Zsoltár 101:1

„Szenzáció! – Különös, Jézus korából származó régészeti lelet Gáza közeléből – Egy imajegyzet, őszi zarándokünnepre”

„Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram! Mert Örökkévaló Isten vagy, aki napról-napra lehajolsz, hogy megsegíts minket. Hálát adok néked Magasságos, mert megáldottad termésünket és barmainkat – idén nem láttunk szükséget, ruhánk és fedelünk oltalmat adott. Hála Neked feleségemért, Annáért, akit egészségben megőriztél a sietős hétköznapokban… Köszönet különös kegyelmedért, hogy gondod van két leányomra, és rendelsz majd nekik igaz társat, aki a lelküket szereti. Hála neked a kicsiny Boázért, hogy benne utódot adtál! Őrizd a gyarapodását, és segíts megtanítani őt a Te utaidra – lehessen egyszer majd vezetője e nemzetségnek a te igazságodban.

Örökkévaló Isten, óvd meg szemeimet a hiábavaló dolgoktól, amiknek számuk nincs, és a pártoskodók indulatától. Köszönjük a te követedet, a jó rabbit, aki a piacon megfeddett minket hamis mércéinkért és leleplezte a pogány elnyomóink iránti gyűlöletünket. Adj erőt, hogy másik mérfölddel győzzük le a kényszerűt, és add, hogy hitünk előbb legyen a nemzetünkért való aggódásnál, mert az csak gyűlölködésbe vezet! Könyörülő Atyánk, csak te adhatsz szabadulást a szívünknek, hogy ne emberi erővel harcoljunk!

Ime mily jó, és gyönyörűséges, amikor testvéreinkkel egységben lakunk – könyörülj rajtunk! Vezesd, mint Mózest, a főpapot és tanácsát! Áldd meg a farizeusokat, hogy ne csak ót, de újat is hozzanak elő – éljék a te kegyelmedet, és ki ne száradjanak a maguk igazságában! Alázd meg irgalmaddal a szadduceusokat, hogy az új mellett, az ót is becsüljék, és kívánságaik a széles útra ne vigyék lépteiket! Kegyelem és hűség találkozzék, igazság és békesség csókolgassa egymást.

Őrizd meg családomat az úton Jeruzsálembe menet, és a kicsi szeplőtlen bárányt, akit Neked viszek Örökkévaló! Annyira a szívünkhöz nőtt – segíts, hogy a te oltárodnál elmondhassam gyermekeimnek, hogyan tekintesz reánk! És bocsásd meg vétkeinket, hogy a szabadulás örömével tudhassak megbocsátani az ellenünk vétkezőknek – újra és újra…”

Túl szép volt… az óra pedig kérlelhetetlenül csörgött. Pontban reggel hatkor egy boldog álom ért véget.

Nagyon szeretem a régészetet. Csemegézve olvasgatom a felbukkanó, újabbnál újabb leletekről szóló beszámolókat. Tudom, hogy pont ilyen levél soha nem fog előkerülni, mégis hiszem, hogy sokunkban léteznek ezek a szavak, gondolatok, és a hálás köszönet az Örökkévaló Atya, az idősebb Testvérünk Jézus és a vigasztaló Lélek felé.

Úton vagyunk Jeruzsálembe.

Ámen.

Cserbik János
lelkész