A legnagyobb

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
(Pál első levele a korinthusiakhoz 13,13)

Amikor Wolfgang Amadeus Mozart fiatal volt, apjával, Leopolddal (aki maga is kiváló zenész volt) együtt élt Bécsben. A monda szerint az ifjú Wolfgang gyakran megtréfálta az apját egy-egy barátaival töltött görbe estéről hazaérve, mikor az apja már békésen aludt. Ilyenkor Wolfgang a zongorához lépett és halkan játszani kezdte rajta egy skála hangjait a legalsótól a legfelsőig, egyre hangosabban és lassabban… aztán az utolsó előtti hangot leütve megállt, és anélkül, hogy befejezte volna a skálát, lefeküdt aludni.

Egy bibliatanulmányozás alkalmával, egy kis csoporttal ehhez a vershez értünk. „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” A csoport egyik tagja diadalittasan kihúzta magát, és nekem szegezte: „látod, ami számít, az csupán a hit, a remény és a szeretet.”

Nem teljesen értettem, miért gondolja ezt nagy felfedezésnek, ezért őszintén válaszoltam: „Így van, szó szerint ezt írja Pál.” „Ezek azok, amik mindörökre megmaradnak” folytatta „és ezek közül a hit az első. Pál szerint is egyértelmű: a hit az, ami a legfontosabb a három közül. Ha nincs hit, a remény és a szeretet sem ér semmit.”

„Csak olvasd tovább azt a mondatot…” válaszoltam. „Hála Istennek, a szeretet a legnagyobb.”

A mozarti történet szerint az öreg Leopold hánykolódott az ágyában, miközben álmaiban a befejezetlen skála kísértette. Elviselhetetlenül frusztrálta, hogy lezárás nélkül maradt a skála. Végül kidobta magából az ágy, letántorgott a lépcsőn, és leütötte az utolsó billentyűt is.

A hit és a remény gyönyörű hangok az evangélium skáláján — de a katarzist a szeretet hozza el. A szeretet, ami megmentett bennünket. A legnagyobb a szeretet.

Ömböli Krisztián
lelkész