Igehirdető képzés
„Az igehirdetők szerves és fontos részei az egyház és a gyülekezetek életének. Az igehirdetés több, mint egy előadás, az igehirdető a személyiségét is beleteszi a prédikációba.”
Január 19-én, a Bp. Józsefvárosi Gyülekezetben, Kalocsai Tamás a Dunamelléki Egyházterület elnöke ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg az Adventista Teológiai Főiskolával közösen szervezett 2025-ös Igehirdető képzés alkalmát, melyen 41 regisztrált résztvevő volt jelen.
A képzés fő témája, melyre Szilvási András előadása és a csoportos feladat keretében kerestük a választ: Van-e helye a feddésnek és fegyelmezésnek az igehirdetésben? Azaz milyen hatása van annak, amit és ahogy a szószékről mondunk? Vannak-e kerülendő témák, pl. személyeskedés, politikai állásfoglalás, más felekezetek lejáratása, stb? Mi az, ami elhangozhat és mi az, ami nem?
Ezt követően Szilasi Zoltán „Valláspatológiai esetek és devianciák kezelése a szószékről” című előadása nyomán képet kaphattunk arról, hogy miként lehet tetten érni és kezelni igehirdetőként és/vagy az Ige hallgatójaként a kóros vallásfüggést és az ehhez kapcsolódó mentális zavarokat.
Az egész napos közös gondolkodást Szilasi Zoltán záró imádsága zárta, aki úgy fogalmazott: „Hisszük azt, hogy nem azért gyűltünk egybe, hogy egymást presszionáljuk, hanem sokkal inkább segítsük, támogassuk, sőt buzdítsuk, bátorítsuk egymást, tudva azt, hogy a Lélek az, aki szólni akar, talán rajtunk keresztül is.”
TSZ
