Vezetni a vezetett népet
„Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon. Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra. Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek. Ha pedig folytonos rosszat cselekszetek: mind ti, mind királyotok elvesztek” (1Sám 12:22–25).
Időnként megkérdezik tőlem, hiszek-e abban, hogy valami történni fog Isten népe életében a vezetésem ideje alatt. A kérdés feltevői viszont legtöbbször nem teszik világossá, mit várnak, de különösképpen, hogy kitől várják: Istentől, a vezetőktől vagy az egész néptől.
Nem gondolnám, hogy volt valaha is egy olyan vezetője Isten népének, aki nem hitt abban, hogy valami történni fog. Ezek között voltak olyanok, akik nagyot álmodtak anélkül, hogy tudták volna, mi Isten akarata, és hogy személyesen mi az ő részük a megvalósításban. Azután olyanok is voltak, akik csak abban hittek, amit ők személyesen képesek megvalósítani, és természetesen a két véglet között sok más lehetőségben is hihettek.
Miben higgyek, mint vezető? Minden lelki vezetőnek fel kell tennie ezt a kérdést. Ez vonatkozik mind a lelkészekre, mind a presbiterekre. Azokra, akik lelkészként vagy presbiterként a helyi gyülekezet vezetésének felelősségét hordozzák, és azokra a lelkészekre és presbiterekre, akik az egyetemes egyház vezetésének felelősségét hordozzák.
Az idézett igékben Sámuel hite fogalmazódik meg. Szívesen azonosulok ezzel, és ezt ajánlom minden vezetőtársamnak is. A szövegösszefüggésből kitűnik, hogy egy vezetői modellváltás történt, ami rendkívül kritikus helyzetbe hozta Isten népét. Jon Paulien azt írja: „A probléma a királysággal kapcsolatban 5Mózes fényében az, hogy most a király képviseli a népet Isten előtt, és a király viselkedése – bizonyos értelemben – a nép viselkedését jelképezi. A nép az Isten előtti közös felelősséget átruházta egy személyre, aki a nevükben fog cselekedni. A deuteronomiumi szövetség megáldja, vagy megátkozza a nép engedelmességét vagy engedetlenségét. Most pedig hirtelen egy ember hatalmába kerül, hogy tönkretegye az egészet.”
Nem kis dilemma volt ez Sámuelnek ebben a helyzetben, hogy miben higgyen. A rapszodikus kapcsolat Isten és népe, Isten és a vezetők között, tovább folytatódott. Majdnem minden variáció előfordult, de leginkább a rossz vezető–rossz nép. Csak egy nem volt, rossz vezető–jó nép. A fenti idézet alapján sajnos ez törvényszerű volt.
Miben hitt Sámuel, és miben higgyek én, mint vezető?
Az idézett igékben Sámuel a következőket mondja:
- Isten népe vagytok. Ő így döntött, és ezt nem változtatja meg. Az egész Ószövetség Isten feltétel nélküli hűségéről beszél. Isten vezette az Ő népét. 5Móz 7:6–9.
- Isten nem hagyja el az Ő népét – mert következetes és a jellemét nyilvánvalóvá akarja tenni.
- Én is szeretlek titeket. Ez a jó bibliai vezetők legfontosabb jellemvonása. Az első számú, amiben visszatükrözik az Urat.
Ez a hit tette a bibliai vezetőket Isten hiteles képviselőivé és eredményes közbenjárókká a nép előtt.
Ha közelebbről megnézzük ezt az igeszakaszt, három fontos dologról beszél, és ezeket szeretném megerősíteni. Három kérdésben így lehetne megfogalmazni:
- Mit tesz Isten az Ő népéért?
- Mi a vezetők dolga? Mit tegyünk mi Isten népéért?
- Mit tegyen Isten népe?
1. AZ ELSŐ: MIT TESZ ISTEN AZ Ő NÉPÉÉRT?
„Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért.”
Nem azért, mert jóképűek vagyunk, hanem „az ő nagy nevéért”. Magáért. Milyen jó ez, hiszen hihetetlen biztonságot ad.
Mit jelent Isten neve? „Megjelentettem a te nevedet az embereknek” (Jn 17:6). Megmutattam, bemutattam a jellemedet. Most azért imádkozom, hogy tartsd meg őket a te nevedben. Add, hogy bemutassák a jellemedet azzal, hogy egyek, mint mi vagyunk.
Isten célja mindig az volt a népével, hogy elérje: visszatükrözik az Ő jellemét. Nem csak egyénileg, hanem közösségileg is. Sőt az egyéni visszatükrözés látszata sokszor csupán hamisítvány. Minden perfekcionista szent – aki csak a közösség nélkül tudja visszatükrözni Isten jellemét – tévelygő. Isten jellemét hitelesen csak közösségben lehet visszatükrözni.
Számtalan ige beszél a közösség csodájáról. 1Pt 2:10: „Kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok”. A világ előtt ma gyakran megszokott egy megváltozott egyéni élet. Emberek akár extrém dolgokat is megtesznek, új szokásokkal, hihetetlen erőfeszítéseket vállalva. De ami mindennél jobban hiányzik, az egy hiteles közösség bemutatása. Legtöbben csak addig vállalják a közösséget bárkivel – akár még a házastárssal is – amíg az személyes előnyt jelent nekik, és nem jelent túl nagy kötelezettséget. Pál apostol arról beszél, hogy a Krisztushoz való tartozásunk hiteles bizonyítéka, hogy egy természetfeletti közösség részesei leszünk (Gal 3:26–28). Ez az egyetlen dolog, ami hitelesítheti a kereszténységünket.
Isten nem hagy el az Ő nevéért. Meg akarja láttatni a jellemét. Hamarosan nagy dolgok fognak történni. Mielőtt Jézus Krisztus visszatérne, ez a nép megláttatja Isten jellemét a világgal az egység által. Ezt Isten fogja megtenni. A kérdés csak az: részese leszel-e ennek?
Ellen G. White ezt írja: „A trónt övező szivárvány a záloga annak, hogy Isten hű, és hogy nála nincs változás, sem változásnak árnyéka. Vétkeztünk ellene, és nem érdemeljük meg, hogy kedvezzen nekünk. De Ő maga tanít a legcsodálatosabb könyörgésre: »A Te nevedért kérünk, ne útálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetségeket!« (Jer 14:21) Megígérte, hogy ha méltatlanságunk és bűneink beismerésével hozzá fordulunk, figyel a kiáltásunkra. Trónja becsülete múlik szava betartásán.” (RH, 1909. ápr. 22.)
„Isten mérhetetlen eredmények elérésére ad erőt mindazoknak, akik semmit nem tartva vissza, felajánlják magukat az Úr szolgálatára. Istent örök ígéret köti ahhoz, hogy hatalmat és kegyelmet biztosítson mindazok számára, akik az igazságnak való engedelmesség által megszentelődnek.” (YI, 1893. jan. 19.)
2. MÁSODSZOR: MI A VEZETŐK DOLGA? MIT TEGYÜNK MI ISTEN NÉPÉÉRT?
„Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz úton.”
Az igazi vezető első számú ismertetőjegye, hogy szereti Isten népét. Hinnünk kell Isten népében az Ő ígéretéért.
Sámuel két dologról beszél, amit folyamatosan tenni fog ezért a népért továbbra is. Még akkor is, ha rosszul döntöttek. Imádkozni fog értük, és tanítani fogja őket.
A közbenjárás és az Ige szolgálata – a lelki vezetők feladata, a lelkipásztorok és a presbiterek közös dolga. ApCsel 6:4-ben a lelki vezetők azt mondják a helyi gyülekezetben, hiszen akkor még csak jeruzsálemi gyülekezet volt: „Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában”.
Itt is ezzel a két feladattal találkozunk: közbenjárás és az Ige szolgálata. Akár a lelki vezetőkre vonatkozó megbízási igéket nézzük, akár a feljegyzett történeteket a bibliai korok lelki vezetőiről, mindig ezzel a két legfontosabb feladattal találkozunk.
A prédikálással talán legtöbbször nincs is gond. Legalábbis a mennyiséggel. Prédikálunk a vezetettjeinknek. De mennyi időt töltünk a közbenjárói imádsággal? Ha több gyülekezeti tag van ránk bízva, akkor több időt kellene közbenjárói imádsággal töltenünk. Ha nagyobb városban szolgálunk, és így nagyobb a misszióterületük, akkor szintén több időt kellene közbenjárói imádsággal töltenünk.
Miben hiszünk? Önmagunkban vagy Istenben? Itt dől el igazán. Azon gondolkodom, hogy amikor meghatározzuk egy lelkipásztor munkakörét, megfogalmazzuk a konkrét elvárásokat: prédikáljon, tanítson, látogasson, kereszteljen. Oda írjuk-e: imádkozzon?! Hány órát naponta? A lelki vezetőknek a lelki vezetés eszközeit kell használniuk. Közbenjárás és az Ige szolgálata.
3. VÉGÜL HARMADSZOR: MIT TEGYEN ISTEN NÉPE?
„Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek. Ha pedig folytonos rosszat cselekszetek: mind ti, mind királyotok elvesztek” (24–25. vers). Istenfélelem, imádat, szolgálat, a teljes szív átadása, Isten nagy tetteinek elismerése, hirdetése. Negatív megfogalmazásban: leszokni a rosszról, ami valójában jellemformálást jelent.
A Szentírásban sokszor más és más módon van megfogalmazva ugyanez. Az Újszövetségben ennek a kérdésnek a jézusi megközelítését látjuk. Jézus a nagy parancsolatban és a misszióparancsban foglalja össze, hogy mi Isten népének a küldetése ezen a földön.
Mt 22:37–40 és Mt 28:19–20 szerint öt olyan tevékenység van, amivel Jézus példáját követve megdicsőíthetjük Istent:
- „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből…” – Imádat
- „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” – Szolgálat
- „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká…” – Evangelizálás
- „…megkeresztelvén őket…” – Közösség
- „Tanítván őket, hogy megtartsák…” – Tanítványság
A Magyar Unió missziótervében a látásunkat és a stratégiai célkitűzéseinket ezeknek a tevékenységeknek a mentén fogalmaztuk meg. Nem szeretnénk semmit tenni, ami nem Isten megbízása alapján van ránk ruházva.
Isten választott magának egy népet. Ö el fogja végezni a maga feladatát. Ki fogja ábrázolni a jellemét ebben a közösségben. Mielőtt Jézus befejezné közbenjárói szolgálatát, hatalmas dolgok fognak történni. A világ el fogja hinni, hogy Jézust Isten küldte, mert népének egysége megláttatja Isten jelelmét. A kérdés csak az, hogy részese leszel-e ennek a demonstrációnak?
A mi részünk, vezetőké, hogy a közbenjárás és az Ige szolgálata által vezessük Isten népét, hogy megdicsőítse Őt, ahogy Jézus is tette a földön. Imádat, szolgálat, evangelizálás, közösség és tanítványság által.
Szeretnénk végre hazaérni. Földi életünk egyetlen célja, hogy hazaérjünk, és másokat is segítsünk ebben. Mivel Isten megígérte, hogy megteszi a maga részét, nekünk az a dolgunk, hogy együttműködjünk vele. Csatlakozzunk Sámuelhez, aki azt mondta: azt fogom tenni, amit az Úr mondott, és tegyétek ti is ezt velem. Akkor fog Isten nagy dolgokat tenni az Ő népéért.
Dr. Szilvási András