A kicsinység nagysága

„De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,25-28.)

Az előzménye ennek a néhány versnek az, amikor János és Jakab édesanya azt kéri Jézustól, hogy fiai Jézus országában a főhelyet kapják meg, Jézus jobb- és bal oldalán ülhessenek. Jézus reagál erre és szembesíti őket egy ténnyel, majd a tanítványtársak is reagálnak, megharagszanak rájuk. Két fejezettel előbb, amikor az foglalkoztatta a tanítványokat, hogy ki a nagyobb a mennyek országában, Jézus közéjük állított egy kisgyermeket és elmondta nekik, hogy a „kicsinység” vállalása, a gyermeki státusz vállalása, az alázat a lényeg, és nem az, hogy ki milyen pozíciót foglal el a mennyek országában. De ezt tovább vihetjük és alkalmazhatjuk arra is, hogy a társadalomban, az egyházban, a gyülekezetben stb. is ez a fontos, az alázat, a „kicsinység”.  Nem sokkal ezután, amikor a gyermekeket az édesanyák Jézushoz hozták, hogy megáldja őket és a tanítványok meg akarták ezt tiltani, újra felhívta a figyelmüket a „kicsinység” vállalásának a fontosságára.

Most újra megragadja az alkalmat, hogy tanítsa őket a hierarchia, a kisebb-nagyobb, a státuszok, ki hol, hova üljön, a helyezkedések kérdésében. Azt mondja nekik, hogy amit most ti fontosnak tartotok az általában a „világ” gondolkodása, ott van szó hierarchiáról, uralkodásáról, ülésrendről, alá-főlé rendeltségről. A mennyek országában – annak földi és mennyei szakaszában -, másként van. Aki naggyá akar lenni az legyen szolga, a nagyság a szolgálatban van és nem az uralkodásban. Aki első akar lenni, az legyen rabszolga, tehát egy fokozattal tovább megy; az vállalja a teljes kiszolgáltatottság állapotát mert rabszolgának lenni ezt jelenti, kiszolgáltatott vagyok. A nagyság, az első hely, a másokért való szolgálatban van, abban hogy a saját önző érdekeimről lemondok mások érdekében, és ezt azzal koronázza meg, hogy Ő, az Ember Fia sem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hogy uralkodjon, hanem hogy szolgáljon, hogy életét adja értem, az emberiségért. Végül „rabszolgaként” halt meg a kereszten, mind egy rabszolga kiszolgáltatta magát teljesen az emberiségnek. Amikor otthagyta a mennyet és csecsemőként megszületett, majd érett felnőttként is, bár mindenek Ura volt, mégis hagyta, hogy kiszolgáltatott legyen csecsemőként a szüleinek és végül a kereszten a zsidók és rómaiak kegyetlenségének. Ezt a folyamatot írja le Pál a Krisztus himnuszban (Fil 2,5-11).

Újra és újra arra hívta fel Jézus a figyelmét az akkori tanítványainak és minden kor tanítványának, hogy a nagyság, az elsőbbség a kicsinységben, a gyermeki státusz vállalásában, az alázatban a másokért való szolgálatban, a mások érdekeinek a figyelembe vételében és nem az uralkodásban, az első hely keresésében az önzésünk kielégítésében van. Ne az ülésrenddel foglalkozz, hanem szolgálj, üzeni Jézus, most, amikor a kereszténység a pünkösdöt ünnepli, a keresztény misszió indulását, ami nem más mint a másokért való szolgálat. Ekkor (pünkösdkor) a tanítványok nem azzal foglalkoztak, hogy ki a nagyobb, ki az első, ki hova ül majd Jézus körül, hanem a Szentlélek erejével szolgáltak, mások javát keresték. Ezt kell folytatni ma is, nekem, neked!

Bihari Csaba
lelkész