Egyszerűen

„Az Ige testté lett…” János 1.

„Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira azon múlik, hogy mit mondunk, inkább azon, hogy mik vagyunk. Az emberek fölénk kerekedhetnek a viták során, dacolhatnak az érvekkel, ellenállhatnak felhívásainknak. Az érdek nélküli szeretet azonban olyan érv, amit képtelenek megcáfolni. A Jézus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a világban.” (Ellen G. White: Jézus élete, 141–142.)

Szavak, mondatok, kérdések, válaszok, érvek, logika, bizonyítás, álhírek és valódiak, képek, videók, kommentek… Üdvözlünk az információ évszázadában! Megérkeztünk a jó és gonosz tudásának immár korlátlan és boldogtalan világába. Járvány, háború, járvány-háború, pedig az emberi tudás már az eget ostromolja. Éppen költözőben vagyunk a Marsra, miközben elkezdődött az első repülő autó sorozatgyártása, és mindezt az összehajtható képernyőjű mobilon nézheti, aki nézheti. Csak a nyugalom hiányzik, meg az odavezető út: a hit, a remény és a szeretet.

A mai ember állandó konfliktusban van. Konfliktusban az embertársával, mert konfliktusban van saját magával. Próbál érvelni, bizonyítani, meggyőzni hasztalan. Nem meggyőző. „Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira azon múlik, amit mondunk…” – persze azon is. De nem ez a döntő. Hanem a belső béke, ami segít szeretni a másként gondolkodót is. A megtalált kegyelem, ami elvezet az irgalom útján a másik szívéig – ahelyett, hogy csak az agyát győzködném. A megosztottság mintha csak egyre nőne a világban, ezért még inkább fontos számunkra a krisztusi út.

Kudarc kudarcot követ miközben vágyunk megbékülni a másikkal, rendezni a konfliktusainkat. Ám fölénk kerekednek a viták során, vagy dacolnak az érveinkkel, és nem hallgatnak a világos felhívásokra. A világ nem vevő a pusztán szavakba foglalt igazságra. Hát még az ördög, hogy örül, amikor a szentség mibenlétéről vitatkoznak a krisztusvárók! Minden szeretetlen szembenállásunk valamiféle fura boldogságra ingerli. „De igazam van!” – vágjuk rá. „Az igazságot védelmeztem!” – nyugtatjuk meg magunkat és párttársainkat.

Isten ennél egyszerűbb lény. Pontosabban őszintébb és szeretőbb. Neki nem a szavak számítanak, Ő boldognak szeretne látni minket. Nem érvelni akar megtanítani minket (ezen a ponton a Biblia egy félreértett könyv!), hanem létezni. Az számít, „amik vagyunk.”  Meg akar békíteni először is saját magunkkal. Kegyelemből, hit által, Krisztusban elrejtve. Ekkor újra megtörténik a teremtés. Napról napra életre kelt. Forrás fakad, ami nem betömhető emberi ellenérvekkel. „Az érdek nélküli szeretet azonban olyan érv, amit képtelenek megcáfolni. A Jézus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a világban.”

Szavakat használok, de nem hiszek a szavakban, végképp nem a sajátomban. Isten viszont elküldte értünk Jézust, a Krisztust. „Az Ige testté lett”, és újra meg újra testté akar lenni bennünk, napról napra.

Cserbik János
újpesti körzet lelkésze