„Nem mondom, hogy elértem…” (Fil 3,12)
Ha valaki egy kalandos emberi életútról szeretne filmet forgatni, a január 20-án a Bp. józsefvárosi gyülekezetben megkeresztelkedett Baltimore Eszter történetét mindenképp figyelmébe ajánlanám.
Szolnokon született. Afrikai édesapját alig ismerte. Édesanyjával járt a gyülekezetbe, ahol az akkor lelkészi szolgálatot végző Pásztor Ottó felesége, Zsuzsa néni, második anyukájaként igazgatta életét. Barátsága a Pásztor gyermekekkel, Csabával és Bettivel azóta is töretlen. Tanulmányai után egy amerikai diplomatához ment feleségül, elkerült Magyarországról, de bárhol is laktak, mindenütt felkereste az adventista közösséget. Majd tavaly nyáron, miután egy Hévízi üdülés során részese volt az ottani gyülekezetben egy keresztségi alkalomnak, elhatározta, hogy ő is szeretne bemerítkezni.
S hogy miképp jutott el a józsefvárosi gyülekezethez? A részletek helyett legyen elég annyi, amit Eszter a bizonyságtevésében mondott: „Egész életemben éreztem Isten gondviselését, ahogy teljesítette a kívánságaimat és adott egy szerető férjet és 4 gyönyörű gyermeket, ahogy csodálatos módon, rengeteg emberi eszközt felhasználva elvezetett idáig, ahogy a tenyerén hordoz. Ugyanakkor, az én hitvallásom is az, hogy nem mondom, hogy már elértem, de célegyenest igyekszem, hogy elérjem Krisztust, aki megragadott engem.
Tóth Szilárd
