A Pacific Press 150 éve hirdeti Isten szeretetét

Az adventista kiadó hangsúlyozza a hit, az ellenállóképesség és a kitartó misszió örökségét.

Christelle Agboka, Észak-amerikai Divízió hírei

Augusztus 17-én, szombaton ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját a Pacific Press Kiadó. Az Egyesült Államokban, az Idaho állambeli Nampában, a Northwest Nazarene University egyik előadótermében tartott program témája „150 éve hirdetjük Isten szeretetét” volt. Az eseményen 300 korábbi és jelenlegi Pacific Press dolgozó és támogató vett részt, hogy megünnepeljék a kiadó kitartó misszióját, amelynek célja Krisztus felemelése az irodalom, a média és a zene segítségével.

Az előadók kiemelték a Pacific Press ellenállóképességét a megpróbáltatások során, beleértve az 1906-ban bekövetkezett 7,9-es erősségű földrengés okozta károkat és a két hónappal későbbi tűzvész okozta pusztítást is. Az elkötelezett munkatársak segítségével a kiadó gyorsan helyreállt, és fő kiadványukból, a hetente megjelenő Signs of the Times (Az idők jelei) folyóiratból soha, egyetlen szám sem maradt el. Sőt, három különkiadást is készítettek, amelyek a földrengést Jézus közelgő visszatérésével hozták összefüggésbe.

G. Alexander Bryant, az Észak-Amerikai Divízió (NAD) elnöke és Ted N. C. Wilson, a Generál Konferencia (GK) elnöke hasonló bátorságra buzdította a hívőket ma is. A programot a Chapel Records Christian Edition Férfikarának és a Heritage Singersből Terry és Perry Mace-nek zenei előadása színesítette.

Debbie Kling, Nampa polgármestere elismerését fejezte ki a nyomda felé, amely 1984-ben tette otthonává a települést. Ézsaiás 52,7-re hivatkozva azt mondta: „Gondoljunk csak az evangélium hírére, amelyet a Pacific Press összesen 150 éve, Nampában pedig már 40 éve terjeszt. Hálásak vagyunk értetek”.

A helyi gyülekezet tagja, Thelma Stubbs is, aki először szülőföldjén, Jamaikában találkozott a Pacific Press kiadványaival, a fogékony tömegben volt. „A Pacific Press mindig is a történelmünk része volt. Amikor megláttam a bejelentést, azt mondtam: ‘Ezt nem hagyhatom ki’ – mondta Stubbs.

Történelmi visszatekintések és tanúvallomások

George Knight adventista történész és pedagógus a Pacific Press 150 éves jubileumi ünnepségén elmeséli Ellen White 1848-as látomását egy rendszeresen megjelenő folyóiratról, amely elindította az adventista egyház kiadói szolgálatát. [Fotó: Daniel Weber]

Egy, az elmúlt 150 évet felölelő videó, valamint személyes visszatekintések vezették v égig a résztvevőket a történelmi utazáson. Thomas Gott Jr., a nampai létesítmény építője, méltatta azt a „négy hőst” – George Gottot (az apját), Lowell Bockot, Eugene Stilest és Martin Ytreberget -, akik a sajtó Nampába költözését szorgalmazták, hogy ellensúlyozzák a korábbi székhely, a kaliforniai Mountain View növekvő költségeit.

George Knight adventista történész és pedagógus elmesélte Ellen White 1848-as látomását egy rendszeres folyóiratról, amelyet úgy látott, mint „fényáradat, ami tisztán körbejárta a világot”. A Review and Herald Kiadótársulat 1849-ben alakult meg, tizennégy évvel azelőtt, hogy a kevesebb mint 100 fős mozgalom hivatalosan is egyházzá szerveződött volna. „Lehetetlen jóslat volt, de megmozgatott egy olyan népet, amely hitt egy olyan Istenben, aki képes a lehetetlenre” – mondta Knight.

Charles White, Ellen és James White dédunokája megosztotta családja szoros kapcsolatát a sajtóval, ahol nagyapja, apja és a fiatal Charles is dolgozott. Szeretettel emlékezett vissza az istentiszteletekre, a karácsonyi ünnepségekre, a kempingezésekre, és kijelentette: „[A Pacific Press] nem csak munkahely volt. Ez volt a közösségünk centruma, az események szíve, a tevékenység központja”.

White és mások – köztük Jerry Bartlett, aki 47 évnyi sajtómunkát követően vonult nyugdíjba – számára ez a nap örömteli találkozás volt. Bartlett és felesége, Teresa a 100 éves megemlékezésen is részt vettek. Nagyra értékelték, hogy ismerős arcokat láthattak, és az ünnepséget „különösen inspirálónak” találták.

Merlin Burt, az Ellen G. White Estate igazgatója megosztotta Ellen White 1874-es látomását, miszerint egy új lapot kell alapítani a csendes-óceáni partvidéken az Advent Review és a Sabbath Herald kiegészítéseként. Ez lenne a katalizátora annak, hogy „az üzenet [eljusson] hatalommal a világ minden részébe, Oregonba, Európába, Ausztráliába, a tenger szigeteire, minden nemzethez, nyelvhez és néphez” (Life Sketches of Ellen G. White, pp. 208-209). A kaliforniai Yountville-ben tartott tábori összejövetelen 105 hívő 19.414 dollárt gyűjtött össze (ami ma körülbelül félmillió dollárnak felel meg), hogy támogassa ezt a létfontosságú munkát.

Globális hatás

Stephen Apola, a Generál Konferencia kiadóigazgató-helyettese átadja a Pacific Press elnökének, Dale Galushának azt az emléktáblát, amellyel a sajtó 150 éves szolgálata előtt tiszteleg. [Fotó: Daniel Weber]

Az évfordulón a Pacific Press globális hatását is elismerték. 2014-ben ez lett az egyház egyetlen kiadója Észak-Amerikában, amelyet az Észak-Amerikai Divízió üzemeltet. (A Review and Herald Publishing Association bezárta marylandi telephelyét, de megtartotta adminisztrációját és igazgatótanácsát). Az évek során ez a két kiadói szervezet fektette le az egyház világszerte működő 62 kiadójának alapjait.

Stephen Apola, a GK kiadóigazgató-helyettese átadta a Pacific Press elnökének, Dale Galushának azt az emlékplakettet, amellyel a 150 éve „inspiráló, oktató és felemelő, igazsággal teli irodalom” előállításáért kitüntette a kiadót. Egy videóban Almir Marroni, a GK kiadóigazgatója hozzátette: „Minden egyes kiadvány több, mint tinta a papíron. Isten igéjének edénye és a lelki táplálék forrása”.

A Pacific Press globális partnereinek számos videós üdvözlete között Saul Ortiz, az Inter-Amerikai Divízió Kiadói Szövetségének elnöke méltatta a kiadót, „mint az adventista irodalom fordításában és terjesztésében nélkülözhetetlen partnert”. Meglepetésként Ortiz és Moises Reyna, a mexikói Adventista Kiadó elnöke is emléktáblával ajándékozta meg Galushát, elismerve a Pacific Press globális kiadói vezető szerepét.

Inspiráció a mának

Végezetül Bryant és Wilson azt vizsgálták, hogy a Pacific Press úttörőinek hűsége hogyan szolgálhatja az egyház küldetését 2024-ben. Bryant „Mi lenne, ha mi lennénk ők?” című üzenete párhuzamot vont az adventista úttörők, Krisztus 12 tanítványa és a mai egyház között. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy nem volt pénzügy, szervezeti struktúra, stratégiai terv vagy fizikai létesítmények, „[az úttörők és a tanítványok] felforgatták a világot”.

G. Alexander Bryant, az Észak-amerikai Divízió elnöke a misszió ellenállóképességéről tart előadást a Pacific Press Kiadójának 150 éves jubileumi ünnepségén. [Fotó: Daniel Weber]

Bryant Jézusnak az Apostolok Cselekedetei könyvében található nagy megbízatását idézve megjegyezte, hogy Isten gyakran „lehetetlen dolgokra hívja népét”, és feltette a kérdést: „Mi lenne, ha mi lennénk ők?”. Az úttörőktől – mondta – megtanulhatjuk, hogy bár Isten misszióra való hívása sosem könnyű, „ha bátrak és merészek vagyunk, ha van bennünk innováció és kreativitás, az Úr átvezet minket minden kihíváson”.

Bryant bizonyságtétele kiemelte az előttünk járók hatását, és elárulta, hogy a kiadói szolgálat hogyan alakította át életét és szolgálatát – attól kezdve, hogy újonnan megtértként és az Oakwood Egyetem elsőéveseként naponta olvasta a Jézus életét, egészen odáig, hogy fiatal lelkészként, egy kevés fizetségben részesülve adventista könyveket árult, amely több keresztséghez is vezetett.

„Mi lenne, ha mi lennénk ők? Hogyan felelnénk meg [a mai] kihívásoknak? Milyen áldozatokat hoznánk, hogy elérjük a világot a jelenvaló igazsággal?” kérdezte Bryant. Majd így folytatta: „Isten megmutatta nekem, hogy a mi nemzedékünk számára mi vagyunk ők. Mi vagyunk ők a három angyal üzenetével, Isten szeretetével és az Ő hamarosan bekövetkező visszatérésével”.

Ezután arra kérte a résztvevőket, hogy elődeinkhez hasonlóan használjanak minden rendelkezésre álló eszközt és technológiát, hogy „vigyék el ezt az üzenetet a világ végéig, és Jézus eljöjjön”.

„150 év után … A legnagyobb évforduló még hátravan” című üzenetében Wilson hangsúlyozta a Pacific Press szerepének jelentőségét ezekben az utolsó napokban. „Pacific Press, készüljetek fel, mert a legfontosabb napjaitok nem az elmúlt 150 évben vannak, hanem előttetek”. Aláhúzta azt a „dinamikus kiváltságot” minden egyháztag számára, hogy „Isten utolsó napi adventi mozgalmának részesei lehetünk, életmentő üzenetünket hirdetve a világnak”.

Wilson arra buzdította a jelenlévőket, hogy a Biblia és a Prófétaság Lelke napi tanulmányozásával, valamint elkötelezett imaidővel erősítsék befolyásukat. Bátorította a résztvevőket, hogy osszák meg Isten üzeneteit a Pacific Press anyagain keresztül, éljenek megszentelt életet, tartsák fenn a hetednapi adventisták alapvető hitelveit, és készüljenek fel „a legnagyobb évfordulós találkozásra”, Jézus Krisztus második eljövetelére.

Wilson Jézus visszatérésének szemléletes ábrázolásával zárta beszédét. „Felnézünk majd, meglátjuk Jézust, és azt mondjuk: ez az az Isten, akire vártunk. Ő fog megmenteni minket. Jézus lenéz majd és azt mondja: jól van, jó és hű szolgák. És hadd parafrazáljam: jól van, jó és hűséges munkatársak a Pacific Pressnél. Menjetek be az Úr örömébe.” A hallgatóság ezután tömegkórussá változott, és az Áldott reménység eléneklésével zárta a napot.