A természet Ura

Hideg, nyirkos éjszaka volt. Felhők takarták el a holdat, szél süvített a fák között. Messze lenn, a mélyben a hullámok úgy csapódtak a szikláknak, mintha barlangot akarnának vájni a kemény gránitba. Az idő is megállni látszott, amikor villám cikázott a távolban, a mennydörgést pedig inkább csak érezte az ember, mint hallotta.

A férfi a szikla peremén állt, figyelte a vihar közeledtét. Tűnődött: vajon azon a régi éjjelen is ilyen vihar tombolt? A szél cibálta ruháját, esőcseppek verték arcát, de nem keresett menedéket. Csak állt és lenyűgözve figyelte az egyre erősödő vihart.

Hamarosan teljes erővel tombolt az égiháború. Csaknem megsüketült a mennydörgés robajától, a villámlásba belesajdult a szeme. A háborgó tenger felkorbácsolt hullámainak hangja mintha versenyre akart volna kelni a mennydörgéssel. „Ilyen volt az az éjszaka is, Uram?” – kérdezte a férfi, bár tudta, hogy emberi fül nem hallhatja meg hangját, csak a mennyei Atyáé.

(Egy lélegzetvételnyi szünet!)

Az írók számtalan módszerrel igyekeznek üzenetük lényegét olvasóiknak vagy hallgatóiknak átadni. Az előbbi szavakat hallgatva érezted a borzongató szelet? Hallottad a mennydörgést? Ha igen, az író, és aki felolvasta a szöveget egyaránt jól végezte feladatát. Ha nem, akkor még gyakorolniuk kell!

Sajnos az írók, mesemondók munkája annyit fejlődött az elmúlt évtizedek során, hogy sokan a tényekről megfeledkezve inkább az írói képzelet szárnyára kelnek. Írói eszköz, hogy érzelmet kifejező szavakkal ecsetelnek olyasmit, ami valójában érzelemtől mentes. Csodálatos és hatalmas az óceán és a tenger, hemzsegnek benne a különféle élőlények, együtt változik az időjárással, de a tenger sosem haragszik. A haraghoz értelem és érzelmek kellenek, az óceánokból és a tengerekből azonban hiányzik mindkettő, és ugyanezt mondhatjuk el a szélről, az esőről, a tornádóról, az áradó folyókról, a hurrikánról vagy a szökőárról is.

Az időjárást a környezet világában végbemenő változások nyomán kialakuló, igen bonyolult hatások képezik. A hőmérséklet-ingadozás, a szél, a páratartalom és a föld forgása mind-mind alakítja. A történelem folyamán az ember mindig is próbálta megjósolni, milyen idő várható, de még ma, a számítógépek világában is gyakran tévedünk. Vajon miért? Mert túl sok tényező játszhat szerepet, amelyeket nem tudunk mind számba venni. Sőt, bizonyos vélemények szerint még nem is ismerjük az összes tényezőt!

Kettős problémával állunk szemben. Először is, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az időjárás képes gondolkodni, logikusan viselkedni. Másodszor pedig megpróbáljuk megjósolni következő alakulását, és reméljük, hogy egy nap majd irányíthatjuk is.

Az elmúlt hetven évben a fűtéstechnika, a légkondicionálás és az elektromosság segítségével az ember már egészen jól változtathatja az épületek és autók belső hőmérsékletét. Azelőtt tűzzel és jéggel igyekeztek szabályozni a hőmérsékletet, ám korántsem olyan eredménnyel. Ezért sokan úgy vélik, hogy a következő logikus lépés a külső környezet befolyásolása lesz. Már mozifilmek is készültek e témában. Most képzeljük el, hogyan irányítanánk az időjárást, ha képesek lennénk rá? Mit változtatnánk meg? Mit hagynánk úgy, ahogy van? Miért? Zavar, hogy nem áll módunkban meghatározni, milyen idő legyen?

Ne zavarjon! Igaz, az emberiség nem tudja irányítani az időjárást, de ettől még egyáltalán nem irányítatlan! Olvassuk el Mt 8:23–27 verseit, ahol az áll, hogy Jézus nyugodtan alszik a hajó hátulsó részében, miközben a tanítványok eveznek a tavon. Hirtelen kitör a vihar, és a tanítványok rettegnek, hogy mindnyájan odavesznek, mert a hajóba egyre több víz ömlik. Rémülten hívják Jézust, költögetik, és kiabálják: „Urunk, ments meg minket!”

Jézus felébredt. „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” – kérdezte. Majd felállt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és abban a pillanatban néma csend lett.

Ilyen egyszerű. Jézus kimondta: „Csendesedj el!” – és a szél, az eső meg az óriás hullámok azonnal engedtek neki. Ez az igazi hatalom! Így irányít Isten az életünkben is mindent, de ahogy Jézus nem csendesítette le a vihart, amíg meg nem kérték rá, sokszor a mi életünkben sem simítja el a hullámokat, amíg mi nem kérjük. Néha előfordul az is, hogy Isten egyáltalán nem némítja el a vihart, csak erőt ad az átvészeléséhez.

Feltehetnénk a kérdést: vajon a szél, az eső és a hullámok azért csendesedtek el, mert tudatosan engedelmeskedni akartak, vagy inkább valami más történt? A válasz: egészen más történt.

Nyilvánvaló, hogy az időjárásnak nincs tudata, következésképp nem dönthet, hogy engedelmeskedjen vagy sem. A természet világa az Isten által adott törvények alapján működik. Isten gond nélkül felfüggesztheti ezeket a törvényeket egy időre, hogy akarata teljesüljön.
A gravitáció az egyik ilyen természeti törvény, amit azért alkotott Isten, hogy az embert és minden más földi dolgot itt tartson, nehogy a világűr légüres terében ellebegjünk. A gravitáció jól működik, és ilyen vagy olyan módon mindennapi életünk része. Mt 14:22–33 verseiben, pontosabban a 25. versben ezt olvassuk: „odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.”

Amint Jézus áthaladt a tavon, a gravitáció valahogy módosult körülötte. Nem tudom egészen pontosan, hogyan történt, de hiszem, Jézus valóban a vízen járt. Péter is képes volt rá, de csak addig, amíg Jézusra figyelt. A gravitáció akkor kezdett ismét működni, amikor hite megingott, és Péter azonnal süllyedni kezdett.

Még számtalan példát sorolhatnánk, amikor Isten beavatkozott a természet törvényeibe. Olvashatunk arról, amikor a nap megállt egy helyben, amíg Józsué győzelemre nem vezette Izrael népét (Józs 10:1–15). Ne feledjük azt se: a gyógyulások minden csodája is úgy vált lehetségessé, hogy Isten beleavatkozott bukott, bűnös világunk törvényeibe. E példák mind Isten dicsőségét, hatalmát hirdetik, és azt, hogy gondoskodik az emberekről!

Környezetünk világát sokszor elég zavarosnak tartjuk, pedig Isten még mindig kezében tart mindent! Valóban képes uralni az eseményeket. A létező legnagyobb árat fizette azért, hogy megadja az embernek a döntés jogát. Eldönthetjük: vele vagy nélküle akarunk élni.

„Midőn Krisztus emberi természetet vett magára, az emberiséget a szeretet olyan kötelékével fűzte magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember akarata szakíthat szét” – (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, 20. kiadás, 55. old.).

A döntés szabadsága: ajándék. Döntsünk bölcsen!

(Egy lélegzetvételnyi szünet!)

A férfi megtántorodott a tenger felől érkező erős széllökéstől. Bőrig ázva, teljesen átfagyva, vacogva várt. Telt-múlt az idő, a vihar egyre tombolt, de végül emberünk meghallotta a szelíd, csendes hangot, amit annyira várt: „Igen!”

Bólintott, majd megfordult és elindult az elhagyatott kilátó parkolójában álló ütött-kopott autója felé. Beült, becsukta az ajtót. „Jól van, Uram!” – mondta. „Győztél! Ha képes vagy lecsendesíteni a vihart, akkor az én háborgó életemben is békét tudsz teremteni. Téged választalak!”

Juli Blood