Az Ő csodálatos keresztje – és a mi küldetésünk

Küldetésünkkel kapcsolatban a kereszt egy kiemelkedő, visszatérő téma, amely végigvonul a Szentírás teljes egészén. A Biblia szemszögéből nézve úgy tekintünk a keresztre, mint az ígéret előrevetítésére, a keresztáldozat beteljesedésére és az elvégzett küldetés ünneplésére. És ahogy a Jelenések könyvéhez érünk, a kereszt (küldetésünkkel kapcsolatban) nemcsak hogy központi helyet foglal el, hanem a végidő küzdelmében a győzelem kulcsa is egyben.

A kereszt történelmi háttere

Az evangéliumok írói nagyon kevés információt adnak a keresztről, mert akkoriban, amikor ők írtak, mindenki pontosan tudta, mit jelent. A kereszt, mint halálbüntetés a keleti világból ered. Az első évszázad folyamán vették át a görögök, és aztán a rómaiak tovább „finomították”. Római polgárokat azonban soha nem feszítettek keresztre. Ezt a büntetést a rabszolgákra, a tartományi területeken élőkre és a legszörnyűbb bűnözőkre szabták ki.1 Az ókorban a keresztre feszítést tartották a legkegyetlenebb és a legmegalázóbb büntetési formának. Nem kétséges, Jézus napjaiban az emberek úgy érezték, hogy átok ül azon, aki a kereszten függ, bárki legyen is az.2

A Szentírás elbeszélése szerint Jézus csupán hat órával azután, hogy a Golgotára ért, azt kiáltotta: „Elvégeztetett!” Ez egyértelművé teszi, hogy Jézus nem a keresztre feszítés fizikai következményei miatt halt meg, máskülönben jóval tovább képes lett volna a kereszten maradni. Ellen White betekintést ad Jézus szenvedésének okába: „Krisztus attól félt, hogy a bűn oly súlyos Isten szemében, hogy örökre elszakítja Őt az Atyától… A bűnnek ez az érzete volt az…, ami oly keserűvé tette azt a poharat, amit kiivott, és összetörte Isten Fiának a szívét.”3

Ez azt sejteti, hogy az Atyától való elszakadás érzése olyan erős érzelmi agóniát okozott, amely kioltotta Jézus életét. Nem a kezein és lábain átfúródó szögek, és nem a megkorbácsolás ölte meg. Az Őt körülvevők gúnyolódásánál és sértegetésénél sokkal hangosabb volt bensőjében a haldokló világ kiáltása. Testének sikoltásánál és vonaglásánál sokkal szörnyűbb volt lelkének meghasadása és az elválás okozta fájdalom. Az arcára száradt köpésnél és vérnél sokkal nehezebb volt elviselni a szívére nehezedő bűnöket és a bűntudatot.

De a kereszt otthagyásának kényszerétől erősebb volt az az elhatározás, hogy betöltse küldetését, és a Golgota borzalmainál fontosabb volt egy bőséges aratás lehetősége.

Az ember megváltásának epicentruma

E miatt az egyedülálló áldozat miatt, a kereszt az egész keresztény történelem legfontosabb eseményévé vált. Jézus küldetése nem lett volna teljes a kereszt nélkül – csakúgy, ahogyan a miénk is erőtelen lenne nélküle. A kereszt által Isten teljes mértékben, véglegesen és az egész örökkévalóságra biztossá tette megváltásunkat. Ennek teljes jelentőségét nincs nyelv, ami elmondhatná, nincs toll, ami leírhatná, és nincs elme, amely egészen megérthetné.4 Ellen White úgy látja ezt, mint „a nagy igazság, mely körül az összes többi igazság csoportosul.” Így folytatja: „Isten Igéjében található minden igazságot… abban a fényben kell tanulmányoznunk, amely a Golgota keresztjétől árad.”5

Az egész örökkévalóságon át egyre tisztább és újabb képet kapunk majd a Golgota mélységéről és jelentőségéről. Isten emberi természetben való leereszkedése – annak minden gyengeségével és korlátjával – és hajlandósága, hogy elhordozza ennek következményeit, örökre felrázza majd szellemi képességeinket, és lángra gyújtja legmélyebb érzelmeinket. A Golgota ezért mindig és minden igazság középpontja.

A kereszt és küldetésünk

Pál, a misszió hőse azt mondja: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal 6:14). Ez az ember, aki az ékesszólás mestere volt, tanácstalan, amikor a kereszttel kapcsolatos érzéseit akarja leírni. A legjobb szó, amit talált, és amit az Újszövetség írói közül egyedül ő használ, a „dicsekedésként” vagy „dicsőségként” fordított szó, ennek azonban nincs pontos megfelelője az angol nyelvben.
Mi lehet a keresztben, ami Pálban olyan élethosszig tartó szenvedélyt ébresztett, mint amit a virtuóz érez zenéje iránt, a fanatikus mestere iránt és a filozófus logikája iránt?

A Damaszkusz felé tartó úton ez a zelóta hirtelen egy olyan vakító, égető látomást látott a keresztről, amely örökre átalakította életszemléletét és útirányát. Ettől fogva a kereszt lett számára a napfény az égen, a tűz a szívében, életének és küldetésének tündöklő magja és epicentruma.

Pált mélységesen megindította a kereszt tényének felismerése. Valami rendkívüli tartotta befolyása alatt. Számára a kereszt kettéosztotta az életet és a történelmet. Minden, ami előtte volt, rá mutatott, és minden, ami utána következett, tőle függött. A kereszt lett az uralkodó téma, mely átívelt írásai teljességén. Hirtelen kész volt minden mást alárendeltnek, sőt haszontalannak tekinteni (Fil 3:8). A keresztért megbékélt a gyengeségekkel, a bántalmazásokkal, a nehézségekkel, az üldözésekkel és a szerencsétlenségekkel (2Kor 12:10). És ha egyszer hozzá hasonlóan mi is megpillantjuk a keresztet, akkor mi sem fogunk megelégedni semmi mással. Ez lesz a küldetésünk és a szenvedélyünk is.
A kereszttel minden szívnek van küldetése, és nélküle minden szív misszióterület. De mivel a népesség sokkal gyorsabban nő annál, mint ahogy az egész kereszténység egyesült erőfeszítéssel hirdeti az Igét a világnak, az előttünk álló feladat óriási. Módszereinket felgyorsíthatjuk a legújabb, legfejlettebb kommunikációs készülékekkel, ám ez mint sem változtat azon a tényen, miszerint feladatunkat csupán emberi tervek alapján és egyedül emberi eszközökkel soha nem fogjuk tudni befejezni. Csak a pünkösdi erőnek egy olyan erős hulláma, amely kezdetben a keresztény egyházat is elindította, tehet képessé arra, hogy végül befejezzük a munkát.

A kereszt a végidőben

A végidő eseményeihez közeledve figyelmünk a nagyszerű profetikus könyvre, a Jelenések könyvére irányul. A nagy küzdelem összefüggésében egy megdöbbentő kép tárul szemünk elé a kereszt és küldetésünk kapcsolatáról. A 12. fejezet, a Jelenések könyvének csúcspontja, egyrészről a történelmet (1–11. fejezetek), másrészről a végidő eseményeit (13–22. fejezetek) köti össze.

Ennek a csúcspontnak közel a középpontjához a kereszt gondosan befészkelte magát a 11. versbe: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (új prot. ford.). Ez a szövegrész a kereszt és a küldetés létfontosságú szerepére utal, amelyet a végidőben zajló küzdelmünkben töltenek be. Itt fedezzük fel a Sátán végső erőfeszítése feletti győzelemnek a titkát:

A kereszt által – „a Bárány vérével”

Küldetés által – ”bizonyságtételük igéjével”.

Az eredmény: az igazság iránti olyan mértékű elkötelezettség, hogy „nem kímélik majd életüket mindhalálig”.

Ez egy olyan szenvedélyes elkötelezettséget jelent Isten keresztje iránt és olyan odaszentelődést küldetésünk iránt, amely inkább választja a halált, semhogy hallgasson, vagy térdre essen az ellenség előtt. Itt látjuk a keresztet és küldetésünket a Szentlélek által felhatalmazva, ahogy a föld végső óráiban elválaszthatatlanul egymásba fonódnak.

Következtetés

Ma a kereszt mindenek fölött áll, páratlan és egyedülálló. A bűn által megtört életnek a kereszt nyújt elfogadást és megbocsátást. Az értelmetlenségtől megperzselt szívnek a kereszt sugároz célt és irányt. A szabadulást kereső léleknek a kereszt jelenti a megváltást, amely teljes és ingyen kegyelemből adatik.

Igazából ebben az életben éppen csak elkezdjük megfejteni a kereszt titkának mélységét. Azonban az örökkévalóság sem nyújt majd elegendő időt ahhoz, hogy tanulmányozhassuk tudományát és eredetét. Mi, akik hiszünk a Golgotán meghozott áldozatban, azzal válaszolhatunk a kereszt központi szerepére, ha Jézus küldetését a magunkévá tesszük.
1 Richard Rice: The Reign of God, 2. kiad. (Berrien Springs, Mich.: Andrews University Press, 1985), 168. és 190. old.
2 Victor Schultze: „Crucifixion”, The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, Samuel Macauiey Jackson, (Grand Rapids: Baker, 1963), 3. kötet, 312–313. old.
3 Ellen G. White: Jézus élete, 661. old.
4 Ellen G. White: The Ministry of Healing, 423. old.
5 Ellen G. White: Manuscript Releases, 20. köt., 336. old.

Don Leo Garilva