Osztrák vendégek Ráckevén

Május 12-töl 14-ig az ausztriai Oberweißburg gyülekezetének kicsiny csoportját fogadtuk Ráckevén. (Oberweißburg Salzburg tartományban, Lungau régióban található. A kis gyülekezet tagjait többen ismerhetik Magyarországon, hiszen korábban évekig Mariapfarr-on, a Berghotelben volt a gyülekezet összejöveteli helye, ahol több magyarországi gyülekezeti csoport is megszállt, illetve olyan programok is zajlottak, mint a túratábor vagy a házaspárok hete.)

A testvérek pénteken este érkeztek, és családoknál kaptak elhelyezést.
A szombat délelőtti szolgálatot Stefan Lutsch testvér, a gyülekezet presbitere látta el, délután Raimund Fuchs testvér szolgált, aki lelkészként hosszú évekig volt az Osztrák Unióban a Családi Osztály vezetője, de dolgozott a Könyvevangélista Csoport vezetőjeként is, jelenleg éppen nyugdíjazása előtt áll. A két összehangolt szolgálatban a család, a gyermeknevelés, a párválasztás témáiról hallhattunk egyik gyülekezeti tagunk fordításában.

A közös ebéd után a gyülekezetünk szinte teljes létszámmal vett részt a délutáni alkalmon is, gyerekekkel, fiatalokkal együtt.

Vendégtestvéreink egyben a Lungau-i Singgruppe Hoffnung (Reménység Énekcsoport) tagjai is, így énekeikkel szívmelengető perceket szereztek, ugyanis régi adventi énekeket hallhattunk tőlük.

Itt érdemes megemlíteni, hogy egész nap olyan közös énekeket énekeltünk, amik számukra is ismertek voltak, és néhányuk szorgalmasan próbálta éneklés közben a kivetítőről a magyar szöveget olvasni, magyarul énekelni.

A késő délutáni pihenő után este együtt indultunk Budapestre, egy kis városnézésre. A Hősök terén hallhattunk egy kedves esti éneket is a vendégektől, az Andrássy úton haladva megnéztük az Operaház fényeit, majd a Parlament épületét csodáltuk meg és sétáltuk körbe.

Vasárnap délelőtt még egy ráckevei szigetkerülő sétahajózásra vittünk a vendégeket, amit igazán nagy örömmel fogadtak. A hajózás utáni közös fotózásnak nem akart vége szakadni. Búcsúzóul mi énekeltünk nekik egy áldásmondó éneket a parkban, majd ima után elköszöntünk tőlük.

Reméljük, testvéreinket hamarosan újra Ráckevén üdvözölhetjük, hisz tartalmas, értékes szolgálatuk után megszületett egy közös őszi evangelizáció terve is.

CzÉ

„Szeretnénk megkeresztelkedni!”

Egy keresztségi alkalom mindig nagy öröm egy gyülekezet életében, de ha egymástól függetlenül három, zsenge ifjúkorban lévő fiatal határoz úgy, hogy a továbbiakban Krisztust követve szeretné élni az életét, akkor az olyan különleges megnyilvánulása a Szentlélek csodálatos munkájának, amelyre igazán már szavak sincsenek.

Ilyen határtalan örömteli alkalomban volt része a Gödöllői Gyülekezetnek, a közelről és távolról érkezett családtagoknak, barátoknak és vendégeknek április 22-én, amikor Nagy Sámuel, Nagy-Köteles Erik és Sárai Zsombor számára elérkezhetett a várva várt nap és pillanat, midőn a keresztelő-medencébe lépve szövetséget köthettek Megváltójukkal, Jézus Krisztussal.

Az igehirdetés és a keresztelés szolgálatát a körzet lelkésze, Horváth Péter testvér végezte, aki maga is meghatódottan idézte fel a pillanatot, amikor a fiúk elé álltak elhatározásukkal és kérésükkel: „Szeretnénk megkeresztelkedni!” Az útravaló igéket kisegítőlelkészünktől, dr. Deák Judit testvérnőtől hallhatták.

Dr. Mihalec Gábor – Friedensau-i távolléte miatt – videoüzenetben köszöntötte Sámuelt, Eriket és Zsombort, akik a Gödöllői Gyülekezetben megtartott KID programnak is lelkes résztvevői voltak, és Jézus valódi tanítványaivá lettek.

Az ünnepélyes istentiszteletet még meghittebbé és emlékezetesebbé tették a felcsendülő zene- és énekszolgálatok, az elhangzott költemények, valamint a Hajdúhadházi és a Gödöllői Gyülekezet kórusának énekszolgálatai.

Szívből kívánjuk, hogy ifjú hittestvéreink mindvégig állhatatos és hűséges tanítványként járják végig azt a zarándoktat, melynek végén Jézus tárt karokkal várja őket, hogy fejükre helyezze a győztesek jutalmát, az élet koronáját!

KiVi

Tesz-Vesz Gyülekezet – A legjobb vasárnapi program

Minden hónap első vasárnap reggelén elfogta az embert az izgalom. Tudtuk, ezen a napon nem csak a gyerekeknek lesz rengeteg élményben részük. Mi, felnőttek ugyanúgy élveztük a Tesz-Vesz összes alkalmát. 

Ahogy közeledtem a Terézvárosi Gyülekezethez, az utcába bekanyarodva újra gyermeknek éreztem magam. Messziről látszódtak a színes lufik a gyülekezet bejáratánál, és az ajtóban nagy mosollyal fogadtak még engem is, nagy gyereket.

A nagy teremben a gyerekek bibliai történeteket hallgattak, különleges előadásban, míg a konyhából pizza illat áradt (kizárólag saját készítésű, egészséges!) és nagy volt a nyüzsgés. Készültek a finomabbnál finomabb étkek, a látvány szépségéről nem is beszélve. Mindig a témához illeszkedett az étel, ahogyan annak a tálalása is. A terem gyönyörűen dekorálva fogadta a kisebbeket, de persze a nagyobbakat is. A történetek meghallgatása után lehetőségük nyílt a gyermekeknek kibontakozniuk a művészetben, minden alkalommal különleges kézműves foglalkozásokkal fogadták őket a nagyobbak. Miután kellőképpen elfáradtunk, várt ránk a korábban említett finom vacsora. Persze evés után csak mi, felnőttek voltunk fáradtak, a kicsik tovább nevettek és játszottak egymással. Azt gondolom, bárkinek élvezetes program lehet ez, akárcsak egy szülinapi zsúr, viszont annál sokkal több áldást kaptunk a jó Istentől.

Témáink között volt: Élet az Édenben, Noé bárkája, Bábel tornya, Lót és Ábrahám barátsága, Jákob, a csaló.

Utolsó, úgymond évadzáró alkalmunkon mondhatni feltettük a pontot arra a bizonyos i-re. Hatvanan keltünk útra és mentünk fel a Normafához kirándulni. Szokáshoz híven, remek – bográcsban főtt – ebéd készült a résztvevőknek a természetben, és szórakoztató játékokkal melegedtünk a napon. Még egy túrázás is belefért a János-kilátóhoz. Majd este hét felé, miután nagy nehezen leszedtük a gyerekeket a mászókáról, hisz ők sosem fáradnak el, egy hálaimával zártuk Tesz-Vesz évadunkat.

Felnőttként mondhatom, alig várom a folytatást!

Takács Dóra

Kétszeres öröm Lovasberényben

Május 6-án szombaton, Istennek hála, két ünnepély is volt gyülekezetünkben. Délelőtt gyermekbemutatóra került sor. A Fugert házaspár: Eszter és Bence hozta el harmadik gyermeküket, Franciskát, Isten színe elé bemutatni és felajánlani őt. Szép szolgálatok, vers-ének-kórus után fogadalom hangzott el, úgy a szülők, mint a gyülekezet részéről. Ezután következett a felajánló ima, melyben Nagy Imre, a gyülekezet presbitere kérte Isten áldását Franciskára, a családra és a jelenlévőkre.

Délután anyák napi ünnepély volt, melyre a község lakóit is meghívtuk, így a vendégekkel együtt hallhattuk a gyermekek, fiatalok színes műsorát, mindezekhez vers- és énekszolgálatok kapcsolódtak. Isten Igéjét Gyűrűs Istvánné (Pannika) lelkész testvérünk nyitotta meg, hangsúlyozva az anya szerepének fontosságát, Mózes történetén keresztül. Majd az édesanyák, nagymamák meghatottan vették át a virágot és a kis kézműves emléket azoktól, akiknek ők nagyon fontosak. Egy közös fotó zárta a programot, megőrizve a nap emlékét.

Nagy Nikolett

Zenei istentisztelet Újbudán

Különleges és egyben csodálatos alkalomban volt részünk április 22-én, amikor Bede Róbert, Mészáros Levente és a Nagyváradi Gyülekezet férfikórusa Verebi László lelkészük vezetésével koncertet adott a  Szent Imre Gimnáziumban délelőtt, majd délután a Szüret utcai gyülekezetben.

A gimnáziumban Simon Zsolt lelkészünk köszöntötte a vendégeket. Az igei gondolatok is a zenére épültek Neh 12:7–8 versei alapján.

Költemény, kórusszolgálatok, duettek és szólók hangoztak el. Interjút is hallhattunk Bede Róberttel, aki megvallotta Istenbe vetett hitét és háláját. Róbert Őt dicsőítve énekel mindenkor, hiszen neki tulajdonítja az erőt, képességet!

Délután is folytatódott a dicsőítés gyülekezetünkben. Verebi László lelkész tolmácsolta Isten üzenetét Zsolt 137:1–4 versei alapján.

Szeretetvendégségben sem volt hiány, testi táplálékunk is igazán bőséges volt, hála testvéreink áldozatkész szolgálatának!

Az Úr különös gondviselését tapasztalhattuk meg ennek a programnak a létrejöttében. Köszönjük lelkészünknek, Simon Zsoltnak és Bereczki Csaba testvérnek, valamint a gyülekezet bizottságának, hogy támogatták ennek az alkalomnak a megszervezését. Énekeljük hát a hit énekét mi is mindenkor! Istenné a dicsőség és a hála!

Kovács Zsuzsa

Reformációs séta Kecskeméten

Húsvét vasárnapján sokan sétálnak Kecskemét belvárosában. Templomba igyekeznek, vagy éppen onnan jönnek. Mások fagylaltozás miatt sétálgatnak a családjukkal, vagy csak egyszerűen mozogni vágynak. Ezek az emberek csodálkozva tapasztalták, hogy a Domus-parkolóban egy egész kis reformációs falu nőtt ki a földből. Mintegy 400-an barangolták be az elmúlt 500 év történelmét 7 + 1 interaktív sátorban. 

  • A járókelőket Márton testvér fogadta a wittenbergi vártemplom kapujánál. Arról beszélt, mennyire félreismerik Istent azok, akik azt hiszik, hogy pénzzel, vagy jó magaviselettel ki lehet érdemelni a Mindenható szeretetét. Tetzel János például azt hirdette, hogy csak annak bocsát meg Isten, aki búcsúcédulát vásárol. Erre tiltakozásul – vagy mondjuk stílszerűen, protestálva – Márton testvér kitűzte 95 tételét a vártemplomra, világossá téve, hogy Isten mindenkit feltétel nélkül szeret.
  • A második sátorban Kálvin János éppen fő művén, A keresztyén vallás rendszerén dolgozott könyvtárszobájában. De mikor meglátta a járókelőket, lelkesen behívta őket, és Isten megismeréséről beszélt nekik. A Mindenható megismerhető a természetből, a bibliai történetekből, de legjobban az Ő fia, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki Őt.
  • A harmadik sátorban az emberek az 1568-as tordai országgyűlésbe kapcsolódtak bele. Bárki érvelhetett pro és kontra a vallásszabadság kérdésében, és sokszor heves – ugyanakkor játékos – vita alakult ki Dávid Ferenc lelkész, és egy maradi magyar kardcsörtető nemes között. Végül azonban János Zsigmond király kihirdette a világ első vallási türelemről szóló törvényét:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki kénszerítéssel ne kénszerítse. De oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért pedig senki az szuperintendensök és püspökök közül az prédikátorokat meg ne bánthassa. Ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, mert a hit Istennek ajándéka. Midenik éljön az aranyos békességben egymással.”

  • A negyedik sátorban magával a nagy magyar bibliafordítóval, Károli Gáspárral találkozhattunk, aki abbéli reményét fejezte ki a járókelők felé, hogy talán eljön az az idő, amikor minden magyar kézben foghatja az Istentől ihletett Szentírást. Itt mellékesen még a lengyel nyomdász, Mantskovits Bálint nyomdagépét is ki lehetett próbálni.
  • Az ötödik sátorban John Wesley, a Metodista Egyház alapítója prédikált az oxfordi előkelőségeknek, és bátran nekikszegezte a kérdést: „Vajon Oxford keresztyén város?” De mielőtt a járókelők nyugodtan továbbmentek volna, Wesley tovább folytatta a faggatózást: „És Kecskemét, vajon Kecskemét keresztyén város?” Vajon mennyire vagyunk hitelesek? – tette föl mindenki magában a kérdést.
  • A hatodik sátor a gyönyörű Walesbe kalauzolta el a járókelőket. Egy kislány, Mary Jones 6 éven át gyűjti a pénzt, majd 42 km-t gyalogol, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon. A lelkészt annyira meghatja Mary története, hogy lelkésztársával megalapítja a Brit és Külföldi Bibliatársulatot, melynek célja, hogy minél olcsóbban és minél nagyobb példányszámban nyomtassanak nemzeti nyelvű Bibliákat. Az, hogy ma mindenki számára könnyedén hozzáférhető a Biblia, egy 16 éves kislánynak köszönhető.
  • A járókelők a hetedik sátorban egy katonai parancsmegtagadásnak lehettek tanúi. Desmond Doss amerikai katona ugyanis elhatározta, hogy nem öl embert, helyette inkább életeket ment. „A reformáció – hangzott az adventista katona szájából – nem csak egy 16. századi történelmi esemény, az a te életedben is meg kell történjen. A Biblia úgy nevezi ezt, megtérés.”
  • Végül pedig az utolsó sátorban a gyerekeket várták a szervezők, ahol egy reformátor karakterét kiválasztva barangolhatták be Európát, játszhattak a Luther-kártyajátékkal, vagy részt vehettek a kézműves foglalkozáson. Eközben a többiek ajándék tárgyakat vagy könyveket választhattak, vagy falra mászhattak.

Sok gyerek és felnőtt térhetett haza élményekkel a tarsolyában, ugyanakkor a kecskeméti gyülekezet közössége is jobban összekovácsolódott. Ha Isten is megsegít, jövő húsvétkor ugyanitt találkozunk…

Árvai Tamás

A költészet estje Kecskeméten

A költészet napját 1964 óta április 11-én ünnepeljük hazánkban, ami József Attila születésnapja is egyben. Erre építve szerveztük meg április 6-án a kecskeméti HÍRŐS AGORÁBAN a költészet estjét – az evangelizációs sorozatunk részeként, ami ezáltal missziós küldetéssel is bírt – „Hinni kell a szó erejében” címmel, melyre meghívtuk az érdeklődőket, barátainkat. 

Meghívott vendégelőadónk Szigeti Jenő lelkész testvérünk volt, akinek eddig öt verseskötete jelent meg, és a hatodik is már kiadás előtt áll. Vendégek nemcsak a városból érkeztek, hanem Veszprémből, Szolnokról, Gyöngyösről, Szegedről, Hódmezővásárhelyről, Gyömrőről és Budapestről is, akik részesei szerettek volna lenni az ünnepélyes alkalomnak, és ezenkívül tanulni is, elvinni azokat az elemeket, amelyek az ő gyülekezetükben is beilleszthetőek a missziós küldetésükbe.

A másfél órás alkalmon tíz verset hallgathattunk meg Török Attila színművész testvérünk tolmácsolásában, de mellette a kecskeméti Advent kórus felemelő énekszolgálata, Ambrus Anett testvérnő zeneszolgálata, valamint Pintye Tímea testvérnő visszaemlékező gondolatai is örömünkre voltak Szigeti Jenő testvér tanári, írói és költői munkásságával kapcsolatban. Az összekötő műsorban Hoffer Zoltán rövid beszélgetést folytatott az ünnepelt Szigeti Jenő testvérrel, akitől megtudhattuk, hogy már gyermekkorában szerette a verseket, főleg József Attila és Ady Endre voltak a kedvenc költői, akiktől sokat tanult ezen a területen, majd később tanítói munkássága idején is, ahol lassan immár 50 tanévet tudhat maga mögött.

Az est vége felé egy rövidfilmet is megtekinthettünk a Reménység Média készítésében Szigeti testvér életéről, küldetéséről.

A több mint száztíz résztvevő számára gyorsan, de igen tartalmasan lepergett a másfél óra, ami igazi ünnepet hozott és a költészet kincseibe is betekintést nyújthatott. Az est végén még egy meglepetés várta a résztvevőket, mert aznap jelent meg Szigeti Jenő életrajzi könyve „Isten tanítani küldött – Nemzedékek szolgálatában” címmel, melyben a nemrég 80 évet betöltő szerző vall önmagáról, élete küzdelmeiről, örömeiről és az Istennel szerzett tapasztalatairól. (A könyv kapható az Advent Kiadóban is.)

Külön köszönjük a Félegyházi Pékségnek azt a 120 db fánkot, amit a résztvevők örömmel fogyaszthattak el az est végén. A vendégek és a testvérek a rendezvény után még közel egy órát maradtak és beszélgettek. Az egyik vendég, aki először volt jelen ilyen rendezvényen (Bardóczky Kornél, többszörös magyar bajnok teniszező), mintegy másfél órával a befejezés után így nyilatkozott: „Nagyon boldogok vagyunk, hogy Budapestről leutaztunk a menyasszonyommal, mert ez az este az igazi lelkiséget jelentett számunkra, és minden pillanatát úgy szívtuk magunkba, amiből a következő napokban építkezhetünk. Sajnos a hétköznapok rohanásában semmi hasonlóhoz nem juthatunk hozzá, nagyon hálásak vagyunk, hogy Kecskeméten van ilyen lehetőség, máskor is lejövünk, ahogy időnk engedi.”

A jó Isten áldja meg a szíveket, akik vágynak már most itt e földön egy jobb életre, ami majd az örökkévalóságban lesz teljes mindenki számára.

Hoffer Zoltán

Gyermekbemutató Újbudán

Lelkészünk, Simon Zsolt Mt 19:13–15 verseivel köszöntötte  a kis Meszter Mirát. Nagy kiváltság gyülekezetünknek, hogy ismét gyermekáldást kérhetünk, és Isten gondviselésére bízhatjuk a családot.

Hűséges gyermekiskolai látogató Bende a báty is, és Mira szintén. A szülők nélkül a gyermekek nem tudnának köztünk lenni. Nagy ajándék, ha hűségesen látogatjátok a közösséget, így gyermekeitek itt nőhetnek fel, és barátokra lelhetnek. Mi gyermektanitók igyekszünk megtenni mindent azért, hogy itt legyetek!

Köszönjük hogy vagytok nekünk!

Kovács Zsuzsa

Húsvét a kardiológián

„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” (Fil 4:4) – ezzel a bibliaszöveggel   kórházi körülmények közt élő beteg gyerekeknek, szüleiknek és az ápolószemélyzetnek vigasztalást, biztatást nyújtani nagy kihívás.

Nincs azonban olyan helyzet, amelyben az Úr ne lenne ott velünk! Ő mindnyájunkat fel tud használni, ha hívását meghalljuk, és készek vagyunk cselekedni. Ez évről évre, minden látogatásunkkor megtörténik a kórházban.

Tanuljuk meg az öröm játékát! Akarsz-e a legrosszabb helyzetben is örömet találni? Segíts másoknak a mosolyoddal, kedvességeddel örülni!

Még a 9 éves Tamarának is, aki szomorú arccal hallgatta a történetet, végül mosoly fakadt az arcán, amikor az ajándékkönyvet és a plüssjátékot a kezébe adtuk. Hát még akkor, amikor meglátta az édesapját! Nagy dolog, hogy ma már a szülők is ott lehetnek gyermekük betegágya mellett.

A szülők is velünk együtt énekeltek, együtt örültünk, hogy becsempészhettünk egy kis fénysugarat a falak közé, és a gyógyulást illetően a szívükben reményt és bíztatást tudtunk adni! „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11:25).

Kovács Zsuzsa

Eltaláltuk!

Egy emlékezetes reformációs kirándulás

A Dunaújvárosi Bibliai Szabadegyetem hallgatói a Székesfehérvári Bibliai Szabadegyetem hallgatóival „Nyiss ajtót!” címmel reformációs körutat terveztek Pápára – a reformáció dunántúli fellegvárába –, és vágyuk volt megmászni a Ság hegyet – Celldömölkön –, amiről már olyan sokat hallottak. Mondom: „terveztek”. Merthogy április 19-et jelöltük ki a „nagy napnak”, ami végül valóban az is lett! 

Kicsit korábbról indulva. Miután kijelöltük a napot, elkezdtük leszervezni az utat. Felújítás van a Pápai Református Kollégiumban? Sebaj. Megbeszéltük a vezetőséggel, hogy számunkra kinyitják az egyébként zárt intézményt, sőt idegenvezetőt is kapunk. De ha már ott vagyunk, nézzük meg a híres Kékfestő Múzeumot. Felhívtuk őket; minden rendben, várnak.

Csakhogy húsvét hétfőn, két nappal az indulás előtt az Országos Meteorológiai Intézet nem sok jóval kecsegtetett. (Szerintük nagy szél lesz, meg 20 mm eső.) No, gondoltam, tévedtek már egyszer-kétszer, biztosan most is úgy lesz. Azonban kedden – indulás előtt egy nappal – kezdtem komolyan gondolkodni a jövőn. Fölhívtam a Pápai Református Templom lelkészét, Márkus Mihályt, ha esetleg még szerdán is rossz idő lenne, tudna-e biztosítani számunkra mondjuk egy imatermet, ahol együtt lehetnénk. Aztán fölhívtam minden jelentkezőt: Hozzatok meleg ruhát, esernyőt… Kissé megnyugodtam, mert senki nem mondta, hogy inkább maradjunk itthon. Elérkezett április 19. szerda reggel. Indulás előtt meglepődve láttuk, hogy sűrű pelyhekben hull a hó, és már mindent hó takar. Egész télen nem láttunk ilyent.

Megérkeztünk a találkozóhelyre, és hiánytalanul, mindenki készen állt a nagy utazásra. Fehérváron csatlakoztak hozzánk barátaink, így zsoltárolvasás és ima után továbbindultunk a Bakonyba, Pápára. Közel ötvenen voltunk. Közben szünet nélkül egyre csak hullt a hó.

Megnéztük a kiállítást, a könyvtárat, ahol az eredeti Heidelbergi Kátét is őrzik – ha jól tudom, egyetlen példányban az országban. A templom első lelkésze, Márkus Mihály egy igazi élménybeszámolót tartott a templomban, ahol roppant érthetően és élvezetesen végigvezetett minket a történelmen, a reformációtól napjainkig. Ezután a buszban tanult énekekkel kipróbálhattuk a templom akusztikáját. Szerintem jó volt minket hallgatni – mármint a csodás akusztika miatt (is).

Aztán átmentünk az imaterembe. Itt ebéd, majd interaktív ismerkedés következett. Majd a buszban kiosztott 25 db kérdés alapján (amit kettesével kaptak a résztvevők) összefoglaltuk a laodiceai üzenetet, Hites Gábor testvér vezetésével. A „prédikációban” így  mindenki aktívan részt vehetett a kérdésekre adott válaszával.

Innen átmentünk a Kékfestő Múzeumba, ami tényleg lenyűgözte csoportunk tagjait. Roppant jó idegenvezetőket kaptunk, és úgy elbámészkodtunk, hogy a buszsofőr ránk telefonált,  nem felejtettünk-e el neki szólni, hogy mikor indulunk tovább.

Ja, majd elfelejtettem, hogy közben, egész nap hullt a hó. És hát Pápa valahol a Bakony nyugati oldalán van! Még egy kis „megbeszélés”: Menjünk-e ilyen időben a Ság hegyre hegyet mászni? Kicsit megosztotta csoportunkat, de aztán a többség szava döntött, menjünk most inkább haza. Mondom, át a Bakonyon! Kb. 25 cm-es hóban araszoltunk. Több „esetet” is láttunk. Például tőlünk 50 méterre egy busz át akart menni a hegyen – ahol épp nem volt út, így az orra belefúródott a hegyoldalba, egy kocsi alaposan összetörött a busz oldalán, végül a segítségére jövő másik busz, aki az utasokat volt hivatva „kimenteni” össze-vissza csúszkált a hóban, és nem tudott megfordulni. Így az utasok más módon próbáltak célba érni. Én személy szerint ennyi balesetet egy utazás alatt még nem láttam, de három hóekét sem (áprilisban), akik próbáltak utat csinálni a nagy hóban az elakadt autóknak.

Kiértünk a 8-as útra, és megkönnyebbülve láttuk, hogy a tél a Bakonyban maradt, a 8-as jól járható. Minden résztvevő könyvajándékot kapott, és azt hiszem, több szempontból is felejthetetlenre sikeredett ez az út. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy velünk volt, hogy megőrzött, és hogy a szemüvegét és a jókedvét senki nem felejtette otthon.

Gyürüsné Panni