Az Ő csodálatos keresztje – és a mi küldetésünk

Küldetésünkkel kapcsolatban a kereszt egy kiemelkedő, visszatérő téma, amely végigvonul a Szentírás teljes egészén. A Biblia szemszögéből nézve úgy tekintünk a keresztre, mint az ígéret előrevetítésére, a keresztáldozat beteljesedésére és az elvégzett küldetés ünneplésére. És ahogy a Jelenések könyvéhez érünk, a kereszt (küldetésünkkel kapcsolatban) nemcsak hogy központi helyet foglal el, hanem a végidő küzdelmében a győzelem kulcsa is egyben.

A kereszt történelmi háttere

Az evangéliumok írói nagyon kevés információt adnak a keresztről, mert akkoriban, amikor ők írtak, mindenki pontosan tudta, mit jelent. A kereszt, mint halálbüntetés a keleti világból ered. Az első évszázad folyamán vették át a görögök, és aztán a rómaiak tovább „finomították”. Római polgárokat azonban soha nem feszítettek keresztre. Ezt a büntetést a rabszolgákra, a tartományi területeken élőkre és a legszörnyűbb bűnözőkre szabták ki.¹ Az ókorban a keresztre feszítést tartották a legkegyetlenebb és a legmegalázóbb büntetési formának. Nem kétséges, Jézus napjaiban az emberek úgy érezték, hogy átok ül azon, aki a kereszten függ, bárki legyen is az.²

A Szentírás elbeszélése szerint Jézus csupán hat órával azután, hogy a Golgotára ért, azt kiáltotta: „Elvégeztetett!” Ez egyértelművé teszi, hogy Jézus nem a keresztre feszítés fizikai következményei miatt halt meg, máskülönben jóval tovább képes lett volna a kereszten maradni. Ellen White betekintést ad Jézus szenvedésének okába: „Krisztus attól félt, hogy a bűn oly súlyos Isten szemében, hogy örökre elszakítja Őt az Atyától… A bűnnek ez az érzete volt az…, ami oly keserűvé tette azt a poharat, amit kiivott, és összetörte Isten Fiának a szívét.”³

Ez azt sejteti, hogy az Atyától való elszakadás érzése olyan erős érzelmi agóniát okozott, amely kioltotta Jézus életét. Nem a kezein és lábain átfúródó szögek, és nem a megkorbácsolás ölte meg. Az Őt körülvevők gúnyolódásánál és sértegetésénél sokkal hangosabb volt bensőjében a haldokló világ kiáltása. Testének sikoltásánál és vonaglásánál sokkal szörnyűbb volt lelkének meghasadása és az elválás okozta fájdalom. Az arcára száradt köpésnél és vérnél sokkal nehezebb volt elviselni a szívére nehezedő bűnöket és a bűntudatot.

De a kereszt otthagyásának kényszerétől erősebb volt az az elhatározás, hogy betöltse küldetését, és a Golgota borzalmainál fontosabb volt egy bőséges aratás lehetősége.

Az ember megváltásának epicentruma

E miatt az egyedülálló áldozat miatt, a kereszt az egész keresztény történelem legfontosabb eseményévé vált. Jézus küldetése nem lett volna teljes a kereszt nélkül – csakúgy, ahogyan a miénk is erőtelen lenne nélküle. A kereszt által Isten teljes mértékben, véglegesen és az egész örökkévalóságra biztossá tette megváltásunkat. Ennek teljes jelentőségét nincs nyelv, ami elmondhatná, nincs toll, ami leírhatná, és nincs elme, amely egészen megérthetné.⁴ Ellen White úgy látja ezt, mint „a nagy igazság, mely körül az összes többi igazság csoportosul.” Így folytatja: „Isten Igéjében található minden igazságot… abban a fényben kell tanulmányoznunk, amely a Golgota keresztjétől árad.”⁵

Az egész örökkévalóságon át egyre tisztább és újabb képet kapunk majd a Golgota mélységéről és jelentőségéről. Isten emberi természetben való leereszkedése – annak minden gyengeségével és korlátjával – és hajlandósága, hogy elhordozza ennek következményeit, örökre felrázza majd szellemi képességeinket, és lángra gyújtja legmélyebb érzelmeinket. A Golgota ezért mindig és minden igazság középpontja.

A kereszt és küldetésünk

Pál, a misszió hőse azt mondja: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal 6:14). Ez az ember, aki az ékesszólás mestere volt, tanácstalan, amikor a kereszttel kapcsolatos érzéseit akarja leírni. A legjobb szó, amit talált, és amit az Újszövetség írói közül egyedül ő használ, a „dicsekedésként” vagy „dicsőségként” fordított szó, ennek azonban nincs pontos megfelelője az angol nyelvben.
Mi lehet a keresztben, ami Pálban olyan élethosszig tartó szenvedélyt ébresztett, mint amit a virtuóz érez zenéje iránt, a fanatikus mestere iránt és a filozófus logikája iránt?

A Damaszkusz felé tartó úton ez a zelóta hirtelen egy olyan vakító, égető látomást látott a keresztről, amely örökre átalakította életszemléletét és útirányát. Ettől fogva a kereszt lett számára a napfény az égen, a tűz a szívében, életének és küldetésének tündöklő magja és epicentruma.

Pált mélységesen megindította a kereszt tényének felismerése. Valami rendkívüli tartotta befolyása alatt. Számára a kereszt kettéosztotta az életet és a történelmet. Minden, ami előtte volt, rá mutatott, és minden, ami utána következett, tőle függött. A kereszt lett az uralkodó téma, mely átívelt írásai teljességén. Hirtelen kész volt minden mást alárendeltnek, sőt haszontalannak tekinteni (Fil 3:8). A keresztért megbékélt a gyengeségekkel, a bántalmazásokkal, a nehézségekkel, az üldözésekkel és a szerencsétlenségekkel (2Kor 12:10). És ha egyszer hozzá hasonlóan mi is megpillantjuk a keresztet, akkor mi sem fogunk megelégedni semmi mással. Ez lesz a küldetésünk és a szenvedélyünk is.
A kereszttel minden szívnek van küldetése, és nélküle minden szív misszióterület. De mivel a népesség sokkal gyorsabban nő annál, mint ahogy az egész kereszténység egyesült erőfeszítéssel hirdeti az Igét a világnak, az előttünk álló feladat óriási. Módszereinket felgyorsíthatjuk a legújabb, legfejlettebb kommunikációs készülékekkel, ám ez mint sem változtat azon a tényen, miszerint feladatunkat csupán emberi tervek alapján és egyedül emberi eszközökkel soha nem fogjuk tudni befejezni. Csak a pünkösdi erőnek egy olyan erős hulláma, amely kezdetben a keresztény egyházat is elindította, tehet képessé arra, hogy végül befejezzük a munkát.

A kereszt a végidőben

A végidő eseményeihez közeledve figyelmünk a nagyszerű profetikus könyvre, a Jelenések könyvére irányul. A nagy küzdelem összefüggésében egy megdöbbentő kép tárul szemünk elé a kereszt és küldetésünk kapcsolatáról. A 12. fejezet, a Jelenések könyvének csúcspontja, egyrészről a történelmet (1–11. fejezetek), másrészről a végidő eseményeit (13–22. fejezetek) köti össze.

Ennek a csúcspontnak közel a középpontjához a kereszt gondosan befészkelte magát a 11. versbe: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (új prot. ford.). Ez a szövegrész a kereszt és a küldetés létfontosságú szerepére utal, amelyet a végidőben zajló küzdelmünkben töltenek be. Itt fedezzük fel a Sátán végső erőfeszítése feletti győzelemnek a titkát:

A kereszt által – „a Bárány vérével”

Küldetés által – ”bizonyságtételük igéjével”.

Az eredmény: az igazság iránti olyan mértékű elkötelezettség, hogy „nem kímélik majd életüket mindhalálig”.

Ez egy olyan szenvedélyes elkötelezettséget jelent Isten keresztje iránt és olyan odaszentelődést küldetésünk iránt, amely inkább választja a halált, semhogy hallgasson, vagy térdre essen az ellenség előtt. Itt látjuk a keresztet és küldetésünket a Szentlélek által felhatalmazva, ahogy a föld végső óráiban elválaszthatatlanul egymásba fonódnak.

Következtetés

Ma a kereszt mindenek fölött áll, páratlan és egyedülálló. A bűn által megtört életnek a kereszt nyújt elfogadást és megbocsátást. Az értelmetlenségtől megperzselt szívnek a kereszt sugároz célt és irányt. A szabadulást kereső léleknek a kereszt jelenti a megváltást, amely teljes és ingyen kegyelemből adatik.

Igazából ebben az életben éppen csak elkezdjük megfejteni a kereszt titkának mélységét. Azonban az örökkévalóság sem nyújt majd elegendő időt ahhoz, hogy tanulmányozhassuk tudományát és eredetét. Mi, akik hiszünk a Golgotán meghozott áldozatban, azzal válaszolhatunk a kereszt központi szerepére, ha Jézus küldetését a magunkévá tesszük.
¹ Richard Rice: The Reign of God, 2. kiad. (Berrien Springs, Mich.: Andrews University Press, 1985), 168. és 190. old.
² Victor Schultze: „Crucifixion”, The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, Samuel Macauiey Jackson, (Grand Rapids: Baker, 1963), 3. kötet, 312–313. old.
³ Ellen G. White: Jézus élete, 661. old.
⁴ Ellen G. White: The Ministry of Healing, 423. old.
⁵ Ellen G. White: Manuscript Releases, 20. köt., 336. old.

Don Leo Garilva