A húsvét csodája

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Luk 23,34)

A húsvét egyik legtitokzatosabb és legfontosabb üzenete számomra ebben a könyörgésben rejlik. Jézus halála előtt nem sokkal imádkozik így az Atyjához. Ott függ a kereszten, tudja, hogy meg fog halni, az Atyától való teljes elszakadás szörnyű fájdalmát éli át; hiszen az egész emberiség bűne Őrá nehezedik. Mégsem magával foglalkozik, másokért könyörög. A gyilkosainak kér bocsánatot és Ő, az ellenségszerető Isten, nekünk is felajánlja magát az Úrvacsorában, amikor halálára emlékezünk.

Nekünk nincs hatalmunk megbocsátani ellenségeinknek; ez Istentől kapott ajándék. Egyedül Isten tehet képessé arra, hogy azon az úton járjak, amin Jézus haladt. Ez az út nekünk sem lesz könnyű, de láthatóvá tehetjük krisztus megbocsátó szeretetét.

A görög és a héber nyelv sokféle képet és szimbólumot használ a megbocsátás bemutatására: Megbocsátani azt jelenti, kilősz egy nyilat, olyan messze, amennyire csak tudod, hogy soha senki ne találja meg többé. Ezt tette értünk Isten, hiszen mi is ellenségei voltunk Istennek, de Jézus megtalálta a módját, hogy bevonjon szeretetébe. Nekünk ezt a szeretetet és megbocsátást kell közvetítenünk, kiterjesztenünk mások felé, ahogy Isten is kiterjesztette ránk. Ez Isten teve! Enélkül nincs jövő, remény és gyógyulás sem. Isten ezt megtette értünk! Isten szíve tele van szeretettel! Erről szól a kereszt üzenete, a húsvét csodája.

Szabó Tímea
segédlelkész