Hála és dicsőítés a mindennapokban (Ef 5,20)

Az elmúlt időszak történései különösen aktuálissá teszik azt, hogy a hála és dicsőítés bibliai alapjaira visszakerüljön a hangsúly. Számtalan helyen foglalkozik ezzel a két igen fontos gondolattal a Biblia. Az Efézusi levélben Pál az igazi ünneplésre, Isten felé fordulásra szólít fel!

De vajon mit jelent hálát adni? Hogyan kapcsolható ez a dicsőítéshez? Hogyan jelenik meg, mint őszinte kötődés és Istenre való ráhagyatkozás? Ez csupán egy érzületben, gondolatban, szavakban és tettekben kifejezett válaszreakció lenne?

Érdekes, hogy a héber és a görög nyelvben is a hálával kapcsolatos kifejezések elsődleges jelentése visszaadja a hálát kiváltó dolgot is. Véleményem szerint a Hála megértése segít abban, hogy az ember beazonosítsa a helyét a világban. Egy középkori olasz szerzetes mondta a tanítványainak, hogy: minden teremtett dolog Isten jelenlétét sugározza. Annak az eszköze Isten kezében, hogy megpróbálja elmondani: szeretve van az ember. Ennek észrevétele hálára és dicsőítésre készteti az embert. Ez egy nehezen, de tanulható folyamat. Alapja az őszinteség és engedelmesség. Ahogy a Zsoltárokat olvasva eljutunk az engedelmességtől a hálaadáson át a dicsőítésig, úgy az Istenhez kapcsolódni vágyó ember számára is nyitva van ma ez a lehetőség. Nem az van megígérve az ember számára, hogy minden tökéletes és jó lesz számára, hanem minden a javára van.

A hála természetében ugyanaz, mint a dicsőítés, abban az értelemben, hogy mindkettő az ember alázattal való Istenhez fordulása. Mégis az utóbbi minőségileg más, több.

Istent dicsőíteni azt jelenti, hogy megvallom, kinek ismertem meg Őt! Már nem azt sorolom, mit kaptam. Itt az Ő személye lesz fontos, akivel én kapcsolatban lehetek. Az ajándékozó maga sokkal több, mint ajándékainak az összessége. A keresztény ember átélheti azt, hogy az Úr puszta személye miatt is méltó rá, hogy dicsérjük.

Éppen ezért a hála és dicsőítés, nem csupán egy érzületet jelent. E páli levélben is aktív cselekvésre hívja az Istenhez forduló embert, szavakkal, tettekkel. A hitünk szeme a hála. Érzés is, de több annál. Cselekedet is, de több annál. Egy életmód, méghozzá egészséges életmód!

Az Istentől kapott dolgok felismerése elfogadóvá tesz és alázatossá, nyitottá Isten szeretetére. Nem a valamit való birtoklás, a valamihez való kötöttség, hanem a tökéletes ráhagyatkozás okozza az örömöt és váltja ki a hálaadó szemléletmódot. Ez a lelkület vezet Isten békéjéhez, amely ahogy a Biblia is említi, eltér attól, amelyet a világ ad: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.” (Jn 14,27)

E ráhagyatkozásban képes az ember Isten vezetéséért hálát adni és dicsőíteni őt, mert megszabadítja az események feletti aggodalmaskodástól. Hitünk egész teológiai felépítménye, hitvilágunk egész organizmusa a Gondviselésben való gyakorlati hittel lép be életünkbe.

Nagy Tamás
Bibliamunkás