Valóságos szörnyetegek

„Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” (Fil  4,8)

Október vége felé közeledve, az egész nyugati világ Halloween-lázban ég. A szekuláris emberek izgatottan készülnek erre az alkalomra a lakás és az udvar kidíszítésével, jelmezek készítésével, édesség vásárlással, míg mi, keresztények annál buzgóbban próbáljuk figyelmeztetni a környékünkön élőket – és adott esetben egymást is – a csokigyűjtés, a tökfaragás, és az ijesztő jelmezekbe öltözés veszélyeire.

Ilyenkor gyakran eszembe jut a fenti ige, hiszen látszólag egyértelműen figyelmeztet minket arra, hogy kerüljük az ebben az időszakban oly népszerű rémisztő dekorációkat, a csontvázakat, a szellemeket, a szörnyetegeket, és valójában mindent, amit valamilyen módon a horror műfajához lehet kötni. A valóság azonban – mint az lenni szokott – ennél sokkal árnyaltabb.

Ha ilyen módon, szövegkörnyezetéből kiragadva, szó szerint szeretnénk értelmezni Pál apostol tanítását, akkor bizony meg kell válnunk a Szentírás nagy részétől is. Hiszen sok minden, amiről a Biblia ír, minden, csak nem szép, vagy dicséretre méltó. Vegyük például a nemi erőszak, a népirtás és a hidegvérrel elkövetett gyilkosságok számtalan történetét, a démonok tömkelegét, szellemidézést, életre kelt csontvázakat, ijesztőbbnél ijesztőbb fenevadakat, és még sorolhatnánk…

Valójában valamilyen módon sikerült is megválnunk a Szentírás ezen részeitől azzal, hogy egy-egy részt idealizáltunk, más részeket pedig teljesen figyelmen kívül hagyunk. És ugyanezt tesszük a hétköznapokban is: nem csak a halloweeni dekorációk, jelmezek és horrorfilmek láttán takarjuk el a szemünket, hanem a valódi szörnyűségeket is gyakran a szőnyeg alá söpörjük.

Pedig az emberi történelem szörny történetei, köztük a Biblia horrorisztikus leírásai, mindig is arra szolgáltak, hogy szembesítsenek bennünket a valódi, ember által alkotott szörnyetegekkel: az irigységgel, féltékenységgel, sértődéssel, önzéssel, gyűlölettel, intézményesített elnyomással, kizsákmányolással… Ezek a történetek arra szolgálnak, hogy ma, személyes életünkben és gyülekezeti közösségeinkben is segítsenek bennünket szembenézni a szekrényeinkben megbúvó csontvázakkal, a minket kísértő szellemekkel, és a bennünk rejtőző szörnyetegekkel.

Isten azonban nem hagy minket felkészületlenül, fegyver nélkül, hiszen a Biblia lapjain találkozunk a megtestesült Reménnyel is: a démonűző, sárkány-pusztító, lángoló szemű, mennydörgő hangú Hőssel, aki az emberiség mellett áll.

Ahelyett, hogy elfordítjuk fejünket, ismerjük el, hogy életünk szörnyei valóságosak, de ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztus mellettünk áll, és segít megküzdenünk személyes csontvázainkkal, szellemeinkkel és szörnyetegeinkkel.

Zárásul ide kapcsolódik Pál apostol egy másik bátorítása, amely bemutatja a Szentírás valódi célját, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a horrortörténeteket:

Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe. (Róma 15,4)

Cserpán Ádám
nemesvámosi körzet segédlelkésze