amerikai Divízió hírei

Augusztus 17-én, szombaton ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját a Pacific Press Kiadó. Az Egyesült Államokban, az Idaho állambeli Nampában, a Northwest Nazarene University egyik előadótermében tartott program témája „150 éve hirdetjük Isten szeretetét” volt. Az eseményen 300 korábbi és jelenlegi Pacific Press dolgozó és támogató vett részt, hogy megünnepeljék a kiadó kitartó misszióját, amelynek célja Krisztus felemelése az irodalom, a média és a zene segítségével.

Az előadók kiemelték a Pacific Press ellenállóképességét a megpróbáltatások során, beleértve az 1906-ban bekövetkezett 7,9-es erősségű földrengés okozta károkat és a két hónappal későbbi tűzvész okozta pusztítást is. Az elkötelezett munkatársak segítségével a kiadó gyorsan helyreállt, és fő kiadványukból, a hetente megjelenő Signs of the Times (Az idők jelei) folyóiratból soha, egyetlen szám sem maradt el. Sőt, három különkiadást is készítettek, amelyek a földrengést Jézus közelgő visszatérésével hozták összefüggésbe.

G. Alexander Bryant, az Észak-Amerikai Divízió (NAD) elnöke és Ted N. C. Wilson, a Generál Konferencia (GK) elnöke hasonló bátorságra buzdította a hívőket ma is. A programot a Chapel Records Christian Edition Férfikarának és a Heritage Singersből Terry és Perry Mace-nek zenei előadása színesítette.

Debbie Kling, Nampa polgármestere elismerését fejezte ki a nyomda felé, amely 1984-ben tette otthonává a települést. Ézsaiás 52,7-re hivatkozva azt mondta: „Gondoljunk csak az evangélium hírére, amelyet a Pacific Press összesen 150 éve, Nampában pedig már 40 éve terjeszt. Hálásak vagyunk értetek”.

A helyi gyülekezet tagja, Thelma Stubbs is, aki először szülőföldjén, Jamaikában találkozott a Pacific Press kiadványaival, a fogékony tömegben volt. „A Pacific Press mindig is a történelmünk része volt. Amikor megláttam a bejelentést, azt mondtam: ‘Ezt nem hagyhatom ki’ – mondta Stubbs.

Történelmi visszatekintések és tanúvallomások

George Knight adventista történész és pedagógus elmesélte Ellen White 1848-as látomását egy rendszeres folyóiratról, amelyet úgy látott, mint „fényáradat, ami tisztán körbejárta a világot”. A Review and Herald Kiadótársulat 1849-ben alakult meg, tizennégy évvel azelőtt, hogy a kevesebb mint 100 fős mozgalom hivatalosan is egyházzá szerveződött volna. „Lehetetlen jóslat volt, de megmozgatott egy olyan népet, amely hitt egy olyan Istenben, aki képes a lehetetlenre” – mondta Knight.

Charles White, Ellen és James White dédunokája megosztotta családja szoros kapcsolatát a sajtóval, ahol nagyapja, apja és a fiatal Charles is dolgozott. Szeretettel emlékezett vissza az istentiszteletekre, a karácsonyi ünnepségekre, a kempingezésekre, és kijelentette: „[A Pacific Press] nem csak munkahely volt. Ez volt a közösségünk centruma, az események szíve, a tevékenység központja”.

White és mások – köztük Jerry Bartlett, aki 47 évnyi sajtómunkát követően vonult nyugdíjba – számára ez a nap örömteli találkozás volt. Bartlett és felesége, Teresa a 100 éves megemlékezésen is részt vettek. Nagyra értékelték, hogy ismerős arcokat láthattak, és az ünnepséget „különösen inspirálónak” találták.

Merlin Burt, az Ellen G. White Estate igazgatója megosztotta Ellen White 1874-es látomását, miszerint egy új lapot kell alapítani a csendes-óceáni partvidéken az Advent Review és a Sabbath Herald kiegészítéseként. Ez lenne a katalizátora annak, hogy „az üzenet [eljusson] hatalommal a világ minden részébe, Oregonba, Európába, Ausztráliába, a tenger szigeteire, minden nemzethez, nyelvhez és néphez” (Life Sketches of Ellen G. White, pp. 208-209). A kaliforniai Yountville-ben tartott tábori összejövetelen 105 hívő 19.414 dollárt gyűjtött össze (ami ma körülbelül félmillió dollárnak felel meg), hogy támogassa ezt a létfontosságú munkát.

Globális hatás

Stephen Apola, a GK kiadóigazgató-helyettese átadta a Pacific Press elnökének, Dale Galushának azt az emlékplakettet, amellyel a 150 éve „inspiráló, oktató és felemelő, igazsággal teli irodalom” előállításáért kitüntette a kiadót. Egy videóban Almir Marroni, a GK kiadóigazgatója hozzátette: „Minden egyes kiadvány több, mint tinta a papíron. Isten igéjének edénye és a lelki táplálék forrása”.

A Pacific Press globális partnereinek számos videós üdvözlete között Saul Ortiz, az Inter-Amerikai Divízió Kiadói Szövetségének elnöke méltatta a kiadót, „mint az adventista irodalom fordításában és terjesztésében nélkülözhetetlen partnert”. Meglepetésként Ortiz és Moises Reyna, a mexikói Adventista Kiadó elnöke is emléktáblával ajándékozta meg Galushát, elismerve a Pacific Press globális kiadói vezető szerepét.

Inspiráció a mának

Végezetül Bryant és Wilson azt vizsgálták, hogy a Pacific Press úttörőinek hűsége hogyan szolgálhatja az egyház küldetését 2024-ben. Bryant „Mi lenne, ha mi lennénk ők?” című üzenete párhuzamot vont az adventista úttörők, Krisztus 12 tanítványa és a mai egyház között. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy nem volt pénzügy, szervezeti struktúra, stratégiai terv vagy fizikai létesítmények, „[az úttörők és a tanítványok] felforgatták a világot”.

Bryant bizonyságtétele kiemelte az előttünk járók hatását, és elárulta, hogy a kiadói szolgálat hogyan alakította át életét és szolgálatát – attól kezdve, hogy újonnan megtértként és az Oakwood Egyetem elsőéveseként naponta olvasta a Jézus életét, egészen odáig, hogy fiatal lelkészként, egy kevés fizetségben részesülve adventista könyveket árult, amely több keresztséghez is vezetett.

„Mi lenne, ha mi lennénk ők? Hogyan felelnénk meg [a mai] kihívásoknak? Milyen áldozatokat hoznánk, hogy elérjük a világot a jelenvaló igazsággal?” kérdezte Bryant. Majd így folytatta: „Isten megmutatta nekem, hogy a mi nemzedékünk számára mi vagyunk ők. Mi vagyunk ők a három angyal üzenetével, Isten szeretetével és az Ő hamarosan bekövetkező visszatérésével”.

Ezután arra kérte a résztvevőket, hogy elődeinkhez hasonlóan használjanak minden rendelkezésre álló eszközt és technológiát, hogy „vigyék el ezt az üzenetet a világ végéig, és Jézus eljöjjön”.

„150 év után … A legnagyobb évforduló még hátravan” című üzenetében Wilson hangsúlyozta a Pacific Press szerepének jelentőségét ezekben az utolsó napokban. „Pacific Press, készüljetek fel, mert a legfontosabb napjaitok nem az elmúlt 150 évben vannak, hanem előttetek”. Aláhúzta azt a „dinamikus kiváltságot” minden egyháztag számára, hogy „Isten utolsó napi adventi mozgalmának részesei lehetünk, életmentő üzenetünket hirdetve a világnak”.

Wilson arra buzdította a jelenlévőket, hogy a Biblia és a Prófétaság Lelke napi tanulmányozásával, valamint elkötelezett imaidővel erősítsék befolyásukat. Bátorította a résztvevőket, hogy osszák meg Isten üzeneteit a Pacific Press anyagain keresztül, éljenek megszentelt életet, tartsák fenn a hetednapi adventisták alapvető hitelveit, és készüljenek fel „a legnagyobb évfordulós találkozásra”, Jézus Krisztus második eljövetelére.

Wilson Jézus visszatérésének szemléletes ábrázolásával zárta beszédét. „Felnézünk majd, meglátjuk Jézust, és azt mondjuk: ez az az Isten, akire vártunk. Ő fog megmenteni minket. Jézus lenéz majd és azt mondja: jól van, jó és hű szolgák. És hadd parafrazáljam: jól van, jó és hűséges munkatársak a Pacific Pressnél. Menjetek be az Úr örömébe.” A hallgatóság ezután tömegkórussá változott, és az Áldott reménység eléneklésével zárta a napot.

Forrás:  https://adventistreview.org/news/pacific-press-celebrates-proclaiming-gods-love-for-150-years/