Remény egy reménytelen világban

A DET „Gábor evangelizációs” hetének rövid summája:

Háború és háborúk hírei, nemzet támad nemzet ellen, éhségek, járványok, földindulások, a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Az emberek inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői… Csak néhány a végidő jelei közül, melyeket részben látunk, hallunk, átélünk és melyek csak még inkább szaporodnak, míg olyan nagy nyomorúság lesz, ami nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz soha…

De, ahogy egy héten át Gábor Demeter testvér személyes bizonyságtételével átszőtt evangelizációs előadássorozatán hallottuk; még ha a halál árnyékában járunk is, nem kell félnünk, mert Isten „nem feledkezett el rólunk, markaiba metszett minket.” (Ésa 49,15-16)

Őbenne bízhatunk, mert Ő tartja kezében az életünket, még akkor is, ha nehézségekkel, tragédiákkal, vagy szeretteink elvesztésével kell szembenéznünk. S ahogy Demeter testvérnek a Ceausescu rendszer börtönében lévő fogságának napjai megrövidültek, úgy rövidíttetnek meg a nyomorúság napjai értünk, választottakért.

Ne adjuk fel hát a bizodalmunkat, hanem járja át és szóljon egyre hangosabban szívünkben az a reménység, melyről egy héten át minden este Gábor testvéreinkkel együtt mottóénekként oly lelkesen énekeltünk: „Drága hon ragyogóbb, mint a nap… Ott az Úr vár reánk!”

Igen, akik estéről estére ott voltunk a pestlőrinci és a józsefvárosi gyülekezet kápolnájában, megerősítést kaptunk abban, hogy Istennek szüksége van ránk és azért hívott el, hogy míg valóra válik, addig szóljon ajkunkról az „Áldott reménység”, minden ágazathoz, néphez és nyelvhez. S az apostol imája, legyen a mi sóhajunk is: Jövel Uram, Jézus! Ámen.

Tóth Szilárd