A távolság és a tér Ura

A SZÁZADOS

„Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: »Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.« Jézus erre elindult velük.

Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: »Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.«

Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: »Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.« Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták” (Lk 7:1–10).

A HIT FEJLŐDÉSE

„Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját” (Lk 7:1–3).

Az első három versben Jézus arra tanít, hogy ha országának elvei szerint szeretnénk élni, akkor meg kell szabadulnunk előítéleteinktől vagy elfogultságunktól, és ne skatulyázzuk be az embereket. Jézus nem tekint az ember faji, kulturális, társadalmi helyzetére sem a gazdaságban betöltött szerepére; ez nem lehet akadály, ha közel akarunk kerülni hozzá, de Jézus előtt előnyünk sem származhat ezekből.

A százados követei által mutatta be hitét, valamint azt, hogy elismeri és tiszteletben tartja: Jézus Úr az élet felett. Elismerte, hogy Jézus mindent hatalmában tart. A százados hitt. Nézzük meg újra a 7–8. verseket: „Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: »Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.«”

„Jézus azonnal elindult a tiszt otthona felé, de a tolongó sokaság miatt lassan haladt. Jövetelének híre megelőzte, és a százados alázatosan ezt üzente neki: »Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj«. A Megváltó mégis tovább haladt, s végül a százados hozzá merészkedett, és ezzel egészítette ki az üzenetet: »Magamat sem tartottam én érdemesnek arra, hogy hozzád menjek; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi«. Ahogyan én a római hatalmat képviselem, és katonáim elismerik tekintélyemet, mint feljebbvalóét, úgy képviseled Te a Végtelen Isten hatalmát, és minden teremtmény engedelmeskedik szavadnak. Parancsolhatod, hogy a betegség távozzék, s az engedelmeskedni fog neked. Felszólíthatod mennyei követeidet, s ők részesíthetnek az éltető erőben. Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám” – (Ellen G. White: Jézus élete, 260. old.).

JÉZUS TEKINTÉLYÉNEK ÉS HATALMÁNAK ELISMERÉSE

Hitével a százados nemcsak méltatlanságát ismerte el (mivel nem volt zsidó származású, alsóbbrendűnek tekintették), hanem elfogadta Jézus hatalmát és nagyságát is. Érdemes megjegyeznünk, hogy abban az időben, amikor a zsidók ritkának és bonyolultnak tartották a távolból véghezvitt csodákat, és szerintük csak a leghatalmasabb és legszentebb emberek voltak képesek ilyesmire, a követek, akiket a százados Jézushoz küldött, maguk is zsidók voltak.

A százados úgy küldte el követeit kérésével, mint aki – legalábbis a vallási vezetők szemszögéből nézve – méltatlan arra, hogy bármilyen segítséget kapjon Istentől. Ezzel olyan hitről tett bizonyságot, ami meglepő volt valakitől, aki nem zsidó származású, ráadásul hivatásos római katona. Pogány lévén feltehetően nem a szerető Istent ismerve nőtt fel, magatartása mégis nemes jellemről és becsületességről tanúskodott. Ismerte a hatalmat is, emiatt láthatta meg Jézus hatalmát. Bízott abban, hogy a Mester meggyógyítja szolgáját. Jézus erre azt mondta, hogy a századosnak NAGY HITE van.

El tudjuk képzelni, hogy a mi hitünk is lehet ilyen erős?

A VÁLTOZÁS ÉLMÉNYE

A Királlyal eltöltött egyetlen pillanat is megváltoztathatja egész életünket. Jézus találkozása a századossal utat nyitott, hogy követői befogadják az egyházba a pogányokat is. Eddig a pontig Isten áldásait és különleges adományait szinte kizárólag csak a zsidók, Isten választott népének tagjai élvezhették. A pogányokat kutyáknak, bűnösöknek tartották. Kora gondolkozását leleplezve utalt így Jézus is az asszonyra, akinek lánya beteg, megszállott volt (Mk 7:27). Akkoriban a zsidók általában azt gondolták, hogy Isten nem törődik a pogányokkal, akik nem is érdemlik meg áldásait. Jézusnak az asszonyhoz intézett szavait annak a kornak az összefüggésében kell értelmezni, amelyben elhangoztak: a zsidók voltak Isten választott népe, akik „különleges bánásmódban”, Isten kivételes kegyeiben részesültek. Azt hiszem, nem csoda, hogy a pogány százados követei (a zsidó vének közül kért meg néhányat), úgy vélték, e nemes ember érdekében alkudozniuk kell Jézussal (lásd: Lk 7:4–5).

Nézzük végig, mi mindent tanulhatunk ebből:

1) Alázat – a százados megalázta magát szolgája érdekében, akiért segítséget kért. Kérésében nincs feltételezés; nem követelte, hogy Jézus meggyógyítsa szolgáját. Világosan látta a határokat, ismerte a korlátokat a zsidók és a pogányok között, ezért mondta alázattal Jézusnak, hogy ne is lépjen be a házába (Mt 8:5–8).

2) Együttérzés – a százados hite gyakorlati hit volt. Nem csak beszélt arról, hogy szereti a zsidó nemzetet, hanem zsinagógát is épített nekik. Nem csak ült szolgája sorsán sajnálkozva, hanem hívatta a gyógyítás Mesterét. Ilyen a gyakorlatban megnyilvánuló együttérzés, a cselekvő hit.

3) Hit – elfogadta a tényeket, amelyeket a Jézusról szóló történetek bizonyítottak (3. vers). A zsidók hallottak Jézusról, és azon tűnődtek, vajon Ő-e a Messiás.

A százados viszont, aki nem az igaznak tartott körhöz tartozott, hallott és HITT.

Ma mit tanulhatunk ebből mi, keresztény fiatalok? Mennyire fontos az elméleti tudás a Jézusban való hitet illetően?

4) Bizalom – el kell ismernünk Jézus hatalmát az életünk felett. A százados hitte, hogy Jézusnak korlátlan hatalma van a betegségek és a halál felett. Megértette, hogy ha csak egy szót szól, parancsa még a távolban is teljesül.

5) Tettek – a százados elfogadta Jézus tekintélyét és hatalmát – ezt nevezzük hitnek. A százados hite miatt Jézus meggyógyította a szolgát (Mt 8:13). „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: »Menj el, és legyen a te hited szerint.« És meggyógyult a szolga még abban az órában” (Mt 8:13). A Jézushoz legközelebb állókban nem élt erős, rendíthetetlen hit, ez az ember pedig éppen hitével ejtette ámulatba az Urat (Mt 8:10).

6) Figyelem – Jézus osztatlan, előítéletektől mentes figyelemmel fordul MINDEN egyes ember felé (Lk 7:6a; „Jézus erre elindult velük”).

VÉGKÖVETKEZTETÉS

Ma láttuk a gyakorlatban megnyilvánuló hit példáját. Ebben a találkozásban a hit bizalmat jelentett – bizalmat abban, hogy Jézus képes csodát tenni, még távolról is. Jézus Krisztus hatalma az egész világegyetemre kiterjed, nem korlátozza sem távolság, sem tér. A százados találkozása Jézussal az Úr egyetemes hívását jelképezi, ami minden nemzetséghez, minden embernek szól. A távolság és tér Ura nem csak a zsidókkal törődött, hanem a körülmetéletlen római katonával is.

Nagyszerű, hogy Jézust nem vakítja el a félelem és az előítéletek, ezért odafigyel ránk és mindenre, amire csak szükségünk van. Óriási változást hozhat életünkben, ha találkozunk a Királlyal, a távolság és a tér Urával. A Bibliában sok más példát is találunk arra, hogy EGYETLEN találkozás mennyit változtatott emberek életén: Eszter, a kereszten függő lator, a vérfolyásos asszony, és ez csak néhány a sok eset közül. És Te hogy állsz? Átélted már ezt a változást?

Maria Dunchie