Az Egyházterület története

A magyarországi adventista egyház bölcsője Budapesten ringott. Az első európai adventista misszionárius, Michael Belina Czechowsky (1818-1876) 1869. január 20-tól 1870 októberéig, csaknem két esztendőn át Budapesten és környékén hirdette az evangéliumot. L. R. Conradi (1856-1939), az európai adventista misszió nagy úttörője már 1886-ban járt Budapesten, 1893 őszén egy Benecke nevű adventista lelkipásztor kezdett itt munkát. 1898 májusában már volt adventista Budapesten. Az első gyülekezet 1904. májusában alakult Budapesten. Itt tartotta 1904. december 1. és 4. között a negyedik konferenciáját. A gyülekezet taglétszáma gyorsan szaporodott. 1911-ben Újpesten majd 1912-ben Budán alakult gyülekezet. 1912. július 7. és 15. között Budapesten alakult meg a Kárpát-medence és a Balkán északi részének gyülekezeteit összefogó Duna Unió, melynek Budapest lett a központja. Természetesen a Közép-magyar Egyesület székhelye is a fővárosban volt.

Az első világháború vérzivatara után csak 502 tag maradt a mai Magyarország területén 17 kisebb gyülekezetben. Ebből szervezték meg a Magyar Misszióterületet, mely gyors fejlődésnek indult. A misszióterület vásárolt központot és 1924 novemberére, a mai napig használt Székely Bertalan utcai gyülekezetet felépítette. Itt alakult meg 1925. március 6. és 8. között a Magyar Unió. Ennek a legnagyobb területi egysége a Közép-magyarországi Terület volt, a mai Dunamelléki Egyházterület elődje. Első konferenciáját 1926. március 5-7-ig tartotta, melyen 22 megszervezett gyülekezetből 78 küldött volt jelen. Ekkor vált külön a mai Dunántúlt magába foglaló Nyugat-magyarországi egyházterület. A Közép-magyarországi (később Központi) Egyházterülethez a Budapest környéki és a Duna-Tisza közi gyülekezetek tartoztak. 1938-ra húszra szaporodott a gyülekezetek száma. Majd a második világháború nehéz évei következtek. 1939. december 2-án – mint a honvédelem érdekeit veszélyeztető szektát – betiltották egyházunkat, 13 hónap után új néven, mint Bibliakövetők Felekezete kaptunk erősen korlátozott szabadságot. Ez az egyházterület szervezeti életét is akadályozta. Ennek ellenére a második világháború utáni első konferenciáján az egyházterület 23 új gyülekezetet vett fel tagjai sorába. A konferenciát 1948. április 15. és 18. között a Nemzeti Sportcsarnokban tartották, melyen a Terület gyülekezeteit 234 küldött képviselte.

1949. január elejétől az Unió megszervezte a negyedik egyházterületet, a Déli Egyházterület néven, így ez az egyházterület kisebb lett. A kommunista diktatúra évei alatt az Egyházterület munkája csaknem lehetetlenné vált, mivel a központi ellenőrzésre épülő államhatalom nem tűrte a társadalom demokratikus sejtjeit még az egyházon belül sem. Az 1958-as Uniókonferencia a négy egyházterületet megszüntetve az ország gyülekezeteit két egyházterületre bontotta a Duna-mellékire és a Tisza-vidékire. Ez a területi beosztás kisebb módosításokkal azóta is így működik.

Prof. Dr. Szigeti Jenő