Mondjunk új imát!

Az Istennel való beszélgetés kreatív módjai

A terem légköre meghitt, csendes, ugyanakkor aktív. A nyílt teret elmélkedés, kaland, kíváncsiság és rácsodálkozás lengi be.

Az egyik asztalnál idősebb asszony olvas néhány bekezdést a megbocsátásról. Felidéződik benne valami, amit 40 évvel korábban tett. Kezébe vesz egy vízben oldódó tintával töltött filctollat, és egy kis fehér pamutanyagra néhány szót ír. Belemeríti a textildarabot egy tál tiszta vízbe, közben meghajtja fejét egy bűnbánó imára. Nem most imádkozott első alkalommal bűnbocsánatért. Évek óta könyörgött szabadulásért, de tovább hordozta a bűntudatot. De amint most befejezi imáját, és kinyitja szemét, látja, hogy a szavak, amelyeket a kis ruhadarabra írt, teljesen eltűntek. Senki sem találhat rájuk, mert örökre feloldódtak a vízben. Abban a pillanatban valahogy új látást kap arról, mit jelent a megbocsátás, és 40 éve először szabadnak érzi magát a bűntudattól.

Egy másik asztalon gyurmagolyók láthatók. Az emberek arról olvashatnak ott, hogy Isten a fazekasmester, s mi vagyunk az agyag. Ahogy ujjuk között formálják a puha agyagot, azon elmélkednek, mivé akarja Isten formálni az életüket. Eltöltenek néhány percet imádságban, és elgondolkodnak azon, mivé válhatnak Isten kezében. Kiformált alakzatok az asztalon: egy tökéletesen kialakított hegedű, amelyen finoman fekszik a vonó; egy kismókus; egy nagy szív, s benne sok különféle méretű kisebb szív.

Egy közeli falon gyönyörű természetfotók gyűjteménye függ, és egy hatalmas ív tiszta, fehér papír. Különböző emberek nézegetik a képeket, amelyek arra ihletik őket, hogy megfogalmazzák Isten dicséretét. Ami megfogalmazódik bennük, azt ráírják az üres papírra, és így megszületik egy hálazsoltár.

Néhány gyermek szüleivel áll körül egy ajándékpapírba csomagolt dobozt. Hálájuk szavait öntapadós papírlapokra írják rá, és ráragasztják azokat a dobozra. Majd együtt tartva a dobozt, elmondják hálaimájukat Istennek.

Az egyik sarokban egy kosár áll, tele illatosított, textilből készült rózsaszirmokkal. Egy asszony ráhinti barátnőjére az illatos szirmokat, és azért imádkozik, hogy ő is találja meg a módját, hogyan tudja Isten szeretetét árasztani a körülötte élőkre.

Ezek az emberek most fedezik fel az imádság újfajta módszereit.

Az imádság új módszerei?
Mi a baj megszokott imamódszereinkkel? Nem elég, ha csupán szavakban fogalmazzuk meg imáinkat? Vajon nem kellene becsukni a szemünket, összekulcsolni a kezünket és letérdelni, hogy semmi ne vonja el figyelmünket, miközben imádkozunk?

Manapság sokféle kommunikációs mód és eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy kapcsolatot teremtsünk egymással: mobiltelefon, fax, e-mail, sms, internetes telefonálás, személyes találkozás és beszélgetés, levelek és üdvözlőlapok, jelbeszéd, jelképek, Morze-jelek, érintés és még sok minden más. De talán hasonlóképpen ahhoz, hogy egymással is sokféleképpen kommunikálunk, Istennel való beszélgetésünkhöz is találhatnánk más, kreatív módszereket. Hiszen az Istennel való kommunikációban az a csodálatos, hogy Ő azokat a szavainkat is hallja, amit hangosan ki sem mondunk. Szívünk szándékát is hallja, érti, és amikor nem találjuk a szavakat, az Ő Szentlelke földi, akadozó gondolatainkat mennyei ékesszólásra fordítja. Dávid gyakran beszélt arról, hogy új éneket zeng az Úrnak. Talán arra is szükség van, hogy újféle imádságot tanuljunk.

Ha mindennap találkoznánk valakivel, és mindig pontosan ugyanazt a beszélgetést folytatnánk vele, vajon mit gondolna rólunk egy hét elteltével? Istennel azonban gyakran ilyesfajta beszélgetést folytatunk nap mint nap.

És nem csak ez a gond, hanem az is, hogy legtöbbször szünetet sem tartunk, hogy meghallgassuk, mit mond válaszként, ismétlődő monológjainkra!

Egyesek nagyszerűen bánnak a szavakkal. Az Istennel való beszélgetésnek azonban más módjai is léteznek, amelyekbe bevonhatjuk csodálatosan megteremtett testünket, hogy így válaszoljunk Teremtőnknek. Több érzékszervre ható, kreatív imádságokat fedeznek fel különféle körülmények között Nagy-Britanniában és Európa-szerte. Van, amikor kiválasztanak egy ima-gyakorlatot, ami illik egy szombatiskolai tanulmány témájához vagy egy imaórai alkalomhoz. Néha az egész gyülekezet összejön, hogy egy sor különböző imaformát megtapasztaljon szombat délutánonként, esti áhítat vagy imaóra alkalmával.

A Dél-angliai Terület sátoros összejövetelén egy imakertet alakítottunk ki egy hatalmas fehér kerti lakból, amit az egyik sátor végében állítottunk fel. Finom fátyolanyagokat erősítettünk a nyitott oldalakhoz, amelyekre piciny, villódzó lámpácskákat függesztettünk. Áhítatos zene szólt, s bent apró asztalokat helyeztünk el, ahol különböző imádság-formákat lehetett megtapasztalni. Az imakápolnát úgy terveztük, hogy egyszerre csak két-három személy mehessen be, és a közös imádság újabb és újabb formáit próbálják ki. Voltak családok, akik nap mint nap visszatértek a családi áhítatokra.

Alkalmanként, amikor a kreatív imatapasztalatokat bemutatom az embereknek, felvetődik a kérdés, valóban szükség van-e arra, hogy az imádság új módjait próbáljuk ki. Egyesek tétovázva és bizonytalanul lépnek be az imatevékenységek színhelyére, és nem tudják, hol is kezdjék. Őket arra bátorítjuk, hogy lépjenek oda, ahhoz az asztalhoz, amit a legérdekesebbnek találnak, és fogják kézbe a gyönyörűen elkészített bemutató kártyákat. Amikor elolvassák a bibliaverseket és a papírlapra írt elmélkedéseket, már sokkal otthonosabban kezdik érezni magukat. A szavak segítenek nekik abban, hogy új formában imádkozzanak, és hamarosan már alakítanak is egy gyurmadarabot, fújják a megbocsátás-buborékokat, vagy hálaadó zsoltárt írnak barátaikkal.

Miután átéltek néhány tapasztalatot a kreatív imádságok során, az emberek általában összegzik élményeiket. Megbeszélik, melyik ima-tevékenység volt a legjelentősebb számukra, és elmondják, hogy újfajta módon tudtak beszélgetni Istennel – és hallgatni is az Ő válaszát.

A gyermekek léggömbökkel távoznak a kreatív imádságok helyszínéről, amelyekre felírták hálájukat.

A családok új módszereket, ötleteket és lelkesedést kapnak, hogy együttes áhítataikat is gazdagítsák majd. Az imádság nem lesz többé terjengős, unalmas dolog azok számára, akik inkább vizuális beállítottságúak, vagy csak rövid ideig tudnak összpontosítani. Zsibongás lesz hallható, amint az ima-ötletek nyomán újabb lehetőségeket tárgyalnak meg az emberek, és lelkesednek azért, hogy hazatérve majd kipróbálják azokat.

A tinédzserek végre úgy érzik, nyugodtan imádkozhatnak, mert nem mások előtt kell ezt tenniük. A fogyatékos emberek is különféleképpen fejezhetik ki imádságaikat.

Ezek az imamódszerek talán nem is annyira újak. Csak visszakanyarodunk az ősi gyökerekhez. A Bibliában azt olvassuk, az emberek oltárt emeltek Istennek, égőáldozatot mutattak be, felkenték a másikat, áldást mondtak rá, és sokféle lelki tevékenységben vettek részt, amelyeket kreatív imádságként lehet jellemezni. Isten csodálatos testet adott nekünk, érzékszerveket, amelyeket használhatunk istentiszteletünkben és hálaadásunkban. Olyan Istenünk van, aki gyönyörködik a változatosságban és a kreativitásban. De legfőképpen olyan Isten Ő, aki szívesen meghallgatja imáinkat, és vágyik arra, hogy közösségben legyen velünk.

Személyes imádságod ideje
Milyenek imádságaid? Mit szeretsz tenni leginkább? Hogyan szeretsz kommunikálni? Mi tud megihletni téged? Talán hasznos lenne, ha időt szánnál arra, hogy értékeld imádságban szerzett tapasztalataidat, és megfigyeld, hol tudnál egy kis találékonyságot belevinni Istennel való beszélgetésedbe.

Karen Holford