100 éves jubileum a Terézvárosi Gyülekezetben

A 145. Zsoltár igéivel nyitotta meg Dr. Szabó János lelkész a Budapest, Terézvárosi Gyülekezet 100. éves jubileumi istentiszteletét: “Minden nap áldalak téged, dícsérem nevedet mindörökké. Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet,  hatalmas tetteidet elbeszélik.”

2024. november 16-án ünnepelte a Terézvárosi Gyülekezet, 100 éves fennállását. 

Az ünnepséget egy előadássorozat előzte meg, mely hétköznap estéken zajlott. Meghívott előadónk az Egyesült Államokból érkezett, Ivan Omaña, aki a Hetednapi Adventista Egyház Kápláni Osztályának vezetője.

A szombati napon mintegy 25 országból voltunk együtt. Az ünnepet, Temesvári Szilvia is megtisztelte jelenlétével és pár szóban köszöntötte a gyülekezetünket, aki Terézváros oktatásáért,  civil ügyekért és egyházi kapcsolatokért felelős alpolgármestere. 

A gyülekezetünkben előző évtizedekben szolgáló lelkészek közül többen, illetve egyházunk elnöksége is jelen volt, családtagjaikkal.

Az igét Ócsai Tamás a magyar unió elnöke, Kalocsai Tamás a Dunamelléki Egyházterület elnöke, majd pedig Ivan Omaña nyitották meg. A tolmácsolás szolgálatát Mercy Pickle és Görög Roland végezték ezen a napon. 

Az igehirdetések között az ének és zenei szolgálatok mellett köszöntések, üdvözletek hangzottak el azon meghívottaktól, akik nem tudtak jelen lenni az alkalmon. 

Ócsai Tamás arra hívta fel a figyelmünket igehirdetésében, hogy a visszaemlékezés mellett, az elődeink mögött álló Jézus Krisztusra tekintsünk, aki támogatta, segítette őket hosszú éveken át.

Generációk követték egymást és annyi minden változott az elmúlt 100 év alatt, azonban Jézus Krisztus ugyanaz maradt. 

Nemcsak vissza, hanem előre is kell tekintenünk, ennek az igének a reménységében: 

“Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13:8.)

Kalocsai Tamás a hála mellett, a szeretet különleges átformáló erejéről szólt, idézve a szeretet himnuszából: “Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, – mint a  közösség üzemanyagai – azonban e három közül legnagyobb a szeretet.” (I. Kor 13:13. )

Felidézte Isten egyik nagy csodáját, melyek ezen falakon belül történtek és a gyülekezeti közösségben tapasztalt személyes megéléseit is megosztotta a jelenlévőkkel. 

A harmadik igei gondolat egységet Ivan Omañától hallhattuk, aki a végső célunk felé irányította a hallgatóság figyelmét. A 100 év alatti elkötelezett szolgálat, a közösségi élet, az állhatatosság csodás, azonban tovább kell haladni, a munkát folytatni kell, mert bár a gyülekezetben otthon vagyunk, de nem ez a végső hazánk. “A mennyben van polgárjogunk” (Fil. 3:20.) itt csak vándorok vagyunk, ez a 100 év mindössze egy nagy utazás a menny felé. Isten hív, hogy folytassuk a munkát, vezessünk másokat is az Ő országa felé. 

Szegezzük tekintetünket a menny irányába és Isten ígéreteire támaszkodva haladjunk előre.

Délelőttünk az örömóda eléneklésével és az ároni áldással zárult, végül pedig az ünnepélyes szombat napunk egy komolyzenei koncerttel fejeződött be. 

Soli Deo Gloria!
Egyedül Istené a dicsőség!

Varju Zsuzsa