Eső is volt – Csendes napok Nágocsról Lellére

2024. szeptember 27-29.

Gondosan gyűjtöttük helyi gyülekezetünkből a jelentkezőket szeptember eleje óta erre az alkalomra. Szeptember végén még szokott jó idő lenni. Erre vágytunk. Péntekünk bármelyik augusztus végi napnak is ideális lett volna.

Aztán a csapat szombaton arra ébredt, hogy esik. Lehűlt a levegő. Pedig délutánra erdei kirándulást szerveztünk. A cipőnek talán kevéssé árt a sár, de a kerekesszék számára nehéz kaland már. Szombaton délben hatvan ember „ázott”, míg enni ment, vagy éppen előtte a kápolnában hallgathatta az „ötödik evangéliumot” – amit Kalocsai Tamás testvérünk „tolmácsolt”. A Lélek esőjét élhettük át már a péntek esti közös szombatkezdésünk idején, és szombat délelőtt, majd este, és vasárnap.

Lelkészeink Jónás könyve lelki üzenete köré szervezték az üzeneteket.

• Ömböli Dáviddal Jónás történetét tekintettük át röviden. Jónás ellenállása, és aztán mégis mennyi ember megmenekülése köthető nevéhez – olyanok, akik koruk legkegyetlenebb társadalma voltak.
• Kalocsai Tamással a Jónás életében rejlő evangéliumot, Isten türelmes megbocsátását beszélgettünk át. Az Ő számára mindenki fontos, azok is, akikről minden jóérzésű ember lemond. Eközben pedig látja a mi korlátainkat, és vágyik arra, hogy vele békességben lehessünk, mert hozzánk is kegyelmes.
• Horváth Gáborral, szombatzárásunk alkalmából a megbocsátás határairól beszéltünk. Először is jó Istenünk úgy bocsát meg nekünk, ahogyan mi egymásnak, másrészről a jogos igazságszolgáltatást fontos átengednünk Istennek. Mindezek mellett azonban a sérülések jövőbeni elkerülése érdekében a bántalmazó környezettől fontos távol is maradni.
• Rábai Szabolccsal az önmagunknak való megbocsátásról gondolkodtunk közösen. Mindannyian hibázunk, vagy éppen hibáztatnak mások velünk szemben, de ez egyben egy lehetőség arra, hogy visszaszerezzük lelki békénket. Ha közel húzódunk a jó Istenhez, akkor az ő kegyelme, megbocsátása a mi erőforrásunkká válik.

Köszönjük Varju Annamari áldásos énekeit, melyet csodálatos gitárjátékkal kísért, és amit vele énekelhettünk mi is.

Hálásak vagyunk a nágocsi Reménység Alapítvány konyhájának, különösen Kiss Szilveszterné testvérünknek, aki csapatával és önkéntesekkel gondoskodott teljeskörű élelmezésünkről három napon át. Mindezt teljesen önkéntes felajánlásként, ajándékban.

Köszönjük a DET, illetve az Üdülő fenntartói által adott kedvezményes szállásdíjait, és Rajki Ildikó és munkatársai gondos szállás előkészítését.

A programon mintegy hatvanan vettünk részt, és ebből mintegy harmincöten kint is szálltunk meg. És mi is maradt ki? A Napsütés. Szombat délutánra elállt az eső, és felautóztunk a közeli Majtényi birtokhoz, innen pedig fél órás „sétával” megmásztuk a Kishegyi kilátót. Igen, a kerekesszékkel is. Toltuk, vontuk, és együtt voltunk. Lefelé már napsütésben – úgyhogy ez sem maradt ki.

Kívánunk minden gyülekezetnek hasonló áldásokat az ilyen programokhoz!

Bánhidi Tibor