Csalódtam bennetek – de pozitívan!
„Végre! Annyira jól esett pozitívan csalódnom! Ne, haragudj, ezt nem ellenetek mondom, de valahogy be vagyok oltva a vallás és a papok ellen! Keresem ennek a gyökerét, sajnos még nem találtam meg! De, most valami olyat mutattatok meg, amivel idáig nem találkoztam! EMBEREK vagytok! Ti vagytok itt a legjobbak! Köszönöm, hogy nem hagytál elszaladni, és kaptam tőled útlevelet, és így megismerhettelek benneteket!”
Ezzel jött vissza hozzám az egyik résztvevő, aki végig járta a Kék Zóna Expo állomásait a ráckevei nyárindító Kevefeszt gasztrofesztiválon.
Ahogy szememmel pásztázom a sátrainkban lévő Kék Zóna pontokat, benne a jól felkészült testvéreimet, öröm és hála jár át, hogy újra együtt hoztunk létre valami különlegeset. Ez nemcsak az én elfogult véleményem.
Vendégeink kötetlen, kellemes hangulatú beszélgetések után jutnak el a személyes kék zóna pontunkhoz, azaz a helyi gyülekezet standjához. Itt megtudhatták, mi a gyülekezetünk mottója, milyen terveink, céljaink vannak, avagy kik azok az adventisták? Itt kerül be a 6. pecsét is az útlevelükbe, amivel együtt felkínálunk egy főző workshopra szóló ajándék belépőjegyet, illetve a szeptemberben kezdődő Kék Zóna előadássorozat meghívóját is.
Közeledik a koncert, már pakolászunk, beindul az igazi fesztiválhangulat. Két fiatal rendőr, akik délután bejárták a Kék zóna pontjainkat átverekszik magukat a tömegen: „Ezt muszáj elmondanunk! Köszönjük, a pozitív kisugárzásotokat, amit kaptunk tőletek! Elvisszük magunkkal és ott leszünk a főző workshopon és az előadásokon is!”
De említhetném azt a két kisgyermekes fiatal házaspárt is, akik csak úgy ott ragadtak nálunk fél délutánra, vagy egy másik kislányt, aki beállt „Okinawába” és nagy lelkesedéssel segédkezett ott.
Kék Zónák – különleges helyek a világban, ahol az emberek hosszabban, egészségesebben és boldogabban élnek. Hat ilyen ország hangulatát hoztuk el könnyed, játékos utazásként.
Az állomásokon beszélgetések, érdekes feladatok, életmódtippek és gasztronómiai érdekességek várták a betérőket, illetve – minden megállónál egy pecsét az útlevélbe. 80 útlevél fogyott el – ez körülbelül 150 látogatót jelent, mivel sokan párban vagy családdal érkeztek, és együtt használtak egy útlevelet.
Végére értünk ennek a napnak, és lehet egy új út kezdetéhez is egyben. Ezt egyikünk így fogalmazta meg: „Végre nem az volt a lényeg, hogy adtunk valamit az embereknek, amit elvisznek és kész, hanem a beszélgetésen, a kapcsolat építésen volt a hangsúly!”
Ezen a rendkívüli szombaton, Jézus példáját követve mi is útkészítők voltunk: kapcsolatokat építettünk, teret adtunk az őszinte, emberi találkozásoknak. Talán épp ezek azok a pillanatok, ahol a valódi változás elkezdődik.
Kátai Éva
