Élet a földi létben – és az öröklétben

Ezekben a bibliaversekben Pál Isten népének dicsőséges jövőjéről beszél. Elismeri, hogy bár itt a Földön szenvedés vár ránk, mégis van reménységünk. Számos szóképet felhasznál arra, hogy reménységünk mibenlétét taglalja.

1. Sátor: Az 1. versben a sátor képe rövid, földi életünket jelképezi. Az Istentől való „épület” pedig azt hivatott szemléltetni, hogy miként élünk majd az örökkévalóságban. Mivel most olyan testben, „sátorban” élünk, amely ki van téve különféle betegségeknek és a halálnak, ezért vágyakozva tekintünk arra az időre, amikor majd mennyei otthonunkban élhetünk.
Ennél a pontnál a kép megváltozik: hajlékról ruházatra.

2. Felöltözötten/Mezítelenül: Pál úgy folytatja, hogy földi létünket a ruházat viseléséhez hasonlítja. Kétfajta lehetőséget említ: felöltözöttnek vagy mezítelennek lenni, azaz a felöltözöttség állapota előtt megtapasztalni a mezítelenséget. A keresztények Jézus visszatérésekor változnak át, és nem a halálukkor (1Kor 15:52).

A mezítelenség egy szimbólum, ami a halált jelképezi. Azok, akik meghalnak, bibliai értelemben mezítelenek, mivel minden tulajdonuktól megfosztatnak, még a létezésüktől is (Jób 1:21). 1Kor 15-ben Pál a mezítelenséget a feltámadással kapcsolatban használja: „…Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet” (36–38. versek – új prot. ford.). A sátorhoz hasonlóan, a puszta mag lesz az, amelyik szétbomlik. A mezítelenség egyenlő a halállal.

3. Testünkben lakozunk: Pál itt az otthon képét használja. A testünkben való lakozás természetes állapotunkat, azaz földi életünket jelképezi. Azonban Pál szerint ez a természetes állapot azt jelenti, hogy „távol vagyunk az Úrtól” (2Kor 5:6). Isten és népe egymástól elkülönülve, a lét más-más dimenziójában él: a mennyben és a Földön. A távolság mégsem korlátlan. Amíg a Földön élünk, addig „hitben járunk, nem látásban” (7. vers). Az Úrhoz való elköltözés (8. vers) pedig azt jelenti, hogy személyesen élvezhetjük az Ő jelenlétét a mennyben, amire a feltámadás után kerül majd sor (1Thess 4:16–17).

4. Akár itt lakunk/akár elköltözünk: Pál hangsúlyozza azt a vágyát, miszerint szeretne a testétől (földi hajlékától) távol lenni ahhoz, hogy az Úrral lehessen. Nem a saját halálát kívánja, hiszen a halál gondolatát előzőleg már elvetette. Csupán azt ismétli, amit 2Kor 5:2-ben mondott: szeretne egyik létből a másikba kerülni anélkül, hogy a halált meg kellene ízlelnie. Még azt is megmagyarázza, hogy a földi életünk alapján fognak minket megítélni („a szerint, amiket e testben cselekedett” – 10. v.).
Pál a következőkkel fejezi be ezt a szakaszt: „Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki [az Úrnak] kedvesek legyünk”. A keresztény embernek nemcsak a mostani, de az elkövetkezendő életében is arra kell törekednie, hogy az Úr kedvében járjon. A test nélküli lélekre itt nincs utalás, bár sokan, akik azt hiszik, hogy a haláluk után a keresztények a mennybe kerülnek, belemagyarázzák ezt a nézetet a szövegbe.

A következő táblázat bemutatja azokat az állomásokat, amelyeken Jézus visszatéréséig keresztülmehetünk:

Angel Manuel Rodriguez