A gazda épp a gyümölcsös kertjében sétált, nézegetve és számolgatva, hogy milyen és mennyi termésre számíthat az évben. A datolya és a szőlő már szép fürtöket érlelt, a gránátalma is vörösen izzott már, de a fügefa dús lombkoronájában egyetlen gyümölcsöt sem talált. A gazda a fejét csóválva mondta a kertészének: Már három éve nincs rajta termés. Hozd a fejszét! Vágd ki! Ne foglalja itt a helyet.

2022. egy új év, egy új lap, egy új fejezet a személyes és a gyülekezeti életünk mennyei könyvében. Mint a példázatbeli gazda, mi is kíváncsian tekintünk előre: Vajon mit tartogat számunkra ez az esztendő? Mennyi munka, mennyi fáradtság, mennyi fájdalom és könny vár ránk? Mennyi áldásban és mennyi Istennel szerzett tapasztalatban lesz részünk? De az is lehet, hogy ez az utolsó oldal?

A bibliai történet alapján annyi bizonyos, hogy Isten az ő egyházát, bennünket nem dísznövényekkel teli parkként, nem golf-, vagy foci pályaként ültetett el ebbe a világba, hanem gyümölcsös kertként, ahol minden egyes tanítványa egy-egy gyümölcsfa.

S ahogy a gyümölcsfát nem azért öntözik, metszik és ápolgatják, hogy nézegessék, hanem hogy bőséges és ízletes termést hozzon, ugyanígy vagyunk mi is, akiknek az Isten szívébe oltja az Igén keresztül az Ő tanításait: „én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.” (Ján 15,16)

Ez a megmaradó gyümölcs az a szó, az a cselekedet, az a szolgálat, amiben ott van Krisztus. Ezek teszik kellemessé, zamatossá, üdévé a családi és a gyülekezeti együttléteket és az összes emberi kapcsolatot.

Jézus ezért figyelmeztet, hogy a rossz és a keserű gyümölcs mellett a gyümölcstelenség is ugyanolyan bűn. Azaz ugyanolyan elmarasztaló ítéletben részesül az, aki gyűlöli felebarátját, mint az, aki nem akarja szeretni a gyűlöletes embertársát.

„Sokan gratulálnak maguknak a bűnökért, amiket nem követtek el, és elfelejtik számba venni azokat az elmulasztott jó és nemes tetteket, amiket Isten elvárt volna tőlük. Nem elég csupán fának lenni Isten kertjében. Gyümölcsöt is kell teremni. Isten számon kér tőlük minden elmulasztott jót, amit kegyelme erejével véghez vihettek volna.” (E. G. White – Nagy Küzdelem)

S igen, tudom. A példázat a kertész kérlelésével ér véget. – Csak még egy évet! „Megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (Luk 13,8-9). Van kegyelem, de a kegyelmi idő véges, lehet, hogy már csak ez az egy év.

Ne feledd tehát! Gyümölcsfa vagy! Teremj a megtéréshez méltó gyümölcsöt!

Tóth Szilárd
egyházterületi titkár