A perec és az elpecsételés

Neked mi volt a jeled az Óvodában? Nekem a perec. Hogy miért? Mert a ceruza, a kisautó és a labda már elkeltek, a fenyőfa, virág és katica pedig nem tetszettek. Szóval, kissé kényszer miatt lett a jelem a perec.

S hogy miért volt rá szükség? A válasz nagyon egyszerű; Mivel a nevemet még nem tudtam leírni, így e jel, a perec által jegyeztem meg, hogy melyik táska, ruha, törölköző stb., tartozik hozzám. Mondhatni, a perec volt az aláírásom.

Azután, ahogy az iskolában megtanultam írni, a perecet felváltotta a nevem betűinek, vagy csupán a monogramomnak girbegurba cirkalma. Ez került a tolltartóra, a tornazsákra, a füzetekre, könyvekre, a bizonyítványra, majd később a hivatalos iratokra, szerződésekre, postaládára, lakásajtóra, mindenre, ami a tulajdonom, amihez közöm van.

A Bibliában az elpecsételés képe, ugyanezt fejezi ki. Azaz Isten is ráírja „kézjegyét” mindarra, ami/aki az Övé. S míg a főpap szó szerint a homlokára kötött aranylemezen viselte az Örökkévaló nevét, hogy „Szentség az Úrnak” (2Móz 28,36), addig a templom „oda helyezem a nevem” (1Kir 9,3), vagy a nép, „amely nevemről neveztetik” (2Krón 7,14) esetében jelképes ráhelyezésről, jelképes megjelölésről van szó.

Akárcsak a Jelenések könyvében, amikor arról olvasunk, hogy a hét utolsó csapás előtt az angyalok elpecsételik „a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon” (Jel 7,3), akkor nem egy konkrét jelre – mint az óvodai perec – kell gondolnunk, hanem arra, hogy ezen személyek az Isten jellemtulajdonságait hordják magukon, hogy életükben megmutatkoznak a Lélek gyümölcsei. Azaz a viselkedésükkel mutatják meg, hogy ők Jézushoz tartoznak.

Az őszi ünnepek arra hívják fel a figyelmet, hogy az elpecsételés idejében élünk. Isten nem a távoli jövőben, hanem még ma, most szeretné, ha meglátszana, ha tükröződne rajtunk az Ő neve, hogy szeretjük és követjük Őt.

S végül, hogy az elpecsételés nem csupán a gondolatok megújulását foglalja magába, olyan szépen kifejezi Zakariás próféta leírása: „Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett… És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik,” (Zak 14,20-21)

Bárcsak ez jellemezne bennünket, hogy életünk minden területe, a lovak, az autónk, a közlekedési morálunk, a fazekaink, a munkánk, a hobbink, mind-mind arról tanúskodna, hogy mi Jézus tulajdonai vagyunk!

Urunk! Hisszük, hogy hamar eljössz. Szeretnénk megőrizni a tőled kapott koronát. Szeretnénk győzni, és ott állni, mint oszlopok a te templomodban. Jézusunk írd ránk a Te új nevedet! (Jel 3,11-12)

Gmar chatima tova! Jó bepecsételést!
Áldott szombatot!

Tóth Szilárd
DET titkár